Egyedem, begyedem

Egyedem, begyedem, cukkom-párom,
Szól a rigó rikkantárom,
Cérnára, cinegére,
Ugorj macska az egérre,
Pecc ki, süsd ki, hagy száradjon oda ki!

Lucát hoztam kendteknek

Lucát hoztam kendteknek
Cin legyen kanaluk,
Vas legyen tányérjuk
Adja Isten a gazdának
Bort, búzát,
Gazdasszonynak
Tyúkot, lúdat
Egy kas gyereket,
Egy lábossal malacot
Így heverjenek a tyúkjaik!

„Luca napkor, reggel majdnem minden házhoz elmentünk, és énekeltük ezt az éneket. A végén végighengergettünk* a földön. Utána kaptunk almát, diót, kalácsot, pénz nem igen vót. Csak fiúk jártunk.“ (Pénz Antal, Százd)

*végighengergettünk = végighemperegtek

Szólítsd Lőrinc sípodat

Szólítsd Lőrinc sípodat, sípodat,
Jóska furulyádat
Verd Lajos a dobodat,
Te meg Miklós a dudát,
Pengessed a lantot,
Te Pista a drombot,
Fújd a kürtöt Miska,
Tilinkózz Andriska.

Karácsony előtt énekelték Százdon az iskolás korú gyerekek.

Egedem-begedem, cukoda mé!
Ébe-fébe dominé.
Ékusz-fékusz bambalékusz,
eje-beje bam-busz!

Egyedem-begyedem tengeri tánc.
Hajdú sógor mit kívánsz?
Csak egy darab kenyeret.
Süss ki kukkanti,
te meg Jancsi, kerüld ki,
te vagy a sunyhó!

Rácine, rácine, szëderinke

Rácine, rácine, szëderinke,
bënne, bënne, bënne forog kis mënyecske,
nyúts, nyúts fonalat, ëgye, bëgye jó barátom,
vëdd el akit szeretesz.
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
komámasszony lányát.
Hajdínárom, tulipánom, csapd ki a bajuszom.
Hëj, vëndi, vëndi, vëndija,
cinegemadár, gencija, uccu azta táncot,
könnyű madár járja,
cigó-rigó vadmacska, jaj de könnyen járja.
Fürdik a kácsa, fekete tóba’,
készül az anyjához Lengyelorszaszágba.
Hozd el Isten, hozd el az íródeákot,
had vetessek néki, karmintos csizmákat,
zsír mondja, zsár mondja zabolai zab szëm.
A legények regementje, igen cifra,
benne forog Sándor bácsi, igen nyalka,
hëj, libu, libuskám, fordulj ki hát Mariskám, galambocskám.

Kézfogással kört alkotnak. A kör közepén ketten táncolnak, akik a dal végén kettővel cserélnek.

A pünkösdi rózsa

A pünkösdi rózsa, kihajlott az útra,
én édesem, én kedvesem, szakajts ëgyet róla!
Én is szakajtottam, de elszalajtottam.
Tejbe-vajba, szép mënyecske, öleld, akit szeretsz!
Ezt szeretem, ezt kedvelëm, ez az én édes kedvesëm.
Pénz volnék, peregnék, rózsa volnék, teremnék, mégis kifordulnék.

Elmúlt farsang

Elmúlt farsang, már itt hagyott,
a lányoknak nagy bújt hagyott,
hozza Isten a húsvétot,
a lányoknak a vígságot.

Fuss le Zsuzska a pincébe

Fuss le Zsuzska a pincébe, töltsd meg a palackot,
almát, diót, aszalt szilvát hozz fel tarisznyába’.
Érett túrót meg ëgy sajtot rakjál ëgy kosárba.
Siess hamar mézes mákos kalácsokat sütnyi,
hogyha el akarsz mi vélünk Betlehembe gyűnnyi.
Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk.
Jancsi fújja a dudát, Pista meg a furulyát.
Majd így fújunk szép nótákat a kis Jézuskának.

Karácsony este, Jézus születése ünnepén, az ablakok alatt szokták ezt énekelni, mendikálás formájában.

Régen az egyházi iskolák, intézmények és tanítók számára a mendikálás adománykérő szokás volt, annak idején a gyerekek az iskola számára gyűjtöttek adományokat. Később a paraszti hagyományban keresztény, karácsonyi ünnepköszöntő szokássá vált. A gyerekek csekélyke ajándék fejében ünnepi énekeket adtak elő a házaknál, és jókívánságokkal látták el az ott lakókat. A szép énekért és köszöntésekért, a jókívánságokat tolmácsoló versekért cserébe süteményt, pogácsát, fonott szakajtóba készített diót vagy pár pengőt kaptak.

János úr készül

János úr készül, németi Bécsbe,
lovai vannak, nyergelőbe’.
János uram üzenet, üzenetes üzenet,
nyújtsd felém a nyakadat, azt a görbe nyakadat.
Rajta, pajta, lëszakad a pajta, bent maradt a macska.

Párosan kezet fogva egymás mögé állnak, s karjukat felemelve kaput, (együttesen folyosót) alkotnak. A mindenkori utolsó pár meghajolva, egymás mögött lépkedve átbújik a karok alatt, s elöl áll meg, mint az első pár. A páros sor így állandóan előre halad.