Isten gyú nap, Isten gyú nap

Isten gyúnap, Isten gyúnap, újvári bíró,
fogadj Isten, fogadj Isten, Szent Erzsébet asszony,
hol jársz, mit csinálsz a mi udvarunkba’.
Kapitány úr üzeni, leányodat kéreti,
melyiket, szebbiket, keskeny piros lagyikot,
a mi lányunk oly szép, oly csinos,
ki nem mehet selyem ruha nékű’,
karika gyűrű nékű’!

Fogyó-gyarapodó láncjáték. Nyári estéken, vagy vasárnap délután játszották az iskolából kimaradó, nagyobb gyerekek, a fiúk a lányokkal vegyesen. A fiúk kötetlen formában, szétszórtan, a lányok pedig összefogódzva, sorban helyezkedtek el. Amikor a dallamot befejezték, a lányoknak – már elengedett kézzel – át kellett szaladniuk az ellenkező oldalra, a fiúk ekkor igyekeztek valamelyik lányt megfogni. Azok a lányok, akiket megfogtak, már nem játszották tovább. Az ellenkező oldalról a játék tovább folytatódott. Ezt a játékot a faluvégi dombos részen, a szilvafáknál játszották, általában késő délután, sötétedéskor.

Fontozás

Kis lányok, fiúk (külön vagy vegyesen) körbeülnek. Egy gyerek kívül áll a körön és sétálni kezd körbe. A többiek éneklik:

Egy taliga kosár,
három font…

Ha valakit megérint, akkor annak körül kell szaladnia a kört. A kint lévő pedig leül a helyére. Most a futó újra körbejár.

Vak Mariska mit keres

Kör: Vak Mariska mit keres?
Mondd meg nekem ha lehet!
Kör: Mit fogtál?
„Vak Mariska”: Egeret!
Kör: Hogy hívják?
„Vak Mariska”: Szabó Mariska!*

A játékosok egymás kezét fogva kört alkotnak. Egyet kiszámolnak, annak bekötik a szemét, és a kör közepén jól megforgatják. A kör halad, közben énekelnek. A „Vak Mariska” pedig igyekszik valakit megfogni a kört alkotó játékosok közül. A körben állóknak a kört nem szabad szétszakítani. Addig énekelik az első négy ütemet, míg a „Vak Mariska” meg nem fog valakit. Ezt követően ki kell találnia annak a nevét, akit megfogott. Ezért már a játék megkezdése előtt jól megfigyelik egymást, igyekeznek megjegyezni, kin milyen ismertetőjel található, hogy később „Vak Mariskaként” tapintás után is felismerjék azt a játékostársat, akit megfogtak.

Ne nézz hátra

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

A játékosok közül egyet kiszámolnak, az lesz a tűzvivő. Zsebkendőt vagy bármilyen más tárgyat – amit együtt határoztak meg, és mindnyájan felismernek – tart a kezében.
A játékosok egymás kezét fogva kört alkotnak, majd elengedik a kezüket és leguggolnak.
A tűzvivő a körön kívül jár, kezében a tárggyal. Igyekszik azt észrevétlenül leengedni valamelyik játékos háta mögé, de amikor a játszótárs azt észreveszi, felveszi és futásnak ered, kergeti a tüzest, abban az irányban, ahogy az korábban is haladt. A tűzvivő igyekszik gyorsabban futni, hogy a helyére érjen. Ha sikerült, akkor ezzel a cserével folytatódik a játék, ha nem, és a kergető elkapja a tűzvivőt, akkor ő „záptojás” lesz, akinek be kell mennie a kör közepébe. Ebben az esetben is a kergető lesz az új tüzes. Ha az, akinek a háta mögé dobták a tárgyat, azt nem veszi észre, amíg a tüzes újra odaér, akkor az szintén „záptojás” lesz. A „záptojások” mindaddig ott maradnak, míg valaki ki nem váltja őket, vagyis nem kerül egy újabb a helyükre.
„Záptojás” lehet valaki akkor is, ha körbefutásnál utolérik. Ez a tüzesre is vonatkozik. Ő a körben ülő „záptojással” cserél helyet. Aki sokszor volt „záp”, azt csúfolni szokták. Az éneket szakadatlanul éneklik, csupán csak a futáskor hallgatnak el.

