A Hagyományok Háza hálózatának egyik kiemelkedő tudásközvetítő központja a Békés Megyei Népművészeti Egyesület. Tevékenységükről, szakmai eredményeiről és a márciusi konferenciáról Pál Miklósné Anci elnök adott összefoglalót.

„A Békés Megyei Népművészeti Egyesület célkitűzései és feladatvállalása alapvetően illeszkedik az ország más térségeiben működő hasonló szervezetek munkájához. Ugyanakkor sajátos karaktert kölcsönöz tevékenységüknek az a kulturális közeg, amelyben működnek: Békés vármegye gazdag, többnemzetiségű kézműves és népművészeti hagyományvilága.

A hetvenes években – amikor az elnök maga is elköteleződött a népművészet mellett – még elterjedt volt az a vélekedés, hogy a térség kézműves kultúrája szerényebb jelentőségű. Ennek hátterében az állhatott, hogy a 19–20. század fordulóján a néprajzkutatás kevés figyelmet szentelt a vidéknek, miközben más tájegységek – például a matyó vagy a palóc területek – hangsúlyosabb tánc- és zenei hagyományai nagyobb szakmai érdeklődést kaptak. A későbbi kutatások ugyanakkor igazolták, hogy a vármegyében élő öt nemzetiség gazdag kulturális örökséggel rendelkezik, amelynek megőrzésében jelentős szerepet vállalt; ezt Bartók Béla gyűjtései is megerősítik.

A különböző kultúrák együttélése természetes módon eredményezett kölcsönhatásokat, ugyanakkor minden nemzetiség kiemelt figyelmet fordított saját hagyományainak ápolására. Jó példa erre a Tótkomlóson megrendezett XI. Népi Kézműves Közösségek Találkozója, amely lehetőséget teremtett arra, hogy számba vegyék a hazai szlovákság kulturális hozzájárulását és a ma is élő hagyományokat. Inspiráló örökségként tekintenek a Tranoscius – a szlovák nyelvű evangélikus énekes- és imádságoskönyv – míves, bőrkötéses, rézveretes kivitelére, amely kézműves szempontból is kiemelkedő alkotás, és amelynek technikai megoldásait az egyesület újra kívánja éleszteni. Hasonló jelentőséggel bír a szűcshímzés hagyománya: egykor minden nemzetiség rendelkezett saját szűcsközponttal, és ma sincs a vármegyében olyan hímző, aki ne ismerné a tradicionális motívumkincset és technikákat.

Az egyesület következetesen arra törekszik, hogy programjaival ne csupán vármegyei, hanem országos és Kárpát-medencei szinten is fókuszba állítsa a kézművességet. Egy 1992-ben, Miskolcon indult kezdeményezés – amely a textilművészettel foglalkozó alkotók számára kívánt szakmai fórumot teremteni – néhány év után Békés vármegyébe került. Az első, már itt megrendezett találkozón mintegy negyvenen vettek részt; a programban zászlóterv-pályázat és egyházi textíliák bemutatója is szerepelt.

A kezdeményezés az évek során rangos szakmai hagyománnyá fejlődött: a rendezvény kétévente teremti meg a Kárpát-medence textilművészeinek találkozási és bemutatkozási fórumát. Az idei – XX. jubileumi – márciusban megrendezendő eseményhez kapcsolódva két pályázat került meghirdetésre: az egyik az egyházi textíliák tematikájára fókuszál, míg a másik pályázat arra ösztönzi az alkotókat, hogy a történeti textilek forma- és motívumkincsét a kortárs elvárásokkal összhangban, innovatív szemlélettel értelmezzék újra. Az öt textilműfajban beérkezett mintegy 1200 pályamű két rangos szakmai kiállítás megalapozását szolgálja.

A tanácskozás három kiemelt témát ölel fel: a kéz és a lélek inspirálta kreativitás összefüggéseit; az elmúlt év népi kézművességgel kapcsolatos kutatási eredményeit – amelyeket dr. Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója ismertet –; valamint a mesterséges intelligencia és az online tér bevonásának lehetőségeit a kézműves tevékenységbe. Kiemelt figyelmet kap a kulturális örökség kortárs hasznosítása is, amelyet egy neves divattervező meghívása és egy fiatalok számára meghirdetett, a népművészet divatban való alkalmazását ösztönző pályázat is erősít. A felhívásra negyven fiatal jelentkezett. A mintegy négyszáz résztvevőt váró tavaszi szimpóziumra, amely 2026. március 6. és 8. között kerül megrendezésre, Erdélyből, Szlovéniából, a Vajdaságból, Kárpátaljáról és Szlovákiából is érkeznek vendégek, tovább erősítve a rendezvény nemzetközi, Kárpát-medencei jelentőségét.