Mély kútba tekinték

Mély kútba tekintek

Mély kútba tekintek, asszonyomat látom,
bíborban, bársonyban, gyöngyös koszorúban.
Zibit, zabot a lovamnak, gyöngykoszorút a lányomnak,
pap vagyok, mester vagyok, szabad lekukkanyi!

Körjáték. Kézfogással körbejárnak. A „Zibit, zabot” résztől menetirányt változtatnak, felgyorsítják a ritmust, és a dal végén leguggolnak.
Egy másik változatban a kör közepén áll egy kislány és figyel. Amikor mindenki leguggol, a körben álló figyeli, hogy ki nevetett, azt kiállítja a játékból.
Így a körjátékból fogyó játék lesz. Amikor mindenki elfogy, újrakezdik a játékot.

A leánykák szokták játszani. Egyesével egymás háta mögé ülnek hosszú sorba. Egy gyerek a sor elé áll, azután elindul és megkerüli a sort. A megkerülés után megáll az első gyerek előtt és kérdezi: Van szép lányod?
Első: Van.
Álló: Hányadik szobában? (Az ülők a szobák.)
Első: Ötödik* szobában.
Álló: Gyere ki, szép lány! (A sorban az ötödik* leány ki is jön, és odaáll a kérdező elé.)
Ehhez a lányhoz a következő kérdést intézi az álló: Mit ettél?
Leány: Bablevest.
Álló: Mit ittál?
Leány: Bort.
Álló: Fordulj hármat, ne nevess, mert kifut a bableves.

Erre a leány fordul. Ha elneveti magát, ördög lesz és zálogot ad. Ha nem nevet, angyal lesz

* helyettesítendő szám

Arany szálat szakajtanék

Arany szálat szakajték, asszonyomat látom,
bíborba’, bársonyba’, gyöngyös koszorúba’.
Gyöngyöt, gyöngyöt asszonyának,
gyöngykoszorút a lányának,
vesszőt, vesszőt a hátára,
hogy sënki së lássa.

A gyermekek kézen fogva körbeállnak. Egy gyermek a körön kívül, egy a másik körön belül egy vesszőt, vagy egy kendőnek két sarkát megfogva (a gyermekek feje felett) körül-körül járnak. Mindnyájan éneklik a dalt. Aki mosolyog vagy nevet, attól zálogot vesznek.

A gyerekek egyike elmondja a rigmust, mire mindenki elhallgat.

Kertek alatt jártam,
férges kutyát láttam,
aki leghamarabb megszólal,
az eszi meg a férges kutyának a szalonnáját!

Aki elsőnek szólal meg, azt a többiek kinevetik és kicsúfolják. („Te eszed meg!”)

Szőjjünk, fonjunk

Szőjjünk, fonjunk, ingnek, gatyának,
mégis valakinek, a szeretőjének.
Vajánban van mátkája, Kaposon a doktora,
teljes tizenhárom, lépd át, Erzsi* lányom.

A gyerekek körbe fogódznak, egy középre áll, ez a bíró, aki a többieket szemmel tartja.
Aki elmosolyodik, attól a bíró zálogul egy kendőt elvesz. Körbe sétálnak énekelve a gyerekek, és annak a nevét éneklik a dalba, akitől a bíró zálogot vett. Mikor a dal végére érnek, a bíró a kendőnek egyik végét egy másik leány kezébe adja, s a kendőt a levegőben ide-oda himbálva éneklik újra a dalt. A dal végén a bíró és társa a zálogot földig leeresztik, s tulajdonosa keresztüllépi, mialatt a bíró azt kérdi: „Ki a szeretője?” Erre az illető elmosolyogja magát, és helyére megy. A bíró a zálogot magasra dobja, s azt mondja: „Ilyen magas legyen a kelmetek ágya!”

* helyettesítendő név