Kiszámolóval kergetőt választanak. Meghatározzák a szabályt: érintésre, megfogásra vagy hátba ütésre szerepcsere következik. A megegyezett játékszabály szerint guggolás, mozdulatlanul állás estén nem érvényes a kergető érintése. Ha a szabályok szerint érvényes a fogás, szerepet cserélnek, jelt adva, hogy ki kerget ezután. Egyik ilyen jel például, hogy a fogó elkiáltja magát: Mariba van a szusz! – vagyis ezután Mari kerget.

A friss gyöpön játsszák a fiúk. Az egyik csősz. Úgy tesz, mintha aludna. A többiek tépik a füvet és mondogatják:

Lopom az úr szőlőjét,
várom a kerülőjét.
Ha nem jön, maradok,
ha jön, szaladok.

Erre a csősz hirtelen felugrik, a többiek elfutnak. Akit a csősz elfog, az lesz a következő játékban a csősz.

Többen játszhatják. (Fiúk, lányok, vagy vegyesen.) A földön négy lépés távolságban két párhuzamos vonalat húznak. A két vonal között áll a „cica”, a vonalon kívül állnak az „egerek”.
Az „egerek” át-átfutnak a két vonal között. A „cica” igyekszik megfogni őket. Akit megfogott, az is „cica” lesz. A „cicának” nem szabad a vonalat átlépni. Ha a „cica” nem tud „egeret” fogni, akkor „megperzselik”, azaz megcsipkedik.

A fiúk 2-3 méter átmérőjű kört húznak a földre. Abba áll be a kiolvasással kisorsolt „róka”. A körön kívül állók kiabálják neki és ingerkednek vele: „Róka, róka, gyere ki!” Erre a róka féllábon kijön és így próbál valakit elfogni. Ha leteszi a lábát, akkor addig verik, míg be nem fut a körbe. Ha azonban ő üt meg valakit féllábon ugrálva, akkor azt kezdik verni, míg az be nem fut a körbe. Ő lesz a „róka”.

Több fiú játszik. Húznak egy vonalat, a „határt”. Itt áll fel a fogó. A többiek távolabb állnak fel, majd átfutnak a határon. A fogó igyekszik megfogni valakit, akit megfogott, az fogoly lesz. Most már a fogollyal együtt fogják az átfutókat. Akit legutoljára fognak el, az lesz a győztes.

Egy fiú a gazda, két fiú (rendszerint jó futó) ló, a többiek a rablók. A lovak nyakába* madzagból gyeplő van vetve, ezt tartva érkezik a rablók tanyája elé, mely egy téglalap a földre rajzolva. A rablók megkérdik a gazdától: „Hová mégy gazda?” „Búzát viszek a komáromi malomba.” Ezután kínálják mindenféle étellel, itallal, csak térjen be a házukba. A gazda be is tér és a lovakat az egyik rablóra bízza. Mikor belép a házba, a rabló hirtelen elkezd futni a lovakkal. A gazda ezt észreveszi és hogy kinézhessen a lovai után, valamilyen okot kell felhoznia, mert másképp nem engedik ki. Amint kilép a házból, rögtön futnia kell a lovai után, mert a rablók ő utána futnak és addig ütögetik, míg a lovait utol nem éri, miközben a rablók ezt kiabálják: „Szivit, máját, tüdejit!” Minden játék után a gazdának új okot kell mondania azért, hogy a rablók tanyáját elhagyhassa. Ha esetleg olyat mond, amit előtte már valaki mondott, akkor a rablók még azt az előnyt sem adják meg neki, hogy a házból kiugorjon, hanem még a házban körülveszik és ott kezdik verni.

*