Sem, sem gyűrű

Sem, sem gyűrű

Sem, sem gyűrű, arany gyűrű, kinél van az
arany gyűrű, mondd meg te!

Suhanc gyerekek játéka. Nyáron, amikor még üres volt a pajta, cséplés előtt a legénykék bementek a pajtába, becsukták az ajtókat, és ott, akár a bújócskánál, keresték egymást, de botokkal. Azzal próbálták megérinteni, megütni egymást. Ezt csak fiúk játszották, mert elég durva játék volt, legénykedés, erőpróba. Vasárnap délutánonként szokták játszani.
Legényavatáskor, táboroztatáson, pedagógus felügyelete mellett javasolt játszani.

A gyerekek leülnek a zöld fűre, a pázsitra, vagy ahogyan Tardoskedden mondják, a „mezőplaccra”, s kezük s körmükkel feszegetik a földes fűdarabokat. Közben mondják:
– Kút, kút, döme kút.
Mikor már elég nagy földdarabot kiástak, akkor az egyik játszónak bekötik a szemét és a kiásott földdarabot felvétetik vele. Majd körbe-körbe vezetgetik, s közben letétetik vele egy helyen a földet. Most újra vezetgetik egy darabig. Végül azt mondják neki:
– Keresd meg, hová tetted a földet.
Kezdi keresni. Ha közel van hozzá, ezt kiabálják neki:
– Tűz, tűz!
Ha távolodik tőle:
– Víz, víz!
Ha megtalálta, a többiekre dobhatja, persze azok már futnak előle.

Többen játsszák. Fiúk, lányok külön-külön, vagy vegyesen. Egy játékosnak bekötik a szemét, s kérdezik tőle:
– Főztél kását?
Azt feleli:
– Főztem.
– Van kanalad?
– Nincs.
– Keress magadnak!
Erre a bekötött szemű igyekszik valakit elfogni. Közben, mivel nem lát, botorkál. Igen mulatságos játék.

Egy gyereknek bekötik a szemét, s többiek körülötte szaladgálnak, tapsolnak és kiabálják:
– Itt csereg a dió, itt, itt!
Ha megfog valakit, megkérdezi:
– Mit csinál a macska?
A megfogott gyerek eltorzított hangon utánozza a macska hangját. Ha erről eltalálja, hogy kit fogott meg, akkor az lesz a fogó.

Fiúk játsszák. Minden két fiú közül az egyik „ló”, a másik „lovas”. Kiolvasó segítségével „vakhuszárt” választanak. Ennek bekötik a szemét, kezébe egy vesszőt adnak és felültetik a lovára. A ló szemét nem kötik be. A többiek (akik ugyanúgy lovak és lovasok) mikor a játék megkezdődik, „üssünk vakhuszárt” csatakiáltással tenyerükkel verik a vakhuszár fenekét. A lónak úgy kell forgolódni lovasával, hogy ne tudjanak ahhoz hozzáférni. Közben a vakhuszár a kezében lévő vesszővel csapkod. Ha valakit megüt az őt verők közül, az lesz a vakhuszár, párja pedig a lova.

Kiszámolóval megválasztják a hunyót. A játékosok száma – akárcsak a kergetőnél – ez esetben is kötetlen. Megjelölnek egy helyet, amely a méta lesz, ott „sunyik”, számol a hunyó. Később a játék folyamán ugyanazon a helyen számolja ki, veri le a megtalált játékosokat, vagy fordítva, a játékosok a hunyót, attól függően, ki az ügyesebb.

A hunyó a métánál a megegyezés szerint egyesével vagy tízesével számol 10-ig, 100-ig vagy 1000-ig. A számolás végéig mindenkinek el kell bújnia. A hunyónak közben nem szabad leskelődnie, kukucskálnia. A számolás végén elkiáltja magát: Megyek!

Ezután kezdődik a keresés, és attól függően, ki az ügyesebb, a hunyó-kereső vagy az elbújt játékos számolja ki, veri le a másik métán.
Akit a hunyó elsőnek talál meg és le is veri a métán, az lesz a következő fordulóban a hunyó.
Ha valaki az elbújt játékosok közül megelőzi a hunyót, nincs szerepcsere, továbbra is ő a hunyó.
A kiszámolás vagy leütés módja: oda kell szaladni a métához, és a következő szöveget kell mondani: Egy, kettő, ipiapacs, Zoli!*
Mindig annak a nevét kell mondani, akit megtalálnak. Ha a hunyót számolják ki, természetesen az ő nevét mondják.

* helyettesítendő név

Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, korlát gyűrű,
nálad ezüst az aranynál,
kérd ki, kérd ki kisfiától,
arany bélű szomszédjától.

A gyerekek választottak egy “bábát”, aki a játékosoknak háttal kissé távolabb állt és egy adogatót, akit “szem-szem gyűrű”-nek neveztek, majd az összezárt tenyerébe kavicsot adtak. A többiek félkörbe álltak, tenyerüket összezárták és a dal ritmusára az adogató sorra érintette a gyerekek kezét s valakiébe beleejtette a kavicsot. Ekkor hívták a bábát: “Gyöhet a bába, megfőtt a kása, má’ trotyog!” A bábának a következő mondókával ki kellett találnia, hol a “gyűrű”: “Ettől kérem, ez adja ki!” Ha eltalálta, helyet cserélt azzal, akinél a kavics volt, ha nem, ismét ő lett a bába. Ha harmadszorra sem találta el, megbüntették a bábát.

“De eccer majnem megjártam! Majnem meffútam a kőbe! Én vótam a szem-szem gyűrű, nem attam a kavicsot senkinek, ha betettem a számba. Nem találták senkinél, kacagott mindenki, én is nevettem, a kő meg leszalatt a torkomba. Leszalattam az Ipolyra, vizet vettem a számba, oszt úgy valahogy kigyött a kő.”

“Egy vót a kikopogó, aki olvasott 10-ig vagy 20-ig, addig a többi elbújt. Amikor monta: Aki bújt, aki nem, megyek! – szalatt a többieket keresni. Ha megtalálta, visszaszaladt a helyire, oszt monta: – Kikopogom ezt meg ezt! (annak a nevét mondta) De ha kicselezték, és a bújó ért oda hamarabb, az kopogta ki őt. Ezért büntetésből megint ő lett a kikopogó.”

 

Csim-csim gyűrő

Gyűrűkeresés közben dalolják:

Csim-csim gyűrő, párta gyűrő,
zöld ága, két levele,
aki tudja, ne tagadja,
én tom, nem tagadom,
itt csörög, itt pattog.
Szabad!

Ha a kereső megtalálja a gyűrűt:

Igaz bíró vótá’, igazán esküdté’,
az én aranyamra igaz törvént tetté’.

Ha nem találja meg:

Hamis bíró vótá’, hamisan esküdté’,
az én aranyamra hamis törvént tëtté’.