Egyik meglőtte, másik hazavitte,
Harmadik megsütte, negyedik megette,
Ennek meg nem maradt semmi.
Azér’ olyan kicsi.
A végén megcsiklandozták a gyerek hóna alját.
Egyik meglőtte, másik hazavitte,
Harmadik megsütte, negyedik megette,
Ennek meg nem maradt semmi.
Azér’ olyan kicsi.
A végén megcsiklandozták a gyerek hóna alját.
Hopp, hírlik a farsang
Hopp, hírlik a farsang, elgyütt a má’ (j)a farsang,
aki nem ad szalonnát, kifúrom a gerendát.
Adjon a jó isten, ennek a gazdának
nyóc-nyóc ökröt, négy-négy bérest,
aranyostort a kezibe, bécsi kendőt a zsebibe.
Hopp, hírlik a farsang, elgyütt má’ (j)a farsang,
aki nem ad szalonnát, kifúrom a gerendát.
„Édesmamámtól tanultam ezt a nótát, ők még ezzel farsangoltak.
Én már nem jártam farsangolni, a mi időnkbe már elmaradt.”
Katicabogárka
Katicabogárka, szállj föl az égbe, mondd meg a jó
Istenkének, nyissa ki a meleget, csukja be a hideget.
Lányom, lányom, gyöngyvirágom
Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy juhász,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a juhász,
éjjel-nappal furolyáz.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.
Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy szabó,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a szabó,
olyan, mint a vasaló.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.
Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy paraszt,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a paraszt,
Huncut mihánt egy araszt.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.
Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy kovács,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a kovács,
éjjel-nappal kalapál.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.
Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy diák,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a diák,
olyan, mint a gyöngyvirág.
Elmegyek, elmegyek,
elmegyek hozzája.
Süss ki, süss ki napocska
Süss ki, süss ki napocska, ne menj el Vargányi,
mer’ Vargányi borsot törnek, tökkel harangoznak.
Karácsonyi éccakája
Karácsonyi éccakája. Krisztus születése napja.
Öröljünk és örvendezzünk, ma született Krisztus nekünk.
Jaj, szegénykém, de fázik. Könnyei elázik.
Nincsen néki párnája. Sem ékes palotája.
Csak széna, meg szalma. Melegíti őt a barmok párája.
Áldott gyermek szenved mán kiskorába’.
Éneklők: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Háziak: Mindörökké Ammen!
Éneklők: Amennyi széna, szalma van az udvarba’, annyi marhácska szaporodjon az istállójukba’!
Háziak: Hanyan vagytok?
Éneklők: Hatan!
Háziak: Akkor annyifelé szaladjatok!
Éneklők: Nem lehet!
Háziak: Hát mé’?
Éneklők: Mer’ kolbászbó’ van a kerítésük!
Háziak: Hát egyétek meg!
Éneklők: A’ se lehet, mer’ karácsony estéjin nem szoktunk húst ennyi!
Háziak: Akkor gyertek be!
„A gyerekek akkor mentek énekelnyi, mikor mán kezdett besötétednyi karácsony estéjin – Ádám–Évakor. Három, négy csoportba is jártak, attó’ függ, hogy milyen gyerekek vótak. Egy csoportba’ a kisebbek, másikba’ megint a nagyobbak mentek. Akkor má’ hangos vót a falu, mer’ mán itt egy csoport énekölt, ott egy csoport énekelt. Aztán, ugye akinek hozzátartozója vót, akik énekeltek, akkor azok a vacsorát nem kezdték el aggyig, míg el nem énekelték a gyerekek, és hazamentek, és utána kezdődött a vacsora. Adtak nekik diót, almát, pénzt, kalácsot – hol mit tudtad adnyi. A tarisznyába gyűjtötték össze amit kaptak, s utána szétosztozkodtak.
Bementek egy házho’, szétosztották egymás között, és úgy mentek haza. Nem voltak beöltözve semmibe, csak úgy ahogy otthon szoktak lennyi a rendes ruhába’. Még egy tíz évnek ezelőtt, még jártak a gyerekek énekelni. Mostan má’ nincsen.”
„És még felnőttek is jártak énekelnyi, a cigányok, de azoknak is inkább csak kalácsot szoktak adnyi. Azok is ugyanazt énekelték.”
Hinta, palinta
Hinta, palinta, szépen szól a pacsirta.
Az énekelte, aki hintáztatta a másikat. “Ezzel buzdította.”
Kikiricses rózsás pallag
Kikiricses rózsás pallag a galambom rajta ballag.
Gyócs az ingi gyócs gatyája, aranyos a bokrétája.
Nem jó vóna zsákocskának, sem abrakos tarisznyának.
Rece-fice vagyon benne, kihull az abrak belőle.
Szakíjjatok lányok, ha virágok vagytok
csen-csem, ben-csem, száz arany gyűrű,
a legények szalmaszakajtó, dob szerda.
Kemencébe’, szakajtóba’, jól megkeljen a cipó.
A gyerekek körben állnak, sima vagy hátul keresztkézfogással. A kör a következő lépések valamelyikét táncolja:
1. tovahaladó csárdás;
2. kettes csárdás;
3. fire-lépés (kettő balra, egy jobbra).
A kör közepén két gyerek (direkt a játék elején kiválasztottak) táncol. A „szakíjjatok lányok” résznél mind a ketten párt választanak és a játék végéig együtt táncolnak. A kör ettől a résztől sima sétáló lépéssel halad. A játék végén a két kiválasztott gyerek benn marad a körben, s az új játékban ők lesznek a párválasztók.
Viszkocs Janko baranyi
Viszkocs Janko baranyi, de megcsípott valami.
Nem tudom én micsoda, tetű-e, vagy poloska.
Dombon törik a diót
Dombon törik a diót, a diót,
rajta meg a mogyorót, mogyorót.
Rajta, vissza, tessék kérem megbecsülni
és a földre lecsücsülni.
Csüccs.
„Gyepen játszottuk lekuporodva körbe, oszt az öklünket vertük egymáshoz, a végin meg ledőltünk, leültünk a földre.”