Elek
Elek, csípnek a legyek,
ha nem vóna Elek,
nem vónának legyek!
Elek
Elek, csípnek a legyek,
ha nem vóna Elek,
nem vónának legyek!
Zséreiek
Zséreiek vagytok,
a part alatt laktok,
azért nincsen paptok!
Tera vere
Tera vere vebara,
három krajcár cibula!
Bőgő masina
Bőgő masina,
szól a muzsika.
Ádám
Ádám, nincs kenyér a hátán,
elvitte a kisjézuska Betlehembe hátán.
Katica, megharapott a cica.
Zoli, Zoli, zotyogó
Zoli, Zoli, zotyogó,
térgyig érő bugyogó.
Ácsok vagyunk
Az idősebb korosztály játékai közé tartozott. Inkább lányok játszották. Ketten egymással szembeálltak, s kezüket egybetéve alacsony „kaput” tartottak. A többiek a kapuval szemben felsorakoztak egymás mögé, és várták, hogy a „kapusok” megszólítsák őket.
A kapusok és a sor között a következő párbeszéd hangzott el:
* Ácsok vagyunk, ásétozunk,
Fenyőfábu! fönt faragunk,
Ingyen aranyozunk.
* Mivel aranyoztok?
* Rézzel és ólommal.
* Ólom igen olvadékos,
Réz igen repedékes.
Vaskapunak vámjo van.
* Micsoda vámjo van?
* Piros alma most bimbózik,
Egy szép leány most búcsúzik…
A befejező mondatot – melynél a kapusok kezüket magasabbra emelve hirtelen kinyitották a kaput – közösen mondták:
* Bújj, bújj, bukros, kukurikú!
Erre a sor gyorsan elindult, hogy a nyitott kapun minél többen átbújjanak, ugyanis a „kukurikú” elhangzása után a kapusok ismét lecsukták a kaput. Amelyik játékos a kapuban rekedt, az – a megegyezés szerint – vagy kiesett a játékból, vagy pedig beállt valamelyik kapus háta mögé, hogy hasonló sorsú társ érkezésekor ő is kaput alkosson. Ismétléskor a párbeszédet tehát egyre több kapus mondta.
1. Röviddel az indulás után.
2. A kapusok számának gyarapodása.
A játékot a jobb vagy bal oldali kapus kerülgetésével mindaddig folytatták, míg a sor el nem fogyott.
1 rész, 65. old. 203 mondóka
Etka-petka, náduborka
Etka-petka, náduborka,
kilátszik a vízipuska.
Gyula, Gyula, gyuladozik
Gyula, Gyula, gyuladozik,
tojáshajba’ fuladozik.