Sándor, kenyérhajé’ táncol,
hagymaszáré’ fütyörész,
szép lányokér’ könyörész.

A fiúk-lányok sorba álltak, ők voltak a libák, velük szemben, távolabb állt a libapásztor. Oldalon állt a farkas.

Libapásztor: Jertek haza libuskáim!
Libák: Nem megyünk!
Libapásztor: Miért?
Libák: Farkas van a híd alatt!
Libapásztor: Mit csinál?
Libák: Mosdik!
Libapásztor: Mibe törűközik?
Libák: Aranytörűközőbe!
Libapásztor: Hol tartja az aranytörűközőt?
Libák: Aranyládikóba’!
Libapásztor: Hol tartja az aranyládikót?
Libák: Csipkebokorba’!
Libapásztor: Gyertek haza libuskáim!
Libák: Nem megyünk!
Libapásztor: Gyertek, gyertek, gyertek!

Ekkor minden gyerek szaladt a libapásztorhoz, akit pedig a farkas elkapott, a következő játékban ő lett a farkas.

Elindult a mákoscsík a vásárra

Elindult a mákoscsík a vásárra,
beleesett a szamara a sárba.
Jaj, istenem, csak még egyszer jöjj haza,
nem viszlek én többet már a vásárba.

Geda, geda, gyere ki

Geda, geda, gyere ki, ég a házad ideki’,
majd kigyössz nyárba’, fekete gatyába’.

Kis kacsa fürdik

Kis kacsa fürdik, fekete tóba’,
anyjához készül, Németországba,
fürdik benne, kis menyecske,
akit szeretsz, kapd el.

A gyerekek körbe állnak, egy a kör közepén áll. Amíg énekelnek, a kör és a középen álló gyerek egy helyben áll. (Megjegyzés: Sétáló lépéssel vagy rugózással lehet a körben állók mozgását helyettesíteni.) Az “akit szeretsz, kapd el” résznél a középen álló gyerek választ valakit a körbÅ‘l, akivel helyet cserél.

Buki, buki, kisliba

Buki*, buki, kisliba, kendermagos bóbita.
Békás tóba, a jó folyóvízbe.

Libaitató gyerekdal.

*buki = bukj le

Gólya, gólya, lakatos

Gólya, gólya, lakatos,
otthon van-e Pap Lajos?
Otthon bizony, mit csiná’?
hasra fekszik, úgy dudál.

Gólya, gólya, lakatos,
kilátom a kakasod.
Míg azt el nem takarod,
addig libát nem adok.

Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, korlát gyűrű,
nálad ezüst az aranynál,
kérd ki, kérd ki kisfiától,
arany bélű szomszédjától.

A gyerekek választottak egy “bábát”, aki a játékosoknak háttal kissé távolabb állt és egy adogatót, akit “szem-szem gyűrű”-nek neveztek, majd az összezárt tenyerébe kavicsot adtak. A többiek félkörbe álltak, tenyerüket összezárták és a dal ritmusára az adogató sorra érintette a gyerekek kezét s valakiébe beleejtette a kavicsot. Ekkor hívták a bábát: “Gyöhet a bába, megfÅ‘tt a kása, má’ trotyog!” A bábának a következÅ‘ mondókával ki kellett találnia, hol a “gyűrű”: “EttÅ‘l kérem, ez adja ki!” Ha eltalálta, helyet cserélt azzal, akinél a kavics volt, ha nem, ismét Å‘ lett a bába. Ha harmadszorra sem találta el, megbüntették a bábát.

“De eccer majnem megjártam! Majnem meffútam a kÅ‘be! Én vótam a szem-szem gyűrű, nem attam a kavicsot senkinek, ha betettem a számba. Nem találták senkinél, kacagott mindenki, én is nevettem, a kÅ‘ meg leszalatt a torkomba. Leszalattam az Ipolyra, vizet vettem a számba, oszt úgy valahogy kigyött a kÅ‘.”

Süss fel, süss fel, napocska

Süss fel, süss fel, napocska, ne menj Barkócára,
mert Barkócán sót törnek, borsot törnek, tökkel harangoznak.

Napcsalogató játék. A szöveg egyes részeit mozdulatokkal is kísérték.
“Süss fel…” – kezükkel hívták
“sót törni, borsot törni…” – két öklüket egymásba ütögették.

Gólya, gólya, gerlice

Gólya, gólya, gerlice,
mitő’ véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
magyar gyerek gyógyítja.

Gólya, gólya, vaslapát,
otthon van-e nagyapád?
Otthon bizony, mit csiná’?
Hasra fekszik, úgy dudá’!