Tera vere

Tera vere vebara,
három krajcár cibula!

Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra?

Ketten játsszák. Két fiú leveti csizmáját, és egymással szembe ülnek törökülésben. Felváltva hátravágódnak, és akkor a másik igyekszik a csizmaszárral a hátravágódó alfelére rávágni.

A gyereket leteszik a földre és vigyázva elengedik, hogy magától is megálljon, közben mondogatják:

Áll a baba, áll,
mint a gyertyaszál.

Két gyerek szembeül egymással, és mereven egymás szemébe néznek.

Az egyik kérdezi: Voltál kertben?
A másik felel: Voltam.
Egyik: Láttál farkast?
Másik: Láttam.
Egyik: Féltél tőle?
Másik: Nem.

Erre a kérdező a másik gyerek szemébe legyint, s ha az pislogott, akkor „félt”, ha nem, akkor „nem félt”.

Hajuska, babuska

Hajuska, babuska, nincs itthon a mamuska,
hajuska, babuska, nincs itthon a mamuska,
elment messzire, sipkát venni fejire!
Elment Nyitráre, cipőt venni lábára.

Hegyen hó, gödörbe tó, harminckettőből egy se jó?

Jákobnak volt hat fia,
mind a hat csizmadia,
Simi-Simi, Sámuel,
Dini-Dini, Dániel.

A játékhoz kitömnek egy harisnyát, leülnek sorba és valakit félre küldenek. Az egyik játékos ép lábát a szoknyája alá húzza (a lányok szokták játszani) és a lába helyére a kitömött harisnyát teszi. Jön a félreküldött: Sorba meghúzza az ülők lábát. Akiről tudja, hogy nincs „műlába”, jól meghúzza a lábát. Ha azonban a „műlábat” húzza meg véletlenül erősebben, jól hátravágódik.

Télen, nyáron fűtik, mégse melegszenek mellette.