Körtefán

Körtefán terëm a piros meggy,
feleségem van nekem csak egy.

De mikor még ez az egy is sok,
előbb-utóbb sírba vinni fog.

Furcsa Isten teremtése ő,
reszketek, ha közelembe jő.

Gondoltam már, hogy megverem én,
bírok vele, hiszen olyan vén.

Három ízben volt már félig holt,
jaj, istenem, de jó kedvem volt.

És az ördög mégsem vitte el,
olyan rossz, az ördögnek sem kell.

Nagyobb leányok páronként felállnak, egymással kezet fognak, és kaput tartanak. Ének közben az utolsó pár, majd a többi, a mindenkori utolsó pár a többiek feltartott keze alatt előre bújik, és kb. egy lépésre, az első pártól feláll, feltartott kézzel. A párok egymás után bújnak.

Csólika

Csólika borsó, vad lencse,
fekete szemű menyecske.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

Hosszú úton jártamba,
tüske ment a lábámba.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

A játszók két sorba állnak fel. Összefogott kezüket magasra tartják, s az egyik sor a másik sor feltartott karjai alatt kígyózva bújik át, „sövényt fonnak”. Azután a másik sor bújik.

Iglice

Iglice szívem, iglice,
aranyos lábú bakkecske,
a vár mellett jártomba,
tüske gyukott lábomba.
A cigányok sátorának
meggyulladt a hátulja,
benne igett a vajda,
vajdánénak két lánya,
piros bársony topánba’,
iglice szívem, iglice.

A leányok kézfogással kígyózó vonalban körüljárnak három leányt, akik háromszög alakban guggolnak. Egy leányka a körön kívül, kettő belül esik. A dallam ismétlésekor a járkáló sor irányt változtat. Amikor a sor első tagja utoléri a sor utolsó tagját, bezárják kézfogással a sort.

Itthon vagy-e, hidas mester

– Itthon vagy-e, hidas mester?
– Itthon vagyok, ipp most jöttem!
– Eressz átal a hídadon!
– Nem eresztlek, mer’ elszakad!
– Ha elszakad, megcsináljuk!
– Mivel tudnád, megcsinálni?
– Győri gyönggyel, gyöngyharmattal!
– Honnan veszel győri gyöngyöt, gyöngyharmatot?
– Isten adja jobb kezéből. Átmehetek rajta!

A általában 8-10 éves leányok játszották. Fiúk csak ritkán vegyültek közéjük.

Hidas-kapus játék. Két játékost kiszámolóval kiválasztanak, vagy csak megegyeznek, hogy ki lesz a játékkezdő, a „hidas mester”. A két kiválasztott játékos összefogott kézzel áll, hidat tart, szemben állva a kötetlen formában elhelyezkedő játékosokkal.
A játék első részében dalos párbeszéd hangzik el közöttük, majd annál a résznél, hogy „bújjatok rajta”, kaputartásba emelik a kezüket és kezdődik az általánosan ismert kapus játék.

Kézfogással, kígyóvonalban haladnak a gyerekek a kapu alatt és a kapu körül. A dallam végére lezárják a kaput, és akit belefogtak, az választhat aranyalma vagy aranykörte között – a kapusok előzetesen megbeszélték egymással, melyikük melyik.

Amikor a játékosok mind elkelnek, akkor az ún. húzás következik. Egy kijelölt vonalon igyekszik az egyik csoport a másikat áthúzni, és amelyiknek sikerül, az a győztes.

Mért küldött az úrasszony

Mért küldött az úrasszony? Haja gyöngyöm, hája.
Nektek hidat csinálni, haja gyöngyöm, hája.
Minek nektek az a híd? Haja gyöngyöm, hája.
Nektek azon átjárni, haja gyöngyöm, hája.
Megnyitottam kapumat, kapumat,
kerüljétek váramat, váramat.
Szita, szita péntek,
siralom csütörtök,
dob szerda.

