Körtefán

Körtefán terëm a piros meggy,
feleségem van nekem csak egy.

De mikor még ez az egy is sok,
előbb-utóbb sírba vinni fog.

Furcsa Isten teremtése ő,
reszketek, ha közelembe jő.

Gondoltam már, hogy megverem én,
bírok vele, hiszen olyan vén.

Három ízben volt már félig holt,
jaj, istenem, de jó kedvem volt.

És az ördög mégsem vitte el,
olyan rossz, az ördögnek sem kell.

Nagyobb leányok páronként felállnak, egymással kezet fognak, és kaput tartanak. Ének közben az utolsó pár, majd a többi, a mindenkori utolsó pár a többiek feltartott keze alatt előre bújik, és kb. egy lépésre, az első pártól feláll, feltartott kézzel. A párok egymás után bújnak.

Csólika

Csólika borsó, vad lencse,
fekete szemű menyecske.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

Hosszú úton jártamba,
tüske ment a lábámba.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

A játszók két sorba állnak fel. Összefogott kezüket magasra tartják, s az egyik sor a másik sor feltartott karjai alatt kígyózva bújik át, „sövényt fonnak”. Azután a másik sor bújik.

Iglice

Iglice szívem, iglice,
aranyos lábú bakkecske,
a vár mellett jártomba,
tüske gyukott lábomba.
A cigányok sátorának
meggyulladt a hátulja,
benne igett a vajda,
vajdánénak két lánya,
piros bársony topánba’,
iglice szívem, iglice.

A leányok kézfogással kígyózó vonalban körüljárnak három leányt, akik háromszög alakban guggolnak. Egy leányka a körön kívül, kettő belül esik. A dallam ismétlésekor a járkáló sor irányt változtat. Amikor a sor első tagja utoléri a sor utolsó tagját, bezárják kézfogással a sort.

Itthon vagy-e, hidas mester

– Itthon vagy-e, hidas mester?
– Itthon vagyok, ipp most jöttem!
– Eressz átal a hídadon!
– Nem eresztlek, mer’ elszakad!
– Ha elszakad, megcsináljuk!
– Mivel tudnád, megcsinálni?
– Győri gyönggyel, gyöngyharmattal!
– Honnan veszel győri gyöngyöt, gyöngyharmatot?
– Isten adja jobb kezéből. Átmehetek rajta!

A általában 8-10 éves leányok játszották. Fiúk csak ritkán vegyültek közéjük.

Hidas-kapus játék. Két játékost kiszámolóval kiválasztanak, vagy csak megegyeznek, hogy ki lesz a játékkezdő, a „hidas mester”. A két kiválasztott játékos összefogott kézzel áll, hidat tart, szemben állva a kötetlen formában elhelyezkedő játékosokkal.
A játék első részében dalos párbeszéd hangzik el közöttük, majd annál a résznél, hogy „bújjatok rajta”, kaputartásba emelik a kezüket és kezdődik az általánosan ismert kapus játék.

Kézfogással, kígyóvonalban haladnak a gyerekek a kapu alatt és a kapu körül. A dallam végére lezárják a kaput, és akit belefogtak, az választhat aranyalma vagy aranykörte között – a kapusok előzetesen megbeszélték egymással, melyikük melyik.

Amikor a játékosok mind elkelnek, akkor az ún. húzás következik. Egy kijelölt vonalon igyekszik az egyik csoport a másikat áthúzni, és amelyiknek sikerül, az a győztes.

Mëgérëtt a csërësnye

Mëgérëtt a csërësnye, csërëg is a levele,
nincsen széna, sëm abrak a bëtyárok lovának.
Lika, lika, pántlika, csupa piros pántlika.

Az én ludam elveszett, én azt keresni megyek,
mert a ludam jó tojó vót, de az uram kóborló vót.
Lika, lika, pántlika, csupa piros pántlika.

Nagyobb leányok párba állnak, egymás háta mögé. Az első pár szétválik, a sor két oldalán hátra megy, ott találkozik újra. Folyamatosan játszák.

Zöld, zöld, zöld ág

Zöld, zöld, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van a városkapu, által bújhatsz rajta.

Nána, Nána, Tiszanána

Nána, Nána, Tiszanána,
kőbű’ raktam túróvárat,
várat, várat, túróvárat,
legényëknek lakóházat.

Az a kevély Gregor Maris,
nem vesz otthon a pártába,
Taszó Andri a mátkája,
szoknyát is vett a farára.

Szoknyát, szoknyát, rázsaszoknyát,
rázsaszoknya illik arra,
de nem az ő pénzi ára:
Taszó Andri adománya.

