Méz, méz, méz

Méz, méz, méz

Méz, méz, méz,
termett méz
Termett annak ága,
Lehullott virága.

Ez az áldott bor,
Ki mindennap forr.
Ha jót iszol belőle,
A torkodra forr.

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé:
A gyerekek egymás kezét fogva sétálnak körbe, énekelve. A kiválasztott kérő a körön kívül sétál, a körrel ellentétes irányba. A dal végén a kérő az utolsó szótagra megérinti annak a vállát, akihez ért, s az csatlakozik hozzá, így a következő játszásnál már ketten mennek. Addig játszák, míg a körben csak egy gyerek marad, az lesz a következő játékban az új kérő.

 

A broszonyi

A broszonyi, a broszonyi Varga Erzsi*,
Szépszemű lyány,
Krumpli rúzsa vio, viola!

Kizárólag lányok játéka volt az „A broszonyi…” kezdetű kis soroló, táncoltató játékocska.

A lányok egyvonalba sorakoztak, s a dalban szereplő „Varga Erzsi”* módjára valamennyi lány nevét egyenként kiénekelték. Akinek a nevét énekelték, kiperdült a sorból, s csípőre tett kézzel átforgott az előzővel párhuzamos – pár méternyire alkotott – új sorba. Ha már valamennyien az új sorban álltak, befejezték vagy újrakezdték a játékot.

Üsd a harmadikat

Sokan játszhatják. Egymástól pár lépésnyire kettesével kört alkotnak a játékosok. Egy futót, egy kergetőt kiszámolnak, ha nincs önként vállalkozó. Az egyik a kör külső kerületén fut, a másik kergeti. Ha a kergető meg tudja érinteni a futót, szerepet cserélnek. A futó beállhat bármely kettős elé, ebben az esetben a külső körön álló harmadik lesz az, akit kergetnek, és ha megérinti a kergető, ő lesz az új kergető. Az új pár ezt követően megigazítja a kört (lásd 3. ábra).

Ez a kislány fésülködik, Dunára, haj

Ez a kislyány fésűködik, Dunára, haj!
A tükörbe‘ lesekedik, Dunára, haj!
Ugyan, babám, szép vagyok-e,
Kedvedre való vagyok-e?
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!

Ez a kislyány borsót árul, Dunára, haj!
Most jött haza a vásárrúl, Dunára, haj!
Eladott vagy kilenc iccét,
Azon vette meg a legényt.
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!

Kodály Zoltán megjegyzése szerint a „kislány” szövegrésznél leánynevet, a „babám” helyett fiúnevet énekeltek régen.

 

Elment már a cica

Elment már a cica, siessen már a cica, hol van már a cica!

Sorban (egyvonalban), vagy körben guggolva játszották az „Elment már a cica…” kezdetű játékot.

Kiszámolással „kiküldték” az egyik játékost – ő lett a „cica”. A többiek egy összecsomózott zsebkendőt dugdostak egymást között. A „cica” a hátuk mögött járt, figyelt, mert ki kellett találnia, hogy kinél van a zsebkendő. Ha úgy vélte, hogy ott van valakinél, annak rácsapott a hátára. Ha nem talált, visszakapta a „hátast”; (háromszor próbálkozhatott), ha talált, az lett a „cica”, akinél a zsebkendő volt. A többi gyerek közben állandóan ismételve énekelte a dalt.

Lovasdi

Fiúk játszák. Nagyobb fiúk a kisebbeket a nyakukba veszik. Kört alkotnak és a lovasok a labdát egymásnak dobálják cselesen, hogy a másik ne tudja elkapni, de úgy, hogy az a címzetteknél kartávolságnyinál messzebb nem repülhet. Aki nem jól dobja a labdát, vagy aki nem kapja el, kiáll a játékból. Az győz, aki legtovább játszik hibátlanul.

Egyedem, begyedem

Egyedem, begyedem, cukkom-párom,
Szól a rigó rikkantárom,
Cérnára, cinegére,
Ugorj macska az egérre,
Pecc ki, süsd ki, hagy száradjon oda ki!

 

Sem, sem, gyűrű

Pihentető játék volt a „Csön, csön, gyűrű” variánsának tekinthető „Sem, sem, gyűrű…” kezdetű gyermekjáték. Míg az egyik játékos hunyt, a többiek eldugtak egy gyűrűt valakinek az összezárt tenyerébe. Sorban ültek vagy álltak. Mindegyikük összezárta tenyerét és énekelték:

Sem, sem, gyűrű, gallan gyűrő, enné’ van az arangyűrő.
Enné”, emenné’, ettül kírem, ez adja ki!

Közben megjött a hunyó, s találgatta, kinél van a gyűrű. Háromszor találhatott. Ha harmadszorra sem talált, újra hunyó maradt. Ha talált, akkor az a gyerek lett a hunyó, akinél a gyűrűt megtalálta. Ez a játék kicsik és nagyok, lányok, fiúk egyaránt kedvelt játéka volt.

Túrót ettem, elejtettem

Túrót ëttem, elejtëttem,
Azt së tudtam, hova tëttem,
Szél fújja pántlikámat,
Lobogtatja a szoknyámat,
Kapd szoknya.

„Kërësztëzëtt karokkal ugráltak, és úgy enekëltek.”

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: Ketten szembeállnak egymással keresztbe fogott kézfogással és hátrafeszített felsőtesttel „seregnek”, a dal végén pedig leguggolnak. Ezalatt egy harmadik gyerek kissé távolabb guggol, aki megpróbálja elkapni a sergők szoknyáját. Akiét elkapta, azzal helyet cserél.

Komámasszony, hogy a báb?

Kislányok piacosdit játszottak, virágokat árultak. Minden kislány választott virágnevet. Egy leány a kör közepébe állt és kérdezgette:

– Komámasszony, hogy a báb?
– Három cipó. Két futás.
– Hát a tyúk?
– Az is úgy.
– Hát a kakas?
– Három garas.
– Hát a jérce?
– Fussunk érte.

A kör közepén álló lány mondott egy virágnevet a választottak közül. A játék körbefutással folytatódott, s a kör közepébe az állt, akit virágnevén szólítottak.