Virágvasárnap délután, amikor a leányok a kiszebábot bedobják a vízbe, két csoportba állnak, és énekelnek. „Megnyitottam kapumat”: kezeiket összefonják és kaput nyitnak: az első pár feltartott kezei alatt átbújnak. Ezt ismételgetve mennek vissza a faluba.

Bújj, bújj zöld ág

Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
hadd kerüljem váradat, váradat!
Szita-szita péntek, szerelem csütörtök,
zab szerda, Juliska, egy fazék káposzta!
Angyal vagy-e, ördög vagy-e?
Nézz az égre, köpj a földre!

A kapusjátékot az ismert módon játsszák. Amikor a kaput lezárták (a “káposzta” utolsó szótagjára), a kapuban maradt gyermeket próbára teszik. Az „Angyal vagy-e, ördög vagy-e?” résznél, ha a gyermek nem nevetett, akkor angyal, ha nevetett, akkor ördög, eszerint állt az egyik vagy a másik kapushoz. A játékot általában úgy fejezték be, hogy az angyalok és ördögök húztak, hasonlóan mint a kötélhúzásnál, de csak a kezüket fogva. (A sérülések elkerülése végett, javasolt itt is kötélhúzást alkalmazni.)

Liliom, liliom

Liliom, liliom,
hányat terem a mogyoró?
Tízet terem a mogyoró.

Párosával egymás mögé állunk, a párok feltartják összefogott kezüket, és a hátulsó pár elindul előre a kapuk alatt bújva.
Amikor az oszlop elejére érnek, beállnak első párnak, és ők is föltartják a kezüket. Aki hátulsó pár lesz, az máris bújik, így folyamatosan haladunk az oszloppal előre.
Közben egyfolytában énekeljük.

Dombon törik a diót

Tácok – Forgó kör

Óvodás korú gyerekek játéka. Megfogják egymás kezét, majd körbe járva énekelnek:

Dombon törik a diót, a diót,
és aztán a mogyorót,
rajta, vissza,
tessék kérem megbecsülni,
és a földre lecsücsülni,
csüccs!

Amikor a „vissza” szóhoz érnek, ellentétes irányban kezdenek járni, az ének végén pedig leguggolnak.

Gyerünk hidat csinálni

Kiválasztjuk a hidasokat, vagyis azt a párt, akik a hidat tartják, majd párosával oszlopba állunk, és megfogjuk egymás kezét. Szemben állnak a hidasok magasra emelt kézzel. A csoport kezdi az éneklést, a hidasok folytatják:

Csoport: Gyerünk hidat csinálni, haja, gyöngyöm, haja!
Hidasok: Minek néktek az a híd, haja, gyöngyöm, haja!
Csoport: Nékünk azon átjárni, haja, gyöngyöm, haja!
Hidasok: Miből lesz a híd lába, haja, gyöngyöm, haja!
Csoport: Két szál rozmaringból, haja, gyöngyöm, haja!

Ekkor a csoport elindul a híd felé, majd átbújuk alatta. Közben mindenki énekel:

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.
Nyisd ki aranykapudat,
hadd kerüljem váradat,
liliomszál.

A végén a hidasok lecsapják a kezüket és kettőt levágnak. A következő játékban azok lesznek a hidasok.

Hej, vári, vári

Hej, vári, vári, Egri vári,
jártatjuk a kedvesével, kívánjuk, hej, vári.

Párosával egymás mögé oszlopba állunk, a párok egymással szembefordulva összefogják mindkét kezüket. Az összekulcsolt kezeken egy kisebb lány sétál végig, aki a lányok fejére támaszkodva egyensúlyoz. Akinek a kezén már átlépett, azok az oszlop két oldalán előreszaladnak, és az elején ismét összekapaszkodnak. Ilyenformán akármilyen hosszan tudunk sétálni. Közben folyamatosan énekeljük.