Körben áll

Körben áll

Körben áll egy kis barna,
lássuk ki lesz a párja.
Kit választ, kit szeret legjobban,
azzal forduljon gyorsan.

Ezt szeretem a legjobban,
ezzel fordulok gyorsan.
Tira-ra-rom, tira-ra-ra-rom,
ezzel fordulok gyorsan.

A lányok kezet fogva álló kört alkotnak. Egy leány a körben áll. A „kit választ”-ra választ egy valakit a körben állók közül. A második versszak éneklésekor gyorsabb párosforgót járnak. A tánc után, az eredetileg kör közepén egyedül álló lány áll be a kört alkotók közé, a másik pedig a kör közepén marad. A második versszak gyorsabb ütemű.

Szövöm, szövöm

Szövöm, szövöm szép lányomnak aranyos kendőjét,
Bécsben a festője, Budába’ a szövője.
Ihol jön egy sárga rigó, talán majd kiváltja!

Szerepcserélő körjáték.
A szereplőket kiszámolóval választják meg. Két kislány áll a körben, kendőt tartanak a kezükben. A szövés mozdulatait utánozzák, a kör menetirányával megegyezően haladnak. Velük ellentétes irányban, a körön kívül is jár egy szereplő. A dallam végén mindenki megáll, elengedik a kezüket, a körön kívül járó kislány megkérdezi a szövő gyerektől, akik a kör közepén álltak: Ki házán láttá’ bagót?
A kérdezett mond egy nevet: Piros Marién*
A körön kívül járó kislány: Váltsa ki!
A kiválasztott lánnyal páros forgó következik, a többiek tapssal kísérik. A forgás nagyon gyors, melyet a következő dallamra végeznek, „peregnek”.

Ezt a Boldogasszony kiskertje dal követte.

* helyettesítendő név

Ennek a kislánynak

Ennek a kislánynak nem jutott párja,
jaj, de megharagszik, majd máskor jut neki,
jobban iparkodik. Kácsa, kácsa, piros kácsa,
ki a párját nem találja, keressen magának!

Ezt a párválasztó, szerepcserélő körjátékot leányok játsszák.
Akit a páratlan számú játékosok közül kiszámolnak, az a kör közepére áll, a többiek sétálva körbejárnak.
A „Kácsa, kácsa…” résznél a kör közepén álló gyermek párt választ. A dallam végéig párosan forognak, táncolnak, közben a többiek tapsolnak.
Ezután – és a játék folytatása során mindig – annak kell a kör közepére állnia, akit a középső kiválaszt.

Fehér liliomszál

Fehér liliomszál,
sej ugorj a Tiszába,
sej ugorj a Tiszába.
Pörgesd meg rózsádat,
kedves violádat.
Kis kacsa fürdik
az arany tóba’,
anyjához készül
Lengyelországba.
Lengyelország,
szép virágszál,
akit szeretsz, kapd el.
Én az uram nem szeretem,
én a csókját nem kedvelem.
Az ifjúság illet engem,
barna legény szeret engem.
Bár szeretne, bár elvenne,
bár piros papucsot venne.
Gyöngy, gyöngy, gyöngy, gyöngy asszonyának,
gyöngykoszorú a lányának.
Szép virágszál, akit szeretsz, azt kapd el.
Ki az urát nem szereti,
sárgarépát főzzön neki,
jól megfőzze, paprikázza,
hogy a kórság jobban rázza.
Szekfű, szekfű a lábam alatt,
amelyik a legszebb, tőlem csókot kap.

A legények és a leányok egy nagy kört alkotnak, benn a körben egy pár táncol.

Magas hegyen

Magas hegyen felnőtt a fű ez a szegfű dupla szegfű.
Egy szege, két szege, három szege, négy szege.
Hajtás, hajma, hetven dinnye,
cserebogár hüvelyébe’,
páros késem a zsebembe’.
Súr oda, súr oda, temesvári dombra.

Kört alakítanak. Az ének vége felé a körben álló elkap egy leányt, és forog vele.

Iglice

Iglice lábú kismadár,
mi van a lábán? Selyem szál.
Kössük a Pista lábára,
rántsuk a Julcsa ágyára.

Gyerekek és leányok körbejárnak. Egy a kör közepén áll. Mikor az utolsó sorhoz érnek, a középen álló beránt egy gyereket vagy leányt a kör közepébe. Akit berántott, az marad a körben, a többiek pedig újra kezdik énekelni a dalt.

Elvesztettem

A lányok körbeállnak. Egy leány a közepén van. A kör forog, énekelnek. A középen álló megindul körbe és egyszer csak elejti a kezében lévő zsebkendőt. Aki előtt elejtette, az felveszi. A középen álló a zsebkendőért csókot kap, s most a másik áll be középre:

Elvesztettem zsebkendőmet,
megver anyám érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
szabad szappanozni,
szabad az én galambomnak
páros csókot adni.

A kassai szőlőhegyen

A kassai szőlőhegyen két szál vessző,
szél fujja, fujdogálja, harmat hajdogálja,
hol a tyúknak a fia, talán mind összekaptak,
csür ide, csüt oda, kass ki bárány kass oda.

Járom, járom az uramnak

Járom, járom az uramnak
háztüzet, háztüzet,
kapitányúr azt üzente,
van-e néki olyan lánya,
akit férjhez adjon?

A játékot páratlan számú gyerek játssza. A játékban a gyerekek kettős körben helyezkednek el. A külső kör áll, ők az anyák, a belső körben pedig guggolnak az „eladó lányok”. Akinek nem jutott pár, ő a kérő, és a körön kívül halad az énekre, és az „akit férjhez adjon” szövegrésznél megáll a kiválasztott lány, vagyis a guggoló gyerek mellett.

Anya: Nincsen nekem olyan lányom, akit férjhez adjak!
Kérő: Ne tűrje, ne tagadja, tegnap láttam ződ piacon piros almát árút. Vettem is belőle, most itt van a zsebembe’, egy babámnak, száz babámnak száki nyoszolyúja!
Anya: Nem adom én a lányomat aranyhintó nélkül, aranygyűrű nélkül, lovaskocsi nélkül.

A párbeszéd után versenyt fut az anya és a kérő. Aki előbb beér a guggoló háta mögé, az lesz az anya, a másik pedig a kérő.

Hej, kis korsó, kis korsó

Hej, kis korsó, kis korsó, tele van csörgővel,
három orsó, hat gomolyag, talán lesz egy pászma,
ringasd uram a gyereket, hadd menjek a táncba,
hej, tánc, tánc, kökény tánc, kikerekedjen,
bekerekedjen, ez az áldott bor, ki mindennap forr
egyszer, kétszer iszom rája, a torkomra forr. Elment Zsuzsa
szolgálónak, gondját viselte magának, nyárba borul
a bodzába, mikor a nap sütött rája.