kedd, május 11, 2021
Itthon vagy-e, hidas mester?

Itthon vagy-e, hidas mester

– Itthon vagy-e, hidas mester?
– Itthon vagyok, ipp most jöttem!
– Eressz átal a hídadon!
– Nem eresztlek, mer’ elszakad!
– Ha elszakad, megcsináljuk!
– Mivel tudnád, megcsinálni?
– Győri gyönggyel, gyöngyharmattal!
– Honnan veszel győri gyöngyöt, gyöngyharmatot?
– Isten adja jobb kezéből. Átmehetek rajta!

A általában 8-10 éves leányok játszották. Fiúk csak ritkán vegyültek közéjük.

Hidas-kapus játék. Két játékost kiszámolóval kiválasztanak, vagy csak megegyeznek, hogy ki lesz a játékkezdő, a „hidas mester”. A két kiválasztott játékos összefogott kézzel áll, hidat tart, szemben állva a kötetlen formában elhelyezkedő játékosokkal.
A játék első részében dalos párbeszéd hangzik el közöttük, majd annál a résznél, hogy „bújjatok rajta”, kaputartásba emelik a kezüket és kezdődik az általánosan ismert kapus játék.

Kézfogással, kígyóvonalban haladnak a gyerekek a kapu alatt és a kapu körül. A dallam végére lezárják a kaput, és akit belefogtak, az választhat aranyalma vagy aranykörte között – a kapusok előzetesen megbeszélték egymással, melyikük melyik.

Amikor a játékosok mind elkelnek, akkor az ún. húzás következik. Egy kijelölt vonalon igyekszik az egyik csoport a másikat áthúzni, és amelyiknek sikerül, az a győztes.

Körtefán

Körtefán terëm a piros meggy,
feleségem van nekem csak egy.

De mikor még ez az egy is sok,
előbb-utóbb sírba vinni fog.

Furcsa Isten teremtése ő,
reszketek, ha közelembe jő.

Gondoltam már, hogy megverem én,
bírok vele, hiszen olyan vén.

Három ízben volt már félig holt,
jaj, istenem, de jó kedvem volt.

És az ördög mégsem vitte el,
olyan rossz, az ördögnek sem kell.

Nagyobb leányok páronként felállnak, egymással kezet fognak, és kaput tartanak. Ének közben az utolsó pár, majd a többi, a mindenkori utolsó pár a többiek feltartott keze alatt előre bújik, és kb. egy lépésre, az első pártól feláll, feltartott kézzel. A párok egymás után bújnak.

Csólika

Csólika borsó, vad lencse,
fekete szemű menyecske.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

Hosszú úton jártamba,
tüske ment a lábámba.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

A játszók két sorba állnak fel. Összefogott kezüket magasra tartják, s az egyik sor a másik sor feltartott karjai alatt kígyózva bújik át, „sövényt fonnak”. Azután a másik sor bújik.

Iglice

Iglice szívem, iglice,
aranyos lábú bakkecske,
a vár mellett jártomba,
tüske gyukott lábomba.
A cigányok sátorának
meggyulladt a hátulja,
benne igett a vajda,
vajdánénak két lánya,
piros bársony topánba’,
iglice szívem, iglice.

A leányok kézfogással kígyózó vonalban körüljárnak három leányt, akik háromszög alakban guggolnak. Egy leányka a körön kívül, kettő belül esik. A dallam ismétlésekor a járkáló sor irányt változtat. Amikor a sor első tagja utoléri a sor utolsó tagját, bezárják kézfogással a sort.

Zöld, zöld, zöld ág

Zöld, zöld, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van a városkapu, által bújhatsz rajta.

Gyertek elé, lúdjaim

Rekonstruált játékleírás: Kiválasztjuk a hidasokat, vagyis azt a párt, akik a hidat tartják, majd párosával oszlopba állunk, és megfogjuk egymás kezét. Szemben állnak a hidasok magasra emelt kézzel. A ludak kezdik az éneklést, a hidasok folytatják:

Hidasok: Gyertek elé, lúdjaim, haja gyöngyöm, haja.
Ludak: Mért küldött az úrasszony? Haja gyöngyöm, haja.
Hidasok: Néktek hidat csinálni, haja gyöngyöm, haja.
Ludak: Minek néktek az a híd? Haja gyöngyöm, haja.
Hidasok: Néktek azon átjárni, haja gyöngyöm, haja.

