kedd, május 11, 2021
Elek

Elek

Elek, csípnek a legyek,
ha nem vóna Elek,
nem vónának legyek!

A gyereket térdre ültetik és a térd emelgetésével lovagoltatják, közben mondják:

Szaladj csikó a vásárra,
Jóska ül a hátára,

Gyí lovam, gyí, gyí, gyí,
megyünk Királyfára,
megyünk Királyfára.

Höc, höc, Vágára,
tarka kutya hátára.
Szénát, zabot a lónak,
abrakot a csikónak.

Höc, höc, katona,
ketten ülünk a lóra,
gyí Vágára, Tardoskeddre,
ketten ülünk egy kecskére.

Hinta, palinta,
két krajcárért paprika.

Melyik várban nincsen katona?

Egy taliga

Egy taliga kosát három font.

Kis leányok, fiúk (külön vagy vegyesen) körben ülnek, és énekelnek. Egy gyermek kívül járja a kört. Ha valakit megérint, akkor annak körül kell szaladnia a kört, a kintlevő pedig leül a helyére. Most a futó kezd újra körbejárni.

Mosdás, fésülés

Mosdás, fésülés, derék, mell csap,
hátra csap, bunda csap, kis evés, nagy esés,
leeresztés, falhoz vágás, karforgatás, megfordulás.

Bányiné Reczika Teréz 1972-es elbeszéléséből az alábbiak derültek ki a villőzésről:

A kicsik egyenként jártak rokonokhoz. Az ablak alatt vagy az ajtóban, esetleg bent a szobában énekelték el a villő éneket. Jutalmuk a rokoni kapcsolattól függött. A közeli rokontól nagyobb ajándékot, pénzt, édességet, hímes tojást, kalácsot kaptak. A távolabbi rokonoktól kevesebbet. A szegényebb családok gyerekei jártak sorba, minden házba bementek. Néhol bizony csak karaj kenyeret kaptak.
A nagyok délután (litánia után) csoportosan járták végig a falut, szalagokkal, hajkötőkkel feldíszített villővel (fűzfaág). Nem mentek be az udvarba, csak utcán énekelve haladtak. A gazdasszonyok ezt tudták, várták a villőzőket a kapuban, és amikor elhaladtak előttük, odaadták az adományt, melyet a csoport két megbízott tagja gyűjtött. Az 1990-es évektől csak pénzt szedtek. Az adományt minden esetben a templom javára adták. Úgy mondták, hogy a Jézus sírját díszítik fel, virágot, gyertyákat vettek.
Az 1920-as években, amikor leginkább csak tojást kaptak, azt az üzletben eladták, és pénzen vásárolták meg a gyertyát és a többi kelléket a templom díszítéséhez. Ekkor még a lányoknak is jutott egy-egy rőf hajkötőre való az összegyűjtött adományból.
Az 1920-as évekig, a villőt nemcsak hajkötőkkel díszítették föl, hanem színes zsebkendőket, kivarrott kiskeszkenyőket is raktak rá. Kinek milyen volt, olyat kötött föl a fára. Általában csak egy csapat járta a falut.

Molnárné Balla Borbála a következőket mondta el 1982-ben:

„Mikor én jártam, sokan voltunk Nagy kast vittünk, mert akkor csak tojást adtak. Minden ház előtt megálltunk és elénekeltük a Villő, villő, selemsátor…éneket. A fa fel volt díszítve, szalagozva, mert ez annak a jele. Kabátokban jártunk, mert még akkor hideg volt. Egynek még kendő is volt a fején, mi, a többiek hajadon fejjel voltunk. Az öregebb jányok felrakták a zsebkendőiket is, de mi nem. 1920-ban is voltam villőzni.”

Sípos Erzsébet 1973-as elbeszélése:

„A mi időnkben úgy jártunk villőzni, hogy virágvasárnap délután végigmentünk a falun és ezt énekeltük: Villő, villő…
Vártak már bennünket a kapuban, mindenki a saját kapujában, és ott adták oda a tojásokot. Ki mennyit tudott, annyit adott, kettőt, nígyet, ötöt, még pízt is melleje, aztán továbbmentünk. Össze voltunk csoportosulva, voltunk 15-18, talán húszan is. Ki vót hajkötőzve egy magos fa, ez volt a villő, fölváltva vittük. Raktunk rá pecsétes hajkötőt, színes szalagot, mennél többet, csak úgy virított az rajta. Mindig csak lányok jártunk 8 évestől egész 18 éves korig. Ilyenkor nem táncoltunk, csak mindig mentünk.”

Az 50-es évektől, amikor a helyi plébános és kántor vette át az irányítást a villőzés felett, az összegyűjtött adományt a plébániára vitték. A villőző lányok kaptak kis jutalmat – emléket, a többi pedig a templom javát szolgálta.
Régebben a villőfáról letört ágat a gazdasszony eltette. Tavasszal, amikor kikeltek a libák, a letört ágat elővették, a két végét összefogták, koszorú formát alakítottak ki, és ezen keresztül átbújtatták a kislibákat, hogy megvédjék a rontástól, betegségtől, dögvésztől.
A viselet az időjárástól függ. Ilyenkor már víg színű szoknyát vehettek föl. Ha meleg volt, pruszlikba, ingbe öltöztek, nyakukba kendőt, szőrt kötöttek, ha hideg volt, akkor kabátot vettek fel. A hajukba is színes hajkötőt raktak.

Kb. tíz fiú ül le a földre körben. Ölükbe vesznek ismét tíz fiút. Egy fiú a kör közepén áll. Az ülők ringatni kezdik az ölükben levőket és mondogatják:

Trücsköt ringatok,
trücsköt ringatok,
eb, aki nem ingatja,
ördög üsse oldalát,
kutya vigye máját.

Se nem rágják, se nem nyelik, mégis a szájukba veszik.

Ha „új” gyümölcsöt esznek:

Újság hasamba,
betegség a pokolba,
ördög bújjon
az urak hasába.

Kiszámolóval kergetőt választanak. Meghatározzák a szabályt: érintésre, megfogásra vagy hátba ütésre szerepcsere következik. A megegyezett játékszabály szerint guggolás, mozdulatlanul állás estén nem érvényes a kergető érintése. Ha a szabályok szerint érvényes a fogás, szerepet cserélnek, jelt adva, hogy ki kerget ezután. Egyik ilyen jel például, hogy a fogó elkiáltja magát: Mariba van a szusz! – vagyis ezután Mari kerget.