Zöld fű, szegfű

Zöld fű, szegfű a lábom alatt,
Aki lesz a legszebb, tőlem csókot kap.

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: A gyerekek kézfogással kört alkotnak, egy pedig a kör közepére áll. Körbejárva éneklik a dalt, a középen álló a dal végén választ valakit a körből, akit megcsókol, majd helyet cserélnek, s a játékot újra kezdik.

Libapásztorjáték: Pitykövezés

A kislányok 5 egyforma kavicsot kerestek, ezeket a jobb markukban tartották, majd a magasba dobták, s a kézfejjel kellett őket elkapni. Ahány darab kavics maradt a kézfejen, annyival folytathatták a játékot. Akinek pl. 3 darab kavicsa maradt a kézfején, marokba vette azt a hármat, és így fél marokkal egyenként a földön maradt kavicsot a magosba kellett dobni és újra elkapni. (Rekonstruált játékleírás – mivel a játékleírás ezen része értelmetlen, ezért a következőt javasoljuk), majd újra feldobta, és kézfejével próbált elkapni minél több kavicsot. A játék addig tartott, amíg minden kavics a földre nem esett. Az nyert, aki a legtöbbször dobta föl a kavicsokat.

Lovasdi

Fiúk játszák. Nagyobb fiúk a kisebbeket a nyakukba veszik. Kört alkotnak és a lovasok a labdát egymásnak dobálják cselesen, hogy a másik ne tudja elkapni, de úgy, hogy az a címzetteknél kartávolságnyinál messzebb nem repülhet. Aki nem jól dobja a labdát, vagy aki nem kapja el, kiáll a játékból. Az győz, aki legtovább játszik hibátlanul.

Lánc, lánc, lánc

Lánc, lánc, lánc, eszterlánc a cérna,
Szép ződ garádics, gyűrűmenta, fodormenta,
*Julis mátka, fordulj angyalmódra.

“Ezt is úgy játszottuk, hogy körbe fogtuk egymás kezit, osztan mentünk sorba, míg csak minden lánynak ki nem mondták a nevit: *Örzsi, mátka, Márgit mátka… Utána sergettünk egy nagyot, hogy „lánc, lánc, lánc…“. (Itt az adatközlő dupla sebességgel énekelte még egyszer a dalt – a gyűjtő megjegyzése) “Akkor visszafordútónk memmeg**. Az úgy ment sorba, míg megint vissza nem ért.”
A megnevezettek kifordultak a körből és így mentek körbe kézfogással. Amikor mindenki kifordult, újrajátszották a játékot, de akkor már be kellett fordulni a körbe.

**memmeg= megint

Gyere haza libapásztor

A gazdasszony így hívta haza a libáit őrző gyereket:

– Gyere haza libapásztor!
– Nem merek, félek.
– Mitű’ físz?
– Farkastú’.
– Hun lakik?
– Verembe’.
– Mit eszik?
– Kosfejet.
– Mibe’ mosakodik?
– Aranytácsikába’.
– Mibe türűközik?
– Hívesek farkába.
– Gyertek haza, libuskáim!

Ehhez a szöveghez gyakran kötődik fogócskás rész is. Ezt a változatot a pedagógus használhatja abban az esetben, ha a gyermekeket magához szeretné hívni.

Jó napot, jó napot

„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek!

Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre,
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!

„De nem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Nem megyek, nem biz én,
Gazdag lány vagyok én,
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag lány vagyok én,

De van szomszédomba‘,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!

„Jó napot, jó napot
Szegény ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek,

Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!

„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem:
Jöszz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jöszz-e hozzám, vagy sem?“

Elmegyek én, biz én,
Szegény lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény lány vagyok én!

„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,

Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!

„De nem azért jöttem:
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Elmegyek, el biz én,
Hisz gazdag lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Hisz gazdag lány vagyok én!

„Nem jöttél el hozzám,
Kocsisi ruhába‘,
Ha, ha, ha, haj,
Kocsisi ruhába‘!“
„Jó napot, jó napot,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,

Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!

„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Van nékem jegyesem,
Szép kocsislegényem!
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegényem!

„Hisz, én vagyok az, nem más,
Öleljük meg egymást!
Ha, ha, ha, haj,
Öleljük meg egymást!“

Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, külföldön ismeretlen. A mi kultúránkban keletkezett, a 14-19. század között bármikor – állítja Vargyas Lajos (Vargyas 1996. 178).

Egyszer egy királyfi… kezdetű dal változata

Komámasszony, hogy a báb?

Kislányok piacosdit játszottak, virágokat árultak. Minden kislány választott virágnevet. Egy leány a kör közepébe állt és kérdezgette:

– Komámasszony, hogy a báb?
– Három cipó. Két futás.
– Hát a tyúk?
– Az is úgy.
– Hát a kakas?
– Három garas.
– Hát a jérce?
– Fussunk érte.

A kör közepén álló lány mondott egy virágnevet a választottak közül. A játék körbefutással folytatódott, s a kör közepébe az állt, akit virágnevén szólítottak.

Dövi, dövi háta

Dövi, dövi háta,
Rakoncai pálca,
Huncut ember megmondja,
Melyik ujjom döfte.

Körbeálltak a gyerekek, egy a körön kívül egyik ujjával sorba megbökte minden gyerek hátát. A legvégén, akit utoljára megbökött, annak a gyereknek el kellett találnia, melyik ujjal bökött a körön kívül járó. Ha eltalálta, ő lett az új „bökdöső“.

Kapásból

Főleg kislányok játszották. Falnak dobták a labdát és elkapták. Abban versenyeztek, ki hányszor tudta elkapni a visszapattanó labdát.

Siess libám

Siess libám begyet rakni,
Hazamenjünk tüzet rakni.
Vizet oda tennyi,
Mákos csíkot főznyi.
Esteledik má‘ az idő,
Minden madár haza készül.
Én is mennék, ha mehetnék,
A rózsámval beszélhetnék.
Arass libám, arass,
Megadom a garast.
Ha a garast meg nem adom,
Megadom az árát.

„Mikor én kislány vótam, így énekeltünk a libánál.“ (libaőrzés közben)