Vedd fel, pajtás a bundád

Betlehemes ének

Vedd fel pajtás a bundád,
én is veszem furulyám,
fújjunk ketten egy nótát,
vigasztaljuk Jézuskát,
Jézuskának szent anyját.
Csip-csupp, ide fuss,
itt fekszik a kis Jézus.
Gombos nyoszolyába’,
fehér kabátkába’.

Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, korlát gyűrű,
nálad ezüst az aranynál,
kérd ki, kérd ki kisfiától,
arany bélű szomszédjától.

A gyerekek választottak egy “bábát”, aki a játékosoknak háttal kissé távolabb állt és egy adogatót, akit “szem-szem gyűrű”-nek neveztek, majd az összezárt tenyerébe kavicsot adtak. A többiek félkörbe álltak, tenyerüket összezárták és a dal ritmusára az adogató sorra érintette a gyerekek kezét s valakiébe beleejtette a kavicsot. Ekkor hívták a bábát: “Gyöhet a bába, megfőtt a kása, má’ trotyog!” A bábának a következő mondókával ki kellett találnia, hol a “gyűrű”: “Ettől kérem, ez adja ki!” Ha eltalálta, helyet cserélt azzal, akinél a kavics volt, ha nem, ismét ő lett a bába. Ha harmadszorra sem találta el, megbüntették a bábát.

“De eccer majnem megjártam! Majnem meffútam a kőbe! Én vótam a szem-szem gyűrű, nem attam a kavicsot senkinek, ha betettem a számba. Nem találták senkinél, kacagott mindenki, én is nevettem, a kő meg leszalatt a torkomba. Leszalattam az Ipolyra, vizet vettem a számba, oszt úgy valahogy kigyött a kő.”

Gólya, gólya, gerlice

Gólya, gólya, gerlice,
mitő’ véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
magyar gyerek gyógyítja.

Gólya, gólya, vaslapát,
otthon van-e nagyapád?
Otthon bizony, mit csiná’?
Hasra fekszik, úgy dudá’!

“Kellett hozzá egy jó tömött gumilabda meg egy sulyok. Minél nehezebb vót a sulyok, annál nagyobbat tudtunk vele ütni:” Két 5-6 tagból álló csapat játszotta, amelyek egymással szemben helyezkedtek el. A kezdő csapatból egy játékos feldobta a labdát, a másik a sulyokkal a szemben álló csapat felé ütötte. Amíg a labda szállt, a kezdő csapatnak el kellett szaladni a métáig, amely egy kijelölt hely volt, általában az ellenfél térfelén. Ha az ellenfél elkapta a labdát és megdobott valakit a másik csapatból, mielőtt még az a métához ért volna, akkor helyet cseréltek és újból kezdődött a játék.
Fiúk–lányok vegyesen játszották, főleg böjti időszakban. A játék általában nézőközönség előtt zajlott, hiszen az Ipoly partján ill. a házak előtt üldögélő idősebbek nagy figyelemmel kísérték a böjti időszak vasárnaponkénti játékait.

Hopp, hírlik a farsang

Hopp, hírlik a farsang, elgyütt a má’ (j)a farsang,
aki nem ad szalonnát, kifúrom a gerendát.
Adjon a jó isten, ennek a gazdának
nyóc-nyóc ökröt, négy-négy bérest,
aranyostort a kezibe, bécsi kendőt a zsebibe.
Hopp, hírlik a farsang, elgyütt má’ (j)a farsang,
aki nem ad szalonnát, kifúrom a gerendát.

„Édesmamámtól tanultam ezt a nótát, ők még ezzel farsangoltak.
Én már nem jártam farsangolni, a mi időnkbe már elmaradt.”

Hol jársz, hol kelsz

Hol jársz, hol kelsz Szent Erzsébet asszony,
itt járok, itt kelek, szép lányokat keresek,
szépeket, jókat, szófogadókat,
gyere édes kis Erzsikém, üljél a hintómra.

A kör a dal ritmusára körbe sétál, kívül jár a Szent Erzsébet asszony. A dal végén, akinek a nevét éneklik, az kiválik a körből és kézfogással csatlakozik a Szent Erzsébet asszonyhoz. Addig játszották, míg a kör el nem fogyott.

Istenke, bogárka

Istenke, bogárka,
szállj el mennyországba,
hozzá’ nekem aranycipőt,
arany katulába’.

Kerekecske, gombocska,
hol szalad a nyulacska?
Erre szalad, erre szalad,
erre szalad, fel-fel szalad.

A kisgyerek tenyerét csiklandozták, majd a “nyulacskát” felvezették a gyerek hóna alá és ott is megcsiklandozták.

Lányom, lányom, gyöngyvirágom

Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy juhász,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a juhász,
éjjel-nappal furolyáz.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.

Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy szabó,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a szabó,
olyan, mint a vasaló.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.

Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy paraszt,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a paraszt,
Huncut mihánt egy araszt.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.

Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy kovács,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a kovács,
éjjel-nappal kalapál.
Nem megyek, nem megyek,
nem megyek hozzája.

Lányom, lányom, gyöngyvirágom,
gyöngyömnek az ága.
Kéret téged egy diák,
hogy ereggy hozzája.
Jaj, anyám, a diák,
olyan, mint a gyöngyvirág.
Elmegyek, elmegyek,
elmegyek hozzája.

Egyedem, begyedem tengertánc,
hajdú sógor mit kívánsz,
nem kívánok egyebet,
csak egy döglött verebet!
Inc, pinc, te vagy odakint!

Félkörbe álltak, egy pedig sorba mutatott mindegyik gyerekre a mondóka ritmusára. Akire az utolsó szótag jutott, az kiesett. Addig játszották, míg mindenki ki nem esett.