Általában tíz év körüli gyerekek játszák. Választanak egy „anyát” és egy „rókát”, a többiek a „tyúkok”. A tyúkok az anya mögött sorba állnak, szemben az anyával leguggol a róka, és úgy tesz, mintha vizet forralna.

Az anya és a róka között a következő párbeszéd hangzik el:
Anya: Róka koma, mit csinálsz?
Róka: Vizet forralok.
Anya: Minek az a víz?
Róka: Tyúkot leforrázni.
Anya: Honnét veszed a tyúkot?
Róka: Onnand a! (mutatja)
Anya: Próbáld meg!

Az anya védőleg kitárja karjait, a tyúkok mind mögéje húzódnak a közeledő róka elől. Akit a róka elkap, azt magával viszi.
A játék további részének két variánsa ismeretes. Az első változatban a róka és az elfogott tyúk szerepcseréje után ismétlődik a játék, a második változatban pedig a játék addig tart, ameddig a róka az összes tyúkot el nem ragadja.

Dombon törik a diót

Tácok – Forgó kör

Óvodás korú gyerekek játéka. Megfogják egymás kezét, majd körbe járva énekelnek:

Dombon törik a diót, a diót,
és aztán a mogyorót,
rajta, vissza,
tessék kérem megbecsülni,
és a földre lecsücsülni,
csüccs!

Amikor a „vissza” szóhoz érnek, ellentétes irányban kezdenek járni, az ének végén pedig leguggolnak.

Bódogfai geló

Bódogfai geló,
nem Rétére való.

A gyerekek egyike elmondja a rigmust, mire mindenki elhallgat.

Kertek alatt jártam,
férges kutyát láttam,
aki leghamarabb megszólal,
az eszi meg a férges kutyának a szalonnáját!

Aki elsőnek szólal meg, azt a többiek kinevetik és kicsúfolják. („Te eszed meg!”)

Édes-kedves rózsám

Kötéljáték, lányok szokták játszani, egyszerre hárman. Ketten forgatják a kötelet, egy pedig ugrál. A kötélhajtók a játék indításaként a következő mondókát mondják:
Édes-kedves rózsám.
Mikor mész férjhez,
Hány éves korodban?

Ezután a harmadik játékos megkezdi az ugrálást, a kötélhajtók pedig hangosan számolják a sikeres ugrásokat;

– Egy, kettő, három, négy. ..

Az elrontott ugrás sorszáma adja meg az évet, amikor az illető játékos férjhez fog menni. Az ugrás eltévesztése után az ugrálást először az egyik, majd a másik hajtó végezheti.

Cica-mica,
törött pálca,
fölmászott a futókára,
sicc!

Aranygyűrűm elvesztettem

A gyerekek kijelölnek maguk közül egy hunyót, az a „vörösbúbi” (vagy „búbi”), és egy másik játékost, akinek az lesz a feladata, hogy a gyűrűt elrejtse. Ezután a gyerekek sorba guggolnak, tenyerüket lazán összeteszik, a kijelölt játékos pedig – két tenyere között a gyűrűvel – minden guggoló kezét megérinti, majd a játékosok egyikének a kezébe csúsztatja a gyűrűt. Közben kiszámolószerűen ezt mondja:

Aranygyűrűm elvesztettem,
Eddig hiába kerestem.
Szóljon, aki megtalálta.
Cukrot nyomok a markába.

Ezután megjelenik a vörösbúbi, hogy megkeresse a gyűrűt. A keresést a következő kiolvasóval végzi:

Itt csörög, ott csörög.
Itt add ki!

Akinél a hunyó megtalálja a gyűrűt, az lesz az új vörösbúbi. A búbinak három élete van, vagyis háromszor jöhet a gyűrűt keresni. Ha harmadszori próbálkozása is sikertelen, a gyerekek „lefejezik”: megfogják mindkét oldalról, s valaki a tenyere élével néhányszor a tarkójára üt. A lefejezés egyúttal azt is jelenti, hogy az illető búbi kiesett a játékból. Új búbinak az megy ki, akinek a kezében van a gyűrű.

Jézus, Mária,
ördög van a házba’,
a kaptafát rágja,
csirizt ropogtatja.
Orra hegyes, szeme fényes,
Jézus, Mária, mindjárt megesz!

Gombócjóslás

Általában karácsony előtt játszották fiatal, eladó leányok. A jóslást végző leány apró gombócokat gyúrt, összesen tizenhármat. Minden egyes gombóc közepébe beletett egy papírdarabkát, melyre előzőleg egy-egy fiúnevet írt. Ezután a forrásban lévő vízbe beleszórta az összes gombócot, és ezt mondta:

Gyuri, Endre, Laci, Béla,
Feri, Jóska,
Legyetek ám velem jóba.
Aki engem nagyon szeret.
Annak adom a nevemet.

A víz felszínére leghamarabb feljövő gombócot a leány kivette a fazékból, majd kettétörte. Amilyen nevet talált a gombóc közepében, olyan nevű férjre számíthatott.

Nem én vótam

Ha a gyerekek valami rosszat vagy huncutságot követtek el, például kitörték az ablakot, elcsentek vagy elrejtettek valamit, ha rájuk akarták bizonyítani a vétséget, a következő versikét mondták vagy énekelték:

Nem én vótam, ördög vót,
keze, lába tűzbe’ vót.