kedd, szeptember 21, 2021
Elvesztettem zsebkendőmet

Elvesztettem zsebkendőmet

Elvesztettem zsebkendőmet, megver anyám érte,
egy szép legény megtalálta, csókot kíván érte.
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni,
szabad az én galambomnak egy pár csókot adni.

Nem ütempáros, hanem egy gyermekjáték-világba átszivárgott tipikus kanásztánc ritmusú dallam. Vélhetően a dallam népszerűsége miatt kezdték énekelni a gyerekek is, és nem kizárt, hogy a tánc motivikájával egyetemben vették át a felnőttek.
A játék menete: a körben guggoló gyerekek körül egy gyermek a zsebkendőjével jár, akinél leejti, azzal versenyt kell futnia az üresen maradt helyért. Aki később ér oda, az megy tovább a zsebkendővel.

Érik a gánya

Mindenki: Érik a gánya, hajlik az ága, bodor a levele,
Mindenki: a kis Mariska férjet keresne, de nincsen szeretője.
Mindenki: Oda megy a Bíró Peti, mondja neki:
Mindenki: vagyok én, leszek én, ágyat is bontok én.
Mindenki: Gyönnek legények, lassan kopognak,
Mindenki: Mariskáék háza előtt megállapodnak.
Mindenki: Ki volt az első?
A kör közepén álló: Bíró Peti volt.
Mindenki: Édes, kedves kis Mariskám, nyisd ki az ajtót!
A kör közepén álló: Ki is nyitom én, be is csukom én.
A kör közepén álló: Édes, kedves kis Petikém, tied leszek én.

A gyerekek egymás kezét fogva kört alkotnak. Egyikük a körben, a többiekkel ellentétes irányba halad.

Ó, ne tagadd

Ó, ne tagadd, ó, ne tagadd, Pesten, Budán láttam,
kiskosárba’ piros almát árult.
Vettem is tőle, most is van belőle,
így babámnak, úgy babámnak,
szállj ki nyúzó lányának.

Várkerülő játéknak is nevezik. Lényege: egy a körön kívül sétál, ez a kérő, egy pedig a körön belül van. Kettejük között hangzik el a párbeszéd, majd az „Ó, ne tagadd” motívumtól minden játékos énekli a dalt. Az éneklés befejeztével a kör közepén álló a körből valakit a „kérőnek ad”.

Örvend az ég vigassággal

Örvend az ég vigassággal, dicséretekkel,
ragyog a nap sugarával, tiszta fényével,
csillagok felderülnek, nap és hold sötétednek,
minden állatok örülnek, ma zengedeznek
örök dicsőségbe’.

Szent Istvánnak patrónája veszi hárfáját,
édesdeden veregeti kedves nótáját,
azt kívánjuk szívesen, a jó Isten éltesse,
testi-lelki áldásokkal szerencséltesse.

Adjon Isten számos napot üdvösségesen,
betölteni is engedje békességesen.
Szent Istvánnak érdeme vezéreljen mindenbe,
holta után lelke menjen az örök dicsőségbe.

Énekes névnapi köszöntő. A szokásnak adománygyűjtő jellege volt. A dallam így, 3 (3) 2 kadenciákkal régiesebbnek hat, mint a megszokott 2 (2) 2.