Hinta, palinta

Hinta, palinta

Hinta, palinta, szépen szól a pacsirta.

Az énekelte, aki hintáztatta a másikat. “Ezzel buzdította.”

Árok parton, szép tavaszkor

Árok parton szép tavaszkor tíz szál vessző,
összeszedték zsúpba, rákötték sarlóra,
Debrecenbe’ ropogtatják rop, rop, rop.
Itt gyön az én komámuram, ha nincsen is pénze,
de van embersége,
csikorgós a sarka,
aranyos a talpa,
fordulj ki, fordulj ki, aranyos Mariska.

A gyerekek kézfogással kört alkotnak és a dal ritmusára sétáló lépéssel jobb menetirányba elindulnak. A “rop, rop, rop” résznél (11–12. ütem) hármat tapsolnak, miközben önmaguk körül megfordulnak és bal menetirányba állva folytatják a sétáló lépést. A dal végén akinek a nevét éneklik, az kifordul a körből.

Kis kacsa fürdik

Kis kacsa fürdik, fekete tóba’,
anyjához készül, Németországba,
fürdik benne, kis menyecske,
akit szeretsz, kapd el.

A gyerekek körbe állnak, egy a kör közepén áll. Amíg énekelnek, a kör és a középen álló gyerek egy helyben áll. (Megjegyzés: Sétáló lépéssel vagy rugózással lehet a körben állók mozgását helyettesíteni.) Az “akit szeretsz, kapd el” résznél a középen álló gyerek választ valakit a körből, akivel helyet cserél.

Gólya, gólya, lakatos

Gólya, gólya, lakatos,
otthon van-e Pap Lajos?
Otthon bizony, mit csiná’?
hasra fekszik, úgy dudál.

Gólya, gólya, lakatos,
kilátom a kakasod.
Míg azt el nem takarod,
addig libát nem adok.

Viszkocs Janko baranyi

Viszkocs Janko baranyi, de megcsípott valami.
Nem tudom én micsoda, tetű-e, vagy poloska.

Betlehemes ének

Vedd fel pajtás a bundád,
én is veszem furulyám,
fújjunk ketten egy nótát,
vigasztaljuk Jézuskát,
Jézuskának szent anyját.
Csip-csupp, ide fuss,
itt fekszik a kis Jézus.
Gombos nyoszolyába’,
fehér kabátkába’.

Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, korlát gyűrű,
nálad ezüst az aranynál,
kérd ki, kérd ki kisfiától,
arany bélű szomszédjától.

A gyerekek választottak egy “bábát”, aki a játékosoknak háttal kissé távolabb állt és egy adogatót, akit “szem-szem gyűrű”-nek neveztek, majd az összezárt tenyerébe kavicsot adtak. A többiek félkörbe álltak, tenyerüket összezárták és a dal ritmusára az adogató sorra érintette a gyerekek kezét s valakiébe beleejtette a kavicsot. Ekkor hívták a bábát: “Gyöhet a bába, megfőtt a kása, má’ trotyog!” A bábának a következő mondókával ki kellett találnia, hol a “gyűrű”: “Ettől kérem, ez adja ki!” Ha eltalálta, helyet cserélt azzal, akinél a kavics volt, ha nem, ismét ő lett a bába. Ha harmadszorra sem találta el, megbüntették a bábát.

“De eccer majnem megjártam! Majnem meffútam a kőbe! Én vótam a szem-szem gyűrű, nem attam a kavicsot senkinek, ha betettem a számba. Nem találták senkinél, kacagott mindenki, én is nevettem, a kő meg leszalatt a torkomba. Leszalattam az Ipolyra, vizet vettem a számba, oszt úgy valahogy kigyött a kő.”

Gólya, gólya, gerlice

Gólya, gólya, gerlice,
mitő’ véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
magyar gyerek gyógyítja.

Gólya, gólya, vaslapát,
otthon van-e nagyapád?
Otthon bizony, mit csiná’?
Hasra fekszik, úgy dudá’!

“Kellett hozzá egy jó tömött gumilabda meg egy sulyok. Minél nehezebb vót a sulyok, annál nagyobbat tudtunk vele ütni:” Két 5-6 tagból álló csapat játszotta, amelyek egymással szemben helyezkedtek el. A kezdő csapatból egy játékos feldobta a labdát, a másik a sulyokkal a szemben álló csapat felé ütötte. Amíg a labda szállt, a kezdő csapatnak el kellett szaladni a métáig, amely egy kijelölt hely volt, általában az ellenfél térfelén. Ha az ellenfél elkapta a labdát és megdobott valakit a másik csapatból, mielőtt még az a métához ért volna, akkor helyet cseréltek és újból kezdődött a játék.
Fiúk–lányok vegyesen játszották, főleg böjti időszakban. A játék általában nézőközönség előtt zajlott, hiszen az Ipoly partján ill. a házak előtt üldögélő idősebbek nagy figyelemmel kísérték a böjti időszak vasárnaponkénti játékait.

Hopp, hírlik a farsang

Hopp, hírlik a farsang, elgyütt a má’ (j)a farsang,
aki nem ad szalonnát, kifúrom a gerendát.
Adjon a jó isten, ennek a gazdának
nyóc-nyóc ökröt, négy-négy bérest,
aranyostort a kezibe, bécsi kendőt a zsebibe.
Hopp, hírlik a farsang, elgyütt má’ (j)a farsang,
aki nem ad szalonnát, kifúrom a gerendát.

„Édesmamámtól tanultam ezt a nótát, ők még ezzel farsangoltak.
Én már nem jártam farsangolni, a mi időnkbe már elmaradt.”