Kelj meg, kelj meg, kiscipó

Kelj meg, kelj meg, kiscipó,
lesz benned majd mogyoró.
Vendégeknek az/így* lesz jó.

“A gyerekek hordták a markokba’ a vizet, oszt a jányok me’ sütték belőle a cipót. Oszt miközbe’ a sárbó’ gyúrtuk a cipót, ezt énekeltök. Ha me’ messze vót a patak, vagy nem vót víz, fogta a jány, vagy a gyerek, belepisít a porba, azt kész vót. Ez való igaz vót. Még én is csinátam.”

* az/ – hangsúlytalanul mondani, hogy kijöjjön a ritmus

Karácsonyi éccakája

Karácsonyi éccakája. Krisztus születése napja.
Öröljünk és örvendezzünk, ma született Krisztus nekünk.
Jaj, szegénykém, de fázik. Könnyei elázik.
Nincsen néki párnája. Sem ékes palotája.
Csak széna, meg szalma. Melegíti őt a barmok párája.
Áldott gyermek szenved mán kiskorába’.

Éneklők: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Háziak: Mindörökké Ammen!
Éneklők: Amennyi széna, szalma van az udvarba’, annyi marhácska szaporodjon az istállójukba’!
Háziak: Hanyan vagytok?
Éneklők: Hatan!
Háziak: Akkor annyifelé szaladjatok!
Éneklők: Nem lehet!
Háziak: Hát mé’?
Éneklők: Mer’ kolbászbó’ van a kerítésük!
Háziak: Hát egyétek meg!
Éneklők: A’ se lehet, mer’ karácsony estéjin nem szoktunk húst ennyi!
Háziak: Akkor gyertek be!

„A gyerekek akkor mentek énekelnyi, mikor mán kezdett besötétednyi karácsony estéjin – Ádám–Évakor. Három, négy csoportba is jártak, attó’ függ, hogy milyen gyerekek vótak. Egy csoportba’ a kisebbek, másikba’ megint a nagyobbak mentek. Akkor má’ hangos vót a falu, mer’ mán itt egy csoport énekölt, ott egy csoport énekelt. Aztán, ugye akinek hozzátartozója vót, akik énekeltek, akkor azok a vacsorát nem kezdték el aggyig, míg el nem énekelték a gyerekek, és hazamentek, és utána kezdődött a vacsora. Adtak nekik diót, almát, pénzt, kalácsot – hol mit tudtad adnyi. A tarisznyába gyűjtötték össze amit kaptak, s utána szétosztozkodtak.
Bementek egy házho’, szétosztották egymás között, és úgy mentek haza. Nem voltak beöltözve semmibe, csak úgy ahogy otthon szoktak lennyi a rendes ruhába’. Még egy tíz évnek ezelőtt, még jártak a gyerekek énekelni. Mostan má’ nincsen.”
„És még felnőttek is jártak énekelnyi, a cigányok, de azoknak is inkább csak kalácsot szoktak adnyi. Azok is ugyanazt énekelték.”

Szent Mihály táj, Szent Mihály táj közeledik

Szent Mihály táj, Szent Mihály táj közeledik,
a juhászok a juhokat számba veszik.
Ennek van egy ürüje, rajta van a csengője,
hajtja, hajtja hazafelé.

Hajtja, hajtja, hatja, hajtja hazafelé,
hidegkúti, hidegkúti csárda felé.
A csárdába behajtja, csaplárosnak eladja,
felesége úgy siratja.

A Tóth Antal házánál

A Tóth Antal házánál tőke tüzet raktak,
futok megyek a Dunába, fényes halat fogtam.
Teszem tányérkámba, küldöm Istenkémnek
ha jó bácsi, ha jó néni hajcsa ki a kiskutyát.
Mer’ ha ki nem hajtja, majd kihajtom én.
Rózsás pallagára,
se nem itatom, se nem etetem.
Csak úgy bömböltetem,
böm, bika farsang, kövérzik a farsang,
látom a gazdát, feni a baltát,
menjen fel a padra, vágjon egy darab szalonnát,
szúrja a nyársamra.
Az ágy alatt kilenc tojás sutty a tarisznyámba.

