Kottyogós

Icca zsidó, vela Klári,
Kupi, Marci, Laci, Fánni,
iccad már, vastag szár,
csizma szál… salavári kotty.
Nádat vágunk most,
iccad már, vastag szár,
cérna szál… salavári kotty.

Ha vágunk is keveset,
az is vékony kereset,
iccad már, maccad már,
vastag szár.
Salavári kotty.

A dallamra táncolnak párosával. Egy-két tánclépés jobbra, balra, oldalt állva, majd guggolva ugyanúgy. A „kotty”-ra hirtelen hátatfordítanak egymásnak és az alfelüket összeütik.

Luca-játék

A fonóban tanult játék. A gyerekek is szívesen játsszák, különösen, ha többen összeverődnek esténként. A „Luca” valamivel (pl. seprű, amellyel nem olyan könnyű sérülést okozni) a kezében a gyerekek közé jön. A gyerekek körbeállva, a dallamot énekelve figyelik a „Luca” minden mozdulatát. A „Luca” oldalról meg akar ütni valakit, az illető ügyesen lebukik vagy elhajol, de a helyéről nem mozdulhat el. Ha elhajol, a szomszédnak is figyelni kell lehet, hogy a Luca nehogy őt találja el. Akit eltalál, az lesz a „Luca”.

Három icce köménymag,
jaj, de helyes legény vagy.
Se nem kicsi, se nem nagy,
ippen hozzám való vagy!

Hé, kukurits, kukurits,
én rám bizon ne virits.
Viritottál eleget,
mégsem lettem a tied!

Hej, guri gongó

A fonóból került ki a gyerekek közé is. Guggolva körbe táncolnak a dallamra. Kezükben egy fadarab, s páros lábbal jobbra haladva s a dallam végén saját tengelyük körül is megfordulnak. (A fonóban az asszonyok járták így egy sodrófával a kezükben).

Hej, guri gongó, guri, guri, guri gongó.
Hej, levetett már engem a ló, engem a ló.
Hej, ha mégegyszer levét a ló, levét a ló,
nem lesz belőlem sohasem jó, sohase’ jó.

A játékhoz kitömnek egy harisnyát, leülnek sorba és valakit félre küldenek. Az egyik játékos ép lábát a szoknyája alá húzza (a lányok szokták játszani) és a lába helyére a kitömött harisnyát teszi. Jön a félreküldött: Sorba meghúzza az ülők lábát. Akiről tudja, hogy nincs „műlába”, jól meghúzza a lábát. Ha azonban a „műlábat” húzza meg véletlenül erősebben, jól hátravágódik.

Egy leányra hátulról kötik fel a kötényt, haját előre fésülik. A kendőjét is fordítva kötik fel. Szóval minden ruhát fordítva ölt fel magára. Ezután hátranyújtja a kezét és egy leány vagy fiú így táncol vele.

Egy fiú vagy lány négykézlábra ereszkedik, és a kezébe fog egy botot. A bot felső végére rátesznek egy rossz fazekat, a fiút pedig – hogy hasonlítson a koshoz – leterítik egy bundával. Ezután előlép az „adó” és a „vevő”, majd egy megszokottól eltérő alkudozást kezdenek:

Vevő: Hogy adja?
Adó: Harminc forintér’ adom.
Vevő: Annyit nem adok. Ötven forintért megveszem.
Adó: Azt már nem. Húsz forint az ára.
Vevő: Hatvanat adok érte.
Adó: Tíz forintért viheti.
Vevő: Nyolcvanért megveszem.
Adó: Én annyiért nem adom, inkább akkor levágom.

Erre az „adó” felkap egy botot, és jót rávág vele a fazékra. A fazék összetörik*, a „vevő” pedig elterül, rugdalózik és bőg.

* Eredetileg rossz kerámiafazekat használtak a játékhoz, viszont a mai fogyasztói társadalomban nem a legmefelelőbb üzenet a gyermekek számára a tárgyak megrongálása, ezért javasolt zománcozott fazék használata, mely nem törik el, ezért többször is alkalmazható.

Ketten játsszák. Két fiú leveti csizmáját, és egymással szembe ülnek törökülésben. Felváltva hátravágódnak, és akkor a másik igyekszik a csizmaszárral a hátravágódó alfelére rávágni.

Elmentem a piacra

Elmentem a piacra,
elmentem a piacra-racra, piacra-racra, piacra.

Vettem egy véka búzát,
vettem egy véka búzát-búzát, a búzát-búzát, a búzát.

Elvittem a malomba,
elvittem a malomba-lomba, malomba-lomba, malomba.

Hazavittem a lisztet,
hazavittem a lisztet-lisztet, a lisztet-lisztet, a lisztet.

Süttem egy kis perecet,
süttem egy kis perecet-recet, perecet-recet, percet.

Az öreg ezt meglátta,
az öreg ezt meglátta-látta, meglátta-látta, meglátta.

Folyt is érte a nyála,
folyt is érte a nyála-nyála, a nyála-nyála, a nyála.

Az öreget botold ki,
az öreget botold ki-told ki, botold ki-told ki, botold ki.

Nagyobb fiúk és lányok téli esti játéka volt. Valakit az ajtó mögé küldtek, aki bekiáltott:

– Kútba estem!
Bentről megkérdezték:
– Ki húzzon ki?
A „kútba esett” megnevezte, kitől várja a mentést. Ennek rendszerint csók lett a díja. A játékot addig folytatták, amíg kedvük tartotta.