Nem én vótam

Ha a gyerekek valami rosszat vagy huncutságot követtek el, például kitörték az ablakot, elcsentek vagy elrejtettek valamit, ha rájuk akarták bizonyítani a vétséget, a következő versikét mondták vagy énekelték:

Nem én vótam, ördög vót,
keze, lába tűzbe’ vót.

Egyszer egy időbe’
szilágyi erdőbe’
szúnyogok röpködtek,
szarkák verekedtek.
Előjött a kopasz barát,
kivette a szalmakardját,
levágta a szúnyog nyakát.
Bagolyt küldtek orvosért,
míg a bagoly odavolt,
tücsök mondta: ammen!

Ülve vagy (ritkábban) guggolva játsszák, fiúk, lányok egyaránt.

Dobások:

1. A játékos öt kavics közül egyet a jobb kezébe vesz, a többi négyet pedig a földre helyezi. Azután a kezében tartott kavicsot feldobja, a földön fekvő négyet gyorsan felkapja, s végül a visszahulló kavicsot elkapja.
2. Három kavics a földön, kettő a játékos kezében. Ezeket feldobja, a lenti hármat felkapja.
3. Két kavics a földön, három a játékos kezében. Most hármat kell egyszerre feldobnia, illetve kettőt felkapnia a földről.
4. Egy kavics a földön, négy pedig a játékos kezében. A játékos feladata, hogy a feldobott négy kavics együttes röpideje alatt a földön fekvő egyet elkapja. Aki a dobást elrontja, az kap egy rossz pontot, s a kavicsokat át kell adnia a szomszédos játékosnak, akinek a dobásokat hasonlóképpen kell elvégeznie. A hibázónak – ha újra rákerül a sor – mindig elölről kell kezdenie a játékot. A játékban az győz, akinek a legkevesebb pontja van.

Hogy a kakas?

Fogócska

Fiúk, lányok együtt is játszották. Egymás kezét fogva kört alkottak: egyikük a körön kívülre ment „gazdának”. A kör jobbra forgott, a gazda pedig balra kerülgette őket, miközben az alábbi dalt énekelték:

Hogy a kakas?
Három garas.
Hát a tyúk?
Az is úgy.
Add alább!
Nem adom,
inkább körül szaladom.

Mikor az ének végére értek, a kör is, és a gazda is megállt. A gazda és a körben állók közül a hozzá legközelebb álló játékos között a dalszöveg most párbeszéd formájában hangzott el. A gazda kérdezett, a körlánc tagja pedig válaszolt a kérdésekre:

Gazda: Hogy a kakas?
A körlánc tagja: Három garas.
Gazda: Hát a tyúk?
A körlánc tagja: Az is úgy.
Gazda: Add alább!
A körlánc tagja: Nem adom, inkább körül szaladom.

Az utolsó szó elhangzása után a körben álló játékos helyét elhagyva futásnak eredt, a gazda pedig utána. Amelyikük hamarébb ért oda az üres helyre, az beállt a körbe; amelyiküknek nem jutott hely, az lett az új gazda.

Nyűves kutyát főzettettem

Csendcsináló rigmus

A gyerekek egyike elmondja a verset, mire mindenkinek el kell hallgatnia. Aki elsőnek szólal meg, azt a többiek kinevetik és kicsúfolják. (Pl.: Te nyalod le mindet!)

Nyűves kutyát főzettettem,
kapufára rákenettem,
aki hamarább megszólal,
az nyalja le mindet.

Általában tíz év körüli gyerekek játszák. Választanak egy „anyát” és egy „rókát”, a többiek a „tyúkok”. A tyúkok az anya mögött sorba állnak, szemben az anyával leguggol a róka, és úgy tesz, mintha vizet forralna.

Az anya és a róka között a következő párbeszéd hangzik el:
Anya: Róka koma, mit csinálsz?
Róka: Vizet forralok.
Anya: Minek az a víz?
Róka: Tyúkot leforrázni.
Anya: Honnét veszed a tyúkot?
Róka: Onnand a! (mutatja)
Anya: Próbáld meg!

Az anya védőleg kitárja karjait, a tyúkok mind mögéje húzódnak a közeledő róka elől. Akit a róka elkap, azt magával viszi.
A játék további részének két variánsa ismeretes. Az első változatban a róka és az elfogott tyúk szerepcseréje után ismétlődik a játék, a második változatban pedig a játék addig tart, ameddig a róka az összes tyúkot el nem ragadja.

Dombon törik a diót

Tácok – Forgó kör

Óvodás korú gyerekek játéka. Megfogják egymás kezét, majd körbe járva énekelnek:

Dombon törik a diót, a diót,
és aztán a mogyorót,
rajta, vissza,
tessék kérem megbecsülni,
és a földre lecsücsülni,
csüccs!

Amikor a „vissza” szóhoz érnek, ellentétes irányban kezdenek járni, az ének végén pedig leguggolnak.

Bódogfai geló

Bódogfai geló,
nem Rétére való.

Édes-kedves rózsám

Kötéljáték, lányok szokták játszani, egyszerre hárman. Ketten forgatják a kötelet, egy pedig ugrál. A kötélhajtók a játék indításaként a következő mondókát mondják:
Édes-kedves rózsám.
Mikor mész férjhez,
Hány éves korodban?

Ezután a harmadik játékos megkezdi az ugrálást, a kötélhajtók pedig hangosan számolják a sikeres ugrásokat;

– Egy, kettő, három, négy. ..

Az elrontott ugrás sorszáma adja meg az évet, amikor az illető játékos férjhez fog menni. Az ugrás eltévesztése után az ugrálást először az egyik, majd a másik hajtó végezheti.

Aranygyűrűm elvesztettem

A gyerekek kijelölnek maguk közül egy hunyót, az a „vörösbúbi” (vagy „búbi”), és egy másik játékost, akinek az lesz a feladata, hogy a gyűrűt elrejtse. Ezután a gyerekek sorba guggolnak, tenyerüket lazán összeteszik, a kijelölt játékos pedig – két tenyere között a gyűrűvel – minden guggoló kezét megérinti, majd a játékosok egyikének a kezébe csúsztatja a gyűrűt. Közben kiszámolószerűen ezt mondja:

Aranygyűrűm elvesztettem,
Eddig hiába kerestem.
Szóljon, aki megtalálta.
Cukrot nyomok a markába.

Ezután megjelenik a vörösbúbi, hogy megkeresse a gyűrűt. A keresést a következő kiolvasóval végzi:

Itt csörög, ott csörög.
Itt add ki!

Akinél a hunyó megtalálja a gyűrűt, az lesz az új vörösbúbi. A búbinak három élete van, vagyis háromszor jöhet a gyűrűt keresni. Ha harmadszori próbálkozása is sikertelen, a gyerekek „lefejezik”: megfogják mindkét oldalról, s valaki a tenyere élével néhányszor a tarkójára üt. A lefejezés egyúttal azt is jelenti, hogy az illető búbi kiesett a játékból. Új búbinak az megy ki, akinek a kezében van a gyűrű.