Pásztorok, vígadjatok

Pásztorok, vígadjatok,
kik a nyájra vigyáztok.
Zengedezzen torkotok,
harsogjon trombitátok!

Ez éjjel azt álmodtam:
angyal szavát hallottam.
Angyal szavát hallottam,
mingyár’ talpra ugrottam.

Nosza, pajtás, keljünk fel,
ajándékot vigyünk el:
tejet, vajat, sajtocskát,
és egy kövér báránkát.

Ó, József, mit gondoltál,
hogy Jézussal így bántál?
Mér’ tetted a jászolba,
e rongyoló hajlékba?

Hol az ékes nyoszola,
aranyból szövött pólya,
bársony paplany vánkoska,
cifra zöld kárpitocska?

A dal „mendika”. Régen az egyházi iskolák, intézmények és tanítók számára a mendikálás adománykérő szokás volt, annak idején a gyerekek az iskola számára gyűjtöttek adományokat. Később a paraszti hagyományban keresztény, karácsonyi ünnepköszöntő szokássá vált. A gyerekek csekélyke ajándék fejében ünnepi énekeket adtak elő a házaknál, és jókívánságokkal látták el az ott lakókat. A szép énekért és köszöntésekért, a jókívánságokat tolmácsoló versekért cserébe süteményt, pogácsát, fonott szakajtóba készített diót vagy pár pengőt kaptak.