Rekonstruált játékleírás: Ekkor a ludak elindulnak a híd felé, majd átbújnak alatta. Közben mindenki énekel:

Nyisd meg, asszony kapudat, kapudat
hadd kerüljem váradat, váradat.
Szita, szita péntek, siralom csütörtök,
dob szerda.

Rekonstruált játékleírás: A végén a hidasok lecsapják a kezüket és kettőt levágnak. A következő játékban azok lesznek a hidasok.

Az idősebb korosztály játékai közé tartozott. Inkább lányok játszották. Ketten egymással szembeálltak, s kezüket egybetéve alacsony „kaput” tartottak. A többiek a kapuval szemben felsorakoztak egymás mögé, és várták, hogy a „kapusok” megszólítsák őket.

A kapusok és a sor között a következő párbeszéd hangzott el:

Kapusok: Ácsok vagyunk, ásétozunk, fenyőfábu! fönt faragunk, ingyen aranyozunk.
Sor: Mivel aranyoztok?
Kapusok: Rézzel és ólommal.
Sor: Ólom igen olvadékos, réz igen repedékes, vaskapunak vámjo van.
Kapusok: Micsoda vámjo van?
Sor: Piros alma most bimbózik, egy szép leány most búcsúzik…

A befejező mondatot – melynél a kapusok kezüket magasabbra emelve hirtelen kinyitották a kaput – közösen mondták: Bújj, bújj, bukros, kukurikú!

Erre a sor gyorsan elindult, hogy a nyitott kapun minél többen átbújjanak, ugyanis a „kukurikú” elhangzása után a kapusok ismét lecsukták a kaput. Amelyik játékos a kapuban rekedt, az – a megegyezés szerint – vagy kiesett a játékból, vagy pedig beállt valamelyik kapus háta mögé, hogy hasonló sorsú társ érkezésekor ő is kaput alkosson. Ismétléskor a párbeszédet tehát egyre több kapus mondta.

A játékot a jobb vagy bal oldali kapus kerülgetésével mindaddig folytatták, míg a sor el nem fogyott.

 

Elment Zsuzsi szolgálónak

Elment Zsuzsi szolgálónak,
gondját viselte magának.
Kükintánc, békerekeggyen, kükintánc!

Akkor búvik a bodzába,
mikor a nap süti a bába.
Kükintánc, békerekeggyen, kükintánc!

A gyerekek kézfogással láncot alkotnak. Az első, csigavonalba haladva “betekeri” a láncot. Ha a csigavonal már túl szoros, az utolsó gyerek “kitekeri”, vagyis ellenkező irányba haladva visszavezeti a láncot félkörbe.

Ég a gyertya, ha meggyújtják

Ég a gyertya, ha meggyújtják,
elaluszik, ha elfujják,
ezt a lányok vígan járják,
mikor aztat fujdogálják.
Dínom, dánom, azt sem bánom,
ha az uram sertepásztor.
Haja, haja, Iluska, csörmölye ruzsicska.

A dal első felére:

Nem megyek én addig férjhez,
míg az erdő ki nem zöldel.
Akkor sem megyek paraszthoz,
inkább megyek katonához.

Katonának jól megy dolga,
porcióra nincsen gondja.
De a paraszt a bundába’,
csörög, ropog a nyakába’,
mint az ördög a lyukába’.


A leányok körbe állnak, forognak, és egymás kezei alatt átbujkálnak.

Bujj, bujj, zöldág

Bujj, bujj, zöldág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu, átbujjatok rajta!
Nyisd ki rózsám, kapudat, kapudat,
hadd kerüljem váradat, váradat!
Szita, szita rosta, szerelem csütörtök, zabszerda.
Juliska, Juliskája, szép menyecske, hopp ide!
Ide is, oda is, Giber Gábor sálat, kendőt vett magának.
Tedd ide, tedd oda, tedd oda a sarokba!

A gyerekek kiszámolóval választanak két „kapust”, akik egymással szembeállnak, kezüket a magasban egybekulcsolják, vagy a tenyerükkel egymáshoz támaszkodnak, s így „kaput“ alkotnak. A többiek ezalatt kézfogással egymás mögé felsorakoznak és énekelve elindulnak a kapu alatt bujkálva. Amikor az ének oda ér, hogy „Juliska” – akkor a kapusok lecsukják a kaput. Aki a „kapu” alatt maradt annak éneklik tovább a dalt. A végén a kapuban maradt választ, hogy melyik kapus mögé áll be. Addig folytatódik a játék, míg el nem fogynak a gyerekek. A végén az a kapus nyer, akinél többen vannak.