Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, arangyűrű,
Itt a lakat, itt a kúcs,
Találd bíró, kinél van.
Nálam is szabad!
Jöhet a bába, megfőtt a kása.

(Szóval): Piros csizmát húzott a lábára.

A gyerekek körben állnak, tenyerüket összezárják. Az osztó körbejár, a szöveg minden második szótagjára összetett tenyérrel végigsimítja a játékosok kezét és úgy tesz, mintha mindegyiküknek adna egy gyűrűt. A dal bármelyik részénél valaki tenyerébe belecsúsztatja a gyűrűt, amit a hunyónak a dal eléneklése után meg kell keresnie. Általában három lehetőség áll a rendelkezésére, s ha rámutat arra a játékosra, akinél a gyűrű volt, azzal helyet cserél. Az új játékban ő lesz az adogató, akinél pedig a gyűrű volt, abból hunyó lesz.

 

Elment már a cica

Elment már a cica, siessen már a cica, hol van már a cica!

Sorban (egyvonalban), vagy körben guggolva játszották az „Elment már a cica…” kezdetű játékot.

Kiszámolással „kiküldték” az egyik játékost – ő lett a „cica”. A többiek egy összecsomózott zsebkendőt dugdostak egymást között. A „cica” a hátuk mögött járt, figyelt, mert ki kellett találnia, hogy kinél van a zsebkendő. Ha úgy vélte, hogy ott van valakinél, annak rácsapott a hátára. Ha nem talált, visszakapta a „hátast”; (háromszor próbálkozhatott), ha talált, az lett a „cica”, akinél a zsebkendő volt. A többi gyerek közben állandóan ismételve énekelte a dalt.

Ördöglovas

Az „Ördöglovas” játék máshelyütt is ugyanezen a néven ismert. A „fecskerakással” (törekkel v. ritk. szalmával kevert sárból, agyagból rendsz. döngöléssel való falrakás, építés. ) készített házak építéséhez a gyerekek segítségét is igénybe vették, ami nagyszerű játék is volt számukra. Fenyőfából készítették a felnőttek az „ördöglovat”, ennek utódját, kis átalakítással, vasból ma is megtalálhatjuk a játszótereken. Egy kb. másfél méteres tönköt beástak a földbe. Erre egy másik, (a ház nagyságától függően) három-négy méter hosszú fatörzset ékeltek rá, hogy mint a mérleg, billeghessen, és körbe-körbe is forgatható legyen. A gyerekek aztán hintáztak rajta: forgatták, s közben ledöngölték a ház homoktalapzatát.

Szerdán viszik lányokat

Szerdán viszik lányokat, lányokat,
Legrégebbik lányokat.
Gyöngyöt, gyöngyöt asszonyának,
Gyöngykoszorút a lányának
Vesszőt, vesszőt a hátára,
Hogy senki se lássa.

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: A gyerekek egymás kezét fogva sétálnak körbe, énekelve. A kiválasztott kérő a körön kívül sétál, a körrel ellentétes irányba. A dal végén a kérő az utolsó szótagra megérinti annak a vállát, akihez ért, s az csatlakozik hozzá, így a következő játszásnál már ketten mennek. Addig játszák, míg a körben csak egy gyerek marad, ő lesz a következő játékban az új kérő.

 

Sem, sem, gyűrű

Pihentető játék volt a „Csön, csön, gyűrű” variánsának tekinthető „Sem, sem, gyűrű…” kezdetű gyermekjáték. Míg az egyik játékos hunyt, a többiek eldugtak egy gyűrűt valakinek az összezárt tenyerébe. Sorban ültek vagy álltak. Mindegyikük összezárta tenyerét és énekelték:

Sem, sem, gyűrű, gallan gyűrő, enné’ van az arangyűrő.
Enné”, emenné’, ettül kírem, ez adja ki!

Közben megjött a hunyó, s találgatta, kinél van a gyűrű. Háromszor találhatott. Ha harmadszorra sem talált, újra hunyó maradt. Ha talált, akkor az a gyerek lett a hunyó, akinél a gyűrűt megtalálta. Ez a játék kicsik és nagyok, lányok, fiúk egyaránt kedvelt játéka volt.

Törzsugrás

A „Törzsugrásnál” két csoport játszott egymás ellen. A gyerekek két egyenlő számú oszlopba sorakoztak. A két első a csoporttól pár lépésnyire lehajolt, a többiek sorban ugrálták át, a kezükkel érintve hátát (mint a bakugrásnál). A csoport első ugrójának akkorát kellett ugornia, hogy a csoport többi tagja mind elférjen a lehajlott gyerek és közte. Ha ez valamelyik csoportnak nem sikerült, az veszített. Az a csoport nyerte meg a játékot, amelyik elsőnek fejezte be az ugrálást, s el is fért a megadott helyen.

Lopom, lopom szőlőt

Lopom, lopom szőllőt,
Elaludt a pásztor,
Csipa nőtt a szëmibe,
Vaskalap a fejibe.
Kikiriki!

„Homokból a gazda körül kupacokat csinálnak, a gazda leül, „alszik”. A többieknek egy-egy fa az „otthonuk”. Teleszedik kötőjüket homokkal és énekelnek: a „Kikiriki” szóra mindenki szalad az „otthona” felé. Ha elérik, a kapuzárást utánozzák: „Kucskuruccs, be házam!” Akit a gazda megfogott, megbünteti.” (Bacsa Jolán, Ipolyvarbó)
Megjegyzés: A szőlő helyett a homokot „szedik”. Más változatnál a játék végén, akit a gazda megfog, azzal helyet cserélnek, vagy az új játékban ketten lesznek a gazdák (fogók).

Eltörtétek hídunk lábát

Eltörtítek hídunk lábát, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk bőrbodzábú’, magyari érsek, magyari érsek…

A bőrbodza igen büdös, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk márványkőbű’, magyari érsek, magyari érsek…

A márványkő igen kemíny, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk két szíp lyánybú’, magyari érsek, magyari érsek…

A két szíp lyány most őtözik, magyari érsek, magyari érsek…

Sajnos a faluban már csak a közölt rész maradt meg a legidősebbek emlékezetében. A játékot a „Bújj, bújj, zöld ág”-hoz hasonlóan játszották, főként lányok. A dallam pentaton, ereszkedő típusú. A szöveg is erre utal, melyekből akár egy „Kőmíves Kelemen”-féle ballada is kikerekedhetne.
Népballadáink megtörtént eseményeket örökítettek meg. A történelem – sajátos formában – nyomot hagyott a nép gyermekjátékainkban is. A következő két kicsi gyermekdal a török megszállás nehéz éveit idézi. Kisgyermekek énekelték, ha gólyát láttak, vagy csigát találtak Kisújfalun a „gátas bozótokban”.

 

A csikónak

A csikónak van négy lába, ötödik a farka.
Farka alatt susogója, orrod a dugója.

Körtéfa, körtéfa

Körtéfa, körtéfa, kőrösi, kerepesi körtéfa.
Városi gazda, gyöngyösi tánc.
Könnyű-járó kis menyecske dobszerda.

Ej szina, szinallya, szina szakadékja.
Abba‘ forog derék lány, derék kis menyecske.
Adjon isten lassu esőt, forgassa ki mind az kettöt dobszerda.

Nincs eredeti játékleírás, az ilyen és hasonló játékok vonulós, kapuzós formát ölthetnek.