Jó napot, jó napot

Jó napot, jó napot

„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek!

Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre,
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!

„De nem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Nem megyek, nem biz én,
Gazdag lány vagyok én,
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag lány vagyok én,

De van szomszédomba‘,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!

„Jó napot, jó napot
Szegény ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek,

Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!

„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem:
Jöszz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jöszz-e hozzám, vagy sem?“

Elmegyek én, biz én,
Szegény lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény lány vagyok én!

„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,

Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!

„De nem azért jöttem:
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Elmegyek, el biz én,
Hisz gazdag lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Hisz gazdag lány vagyok én!

„Nem jöttél el hozzám,
Kocsisi ruhába‘,
Ha, ha, ha, haj,
Kocsisi ruhába‘!“
„Jó napot, jó napot,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,

Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!

„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Van nékem jegyesem,
Szép kocsislegényem!
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegényem!

„Hisz, én vagyok az, nem más,
Öleljük meg egymást!
Ha, ha, ha, haj,
Öleljük meg egymást!“

Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, külföldön ismeretlen. A mi kultúránkban keletkezett, a 14-19. század között bármikor – állítja Vargyas Lajos (Vargyas 1996. 178).

Egyszer egy királyfi… kezdetű dal változata

Gombozás

A földbe vájt lyukba kellett gombokkal betalálni. Az a gyerek nyert, aki a legtöbb gombot tudta a kijelölt helyre lőni az ujjával.

Dövi, dövi háta

Dövi, dövi háta,
Rakoncai pálca,
Huncut ember megmondja,
Melyik ujjom döfte.

Körbeálltak a gyerekek, egy a körön kívül egyik ujjával sorba megbökte minden gyerek hátát. A legvégén, akit utoljára megbökött, annak a gyereknek el kellett találnia, melyik ujjal bökött a körön kívül járó. Ha eltalálta, ő lett az új „bökdöső“.

Egy, kettő, három, négy

Egy, kettő, három, négy, bolond Istók, hová mégy?
Győrbe gyöngyí’, Komáromba kontyí’, szénát veszek lovamnak,
Lovam nékem ganéjt ád, ganéjt adom földnek,
Föld nékem búzát ad, búzát adom molnárnak,
Molnár nékem lisztet ád, lisztet adom péknek,
Pék nekem cipót ád, cipót adom koldusnak,
Koldus nekem botot ád, úgy megverem a kutyát,
Végigfussa az utcát.

 

Egy asszonynak három lánya

Egy asszonynak három lánya,
Háromnak van egy szoknyája.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Másodiknak nincs kötője,
Nincs is annak szeretője.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Harmadiknak nincs bársonya,
A testvér nénjeét hordja.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Kézfogással láncot alkotnak, hárman pedig háromszög alakban leguggolnak egymástól távol. A lánc a guggolókat kerülgetve kanyargósan halad a térben.
Javaslat: versszakonként menetirányt válthanak, így a lánc eddig utolsó tagja lesz a vezető.

 

Pad alatt, pad alatt

Pad alatt, pad alatt van egy ház,
Abban lakik a kanász,
Kértem tőle vacsorát,
Azt mondta, hogy pofon vág,
Ha pofon vág, meghalok,
Kivisznek a bivalyok,
Répa földbe temetnek,
Megesznek a tehenek.

Kiskomárom, nagykomárom

Kiskomárom, nagykomárom,
De szép kislány ez a három.
De szeretném az egyiket,
Három közül legszebbiket,
Három közül legszebbiket!

Hárman állnak a kör közepén, a többiek nagy körben énekelve körüljárják őket. Ének után a kör közepén álló három választja a három „legszebbiket“, akik most azok helyükre lépnek.

Kedden

Kedden kedvem kerekedett kocsikázásra,
Kocsikázás közben kedves
Komám karja kitörött,
Kilenc kiló karbolt kértem
Kedves komám karjára.

Méz, méz, méz

Méz, méz, méz,
Áldott méz!
Áldott méznek forrósága,
Lehullott virága.
Ez az áldott bor,
Ki mindennap folyt,
Ha jó‘ iszom belőle,
A torkomba folyt.

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: A gyerekek egymás kezét fogva sétálnak körbe, énekelve. A kiválasztott kérő a körön kívül sétál, a körrel ellentétes irányba. A dal végén a kérő az utolsó szótagra megérinti annak a vállát, akihez ért, s az csatlakozik hozzá, így a következő játszásnál már ketten mennek. Addig játszák, míg a körben csak egy gyerek marad, az lesz a következő játékban az új kérő.

 

Ördöglovas

Az „Ördöglovas” játék máshelyütt is ugyanezen a néven ismert. A „fecskerakással” (törekkel v. ritk. szalmával kevert sárból, agyagból rendsz. döngöléssel való falrakás, építés. ) készített házak építéséhez a gyerekek segítségét is igénybe vették, ami nagyszerű játék is volt számukra. Fenyőfából készítették a felnőttek az „ördöglovat”, ennek utódját, kis átalakítással, vasból ma is megtalálhatjuk a játszótereken. Egy kb. másfél méteres tönköt beástak a földbe. Erre egy másik, (a ház nagyságától függően) három-négy méter hosszú fatörzset ékeltek rá, hogy mint a mérleg, billeghessen, és körbe-körbe is forgatható legyen. A gyerekek aztán hintáztak rajta: forgatták, s közben ledöngölték a ház homoktalapzatát.