A közönség régi vágyát teljesítve az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány négy helyszínes turnét szervezett a világhírű Muzsikás együttesnek Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Kolozsváron. A Hagyományok Háza támogatásával létrejött nagysikerű koncertsorozat zenei anyaga az 1992-ben megjelent Szól a kakas már lemezükön alapult.

Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány négy koncertet szervezett a Muzsikás együttesnek az Őshonosok a hazában – európai kisebbségek népművészete című programsorozat keretében. A világhírű zenészek több mint tíz év után látogattak ismét Erdélybe, s például Csíkszeredában már két évtizede nem jártak. A Muzsikást mind a négy helyen nagy szeretettel fogadták, véget nem érő tapssal jutalmazták, ráadás ráadást követett. A közönség egy része talán még ott lehetett a korábbi koncertjeiken, a fiatalok viszont először hallották élőben a Kacsó Hanga énekessel kiegészült világhírű együttest. A jeles esemény Sepsiszentgyörgyön a 35. Népzene- és Néptánctalálkozó keretén belül valósult meg, ahol különösen sok volt a fiatal.

„A női énekhang és a hangszeres zene igen változatos koncertre adott lehetőséget – avat be a részletekbe Hamar Dániel a Muzsikás együttes zenésze. – Kelemen Lászlóval, az Alapítvány elnökével egyeztetve a koncertek gerincét az erdélyi zsidó-paraszt zene adta, az a máramarosi zenei anyag, amit 1992-ben már lemezre rögzítettünk, s a nagyvilágban mindenütt nagy sikert aratott.”

A címadó, Bethlen Gábor kedvenc dala a Szól a kakas már igazi kuriózum a magyar népzenében, egyrészt magyar népdal, s zsidó Messiást váró szent dal is egyben. Az egész világon magyarul éneklik. Az angol kiadó a lemeznek „Az elveszett zsidó zene” alcímet adta, míg az együttes „Az eltűntnek hitt magyar zsidó népzene” mondattal utalt a hanganyagra. Az utóbbi megjegyzés a helytállóbb, mivel a lemez készítésének idejében még éltek azok a cigány muzsikusok, akik zsidó lakodalmakban is húzták, s még jól emlékeztek az egykori dallamokra. Segítségükkel a lemez alkotói még hozzáértőbben rekonstruálhatták az eredeti zenét, ami a háború után már teljesen a feledés homályába veszett. Az anyag egyébként világosan mutatja a hasonlóságot és az átfedést a magyar népzenével. „A zsidó zenét klezmerként ismeri a világ – folytatja Hamar Dániel. – A mi összeállításunk nem a városi klezmer muzsika, hanem a falusi földműves zsidók sajátos hagyományát, paraszti kultúráját tükrözi. E gyűjtések az egész világon igazi ritkaságnak számítanak, mivel a zsidók máshol nem juthattak földhöz.”