Taszó Andri, ne kap’ rajta,
Semmit sem ér az ő dolga!
Megvan a nagy nyalánksága,
az orra fincsorgatása.

Isten adjon lassú esőt,
mossa essze mind a kettőt,
kettőt, kettőt, mind a kettőt,
mossa essze mind a kettőt!

Új a csizma, nincsen talpa,
mer’ a sok tánc elkoptatta;
vagyon varga, ki bevarrja,
ha nem varrja, k…a anyja.

Három gyerek leguggol. A többiek láncot alkotva a guggolókat kacskaringósan kerülgetik.

Az idősebb korosztály játékai közé tartozott. Inkább lányok játszották. Ketten egymással szembeálltak, s kezüket egybetéve alacsony „kaput” tartottak. A többiek a kapuval szemben felsorakoztak egymás mögé, és várták, hogy a „kapusok” megszólítsák őket.

A kapusok és a sor között a következő párbeszéd hangzott el:

Kapusok: Ácsok vagyunk, ásétozunk, fenyőfábu! fönt faragunk, ingyen aranyozunk.
Sor: Mivel aranyoztok?
Kapusok: Rézzel és ólommal.
Sor: Ólom igen olvadékos, réz igen repedékes, vaskapunak vámjo van.
Kapusok: Micsoda vámjo van?
Sor: Piros alma most bimbózik, egy szép leány most búcsúzik…

A befejező mondatot – melynél a kapusok kezüket magasabbra emelve hirtelen kinyitották a kaput – közösen mondták: Bújj, bújj, bukros, kukurikú!

Erre a sor gyorsan elindult, hogy a nyitott kapun minél többen átbújjanak, ugyanis a „kukurikú” elhangzása után a kapusok ismét lecsukták a kaput. Amelyik játékos a kapuban rekedt, az – a megegyezés szerint – vagy kiesett a játékból, vagy pedig beállt valamelyik kapus háta mögé, hogy hasonló sorsú társ érkezésekor ő is kaput alkosson. Ismétléskor a párbeszédet tehát egyre több kapus mondta.

A játékot a jobb vagy bal oldali kapus kerülgetésével mindaddig folytatták, míg a sor el nem fogyott.

Hej, Bibiási Panna

Hej, bibiási, bibiási Panna ezt komëndálta.
Egicés, begicés, a mi tyúkunk bibicés.
Gyöngyöt, gyöngyöt asszonyának,
gyöngykoszoró a lányának,
zibit, zabot a lovának,
hajdúpácát az apjának.
Ég a gyërtya ég.
Kicsike még az én párom, három esztendeig várom.
Hej, rózsám, vijolám, csókolgasd meg az orcám!
Szita, szita péntëk, szerelëm csütörtök, dob szërda.

Rekonstruált játékleírás: az itt közölt játékhoz a forrásban nem találtunk játékleírást. Egy domaházi változatban viszont így játszák: két lány pároskézzel kaput tart, míg a többiek láncot alkotva hol jobbról, hol balról „kacskaringózva” átbújnak a kapun és vonulnak. Az utolsó ütemre a kaput tartók lecsapják a kezüket, akit a kapuba zártak, a hátam mögött állóval lesz az új kaput tartó a következő játékban.

Nincs játékleírás, az ilyen és hasonló játékok vonulós, kapuzós formát ölthetnek.

Bujj, bujj, zöldág

Bujj, bujj, zöldág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu, átbujjatok rajta!
Nyisd ki rózsám, kapudat, kapudat,
hadd kerüljem váradat, váradat!
Szita, szita rosta, szerelem csütörtök, zabszerda.
Juliska, Juliskája, szép menyecske, hopp ide!
Ide is, oda is, Giber Gábor sálat, kendőt vett magának.
Tedd ide, tedd oda, tedd oda a sarokba!

A gyerekek kiszámolóval választanak két „kapust”, akik egymással szembeállnak, kezüket a magasban egybekulcsolják, vagy a tenyerükkel egymáshoz támaszkodnak, s így „kaput“ alkotnak. A többiek ezalatt kézfogással egymás mögé felsorakoznak és énekelve elindulnak a kapu alatt bujkálva. Amikor az ének oda ér, hogy „Juliska” – akkor a kapusok lecsukják a kaput. Aki a „kapu” alatt maradt annak éneklik tovább a dalt. A végén a kapuban maradt választ, hogy melyik kapus mögé áll be. Addig folytatódik a játék, míg el nem fogynak a gyerekek. A végén az a kapus nyer, akinél többen vannak.