Csupkázás

Érsekújvárott valamikor „csupkáztak”. Két cseresznyeszárat egymásba akasztottak, azután széthúzták. Akié elszakadt, az lett a vesztes.

A bagotai gyerekek a mácsonya (Dipsacus) virágának csészéiben lévő harmattal meghintik egymást és magukat, mint a pap a szentelt vízzel.

A mátyusföldi gyerekek is kakasorrot hordtak játékos kedvükben a korai juhar, vagy más néven platánlevelű juhar (Acer platanoides) terméséből, azt kettéhasították és orruk nyergére ragasztották.

A kisebbek játszadozásainak közössége elsősorban szomszédsági alapon alakul ki. Fiúk és lánykák gyakran együttjátszadoztak, kivétel elsősorban babázás. A kisleányok leggyakoribb játéka a babákkal való játék volt. Gyári babája a szegényebb gyerekeknek nem nagyon volt. Vásári babákkal a módosabb szülők gyerekei játszottak.
Babát, de általában játékszert ebben a korban a gyerekek szüleik, vagy nagyobbacska testvéreik segítségével csináltak maguknak.
Ennek a korcsoportnak játékai közel állanak az ú. n. alkotó játékokhoz. Csodálatos beleérzéssel tudnak játszani kis babájukkal külön-külön átélik a játék fázisait: az öltöztetést, a mosdatást, a babusgatást, ha a buba „beteg”, a korholást, ha a buba „rossz” volt stb.

Sárból várat építenek a fakardjukkal védik. Sárgolyókat gyúrnak, lyukat fúrnak bele, s úgy vágják a földhöz, nagyot puffan. A falhoz, a deszkakerítésekhez puttyantókat, sárlepényeket vagdosnak. Lábuk köré sárt raknak és amikor kihúzzák a sár alól a lábukat, „barlang” képződik.

A pipacs virágbimbóját az andódi gyerekek a kézfejhez csapkodták, mely pukkant.

A tardoskeddi gyerekek szaladnak az ördögoldal (mezei iringó – Eryngium campestre) után is. Ennek a levelei szúrósak, gyökerei nem hatolnak le mélyen, ősszel a szél könnyen kiszakítja. A szél viszi maga előtt, a gyerekek meg szaladnak utána.

A karvai gyerekek játszadoznak az óravirággal vagy más néven a varjumákkal (Hibiscus trionium). Megcsavarták és megnyálazták. Közben mondogatták:

Óra, óra, hány óra,
féltizenkettő, szamár mind a kettő.

A karvai gyerekek sok időt töltenek el az „idességfa” vagy „öregasszony taknya” népies nevű fa körül is (tövises lepényfa: Gleditsia triacanthos). Hosszú barna termését szeretik. „Bótjukban” is árulják csemegének. Általában a gyerekek szívesen böngésznek erdőn-mezőn, s gyakran gyűjtenek össze és esznek meg olyasmit is, amit a felnőttek már semmibe se vesznek.

A papsajt vagy hivatalos nevén a papsajtmályva (Malva neglecta) az andódi gyerekek „bótjában” pogácsa volt, meg is ették.