„Ezeket az énekeket farsangkor énekeltük, amikor odaértünk valamelyik lánynak vagy legénynek a házához. Mikor közel vótunk a kapuhoz, akkor elkezdtük énekelni, és amíg be nem értünk, és ki nem ért az eleji – mer’ hát vótunk többen is –, addig mindig énekeltünk. Mikor má’ bent vót az utója a lakásba’ – az eleji má’ akkor kint vót –, akkor abbahagytuk, mevártuk, amíg adtak valamit, akkor aztán mentünk tovább. De hogyha közel vót egymásho’ két ház, akkor nem a Tóth Antalt énekeltük, hanem azt, hogy: „Itt gyön három napja…” – mer’ az rövidebb vót.”

Hej, fúró, reszelő

Hej, fúró, reszelő, férjhez megy a meszelő.
Házasodik a lapát, elveszi a piszkafát.
Vőfély lesz a sodrófa, násznagy lesz a lapocka.
Muzsikál a kemence, táncot jár a kis Bence.

Kikiricses rózsás pallag

Kikiricses rózsás pallag a galambom rajta ballag.
Gyócs az ingi gyócs gatyája, aranyos a bokrétája.
Nem jó vóna zsákocskának, sem abrakos tarisznyának.
Rece-fice vagyon benne, kihull az abrak belőle.
Szakíjjatok lányok, ha virágok vagytok
csen-csem, ben-csem, száz arany gyűrű,
a legények szalmaszakajtó, dob szerda.
Kemencébe’, szakajtóba’, jól megkeljen a cipó.

A gyerekek körben állnak, sima vagy hátul keresztkézfogással. A kör a következő lépések valamelyikét táncolja:
1. tovahaladó csárdás;
2. kettes csárdás;
3. fire-lépés (kettő balra, egy jobbra).
A kör közepén két gyerek (direkt a játék elején kiválasztottak) táncol. A „szakíjjatok lányok” résznél mind a ketten párt választanak és a játék végéig együtt táncolnak. A kör ettől a résztől sima sétáló lépéssel halad. A játék végén a két kiválasztott gyerek benn marad a körben, s az új játékban ők lesznek a párválasztók.

Árok parton, szép tavaszkor

Árok parton szép tavaszkor tíz szál vessző,
összeszedték zsúpba, rákötték sarlóra,
Debrecenbe’ ropogtatják rop, rop, rop.
Itt gyön az én komámuram, ha nincsen is pénze,
de van embersége,
csikorgós a sarka,
aranyos a talpa,
fordulj ki, fordulj ki, aranyos Mariska.

A gyerekek kézfogással kört alkotnak és a dal ritmusára sétáló lépéssel jobb menetirányba elindulnak. A “rop, rop, rop” résznél (11–12. ütem) hármat tapsolnak, miközben önmaguk körül megfordulnak és bal menetirányba állva folytatják a sétáló lépést. A dal végén akinek a nevét éneklik, az kifordul a körből.

Szem, szem, gyűrű

Szem, szem, gyűrű,
kullancs gyűrű,
nálad, nálad
aranygyűrű.

Mondva: Gyere be bika, megfőtt a kása, nálad az Isten áldása.

A játékosok kijelölnek egy hunyót – „bika” – és egy másik játékost, akinek az a feladata, hogy elrejtse a gyűrűt. A játékosok tenyerüket lazán összetéve körben állnak, miközben éneklik a dalt. A bika a körön kívül áll. A gyűrűt hordozó játékos a dal ritmusára körbe jár, megérinti minden gyerek tenyerét, s valamelyikük kezébe csúsztatja a gyűrűt. A „Gyere be bika” kezdetű szöveg után bejön a bika és találgat, kinél van a gyűrű. Ha eltalálja, szerepet cserélnek, ha nem, továbbra is ő marad a bika.

Kapcsos, kapcsos, komámasszony

Kapcsos, kapcsos, komámasszony,
férjhez ment az anyámasszony,
szél fújja pántlikámot,
kapd meg kislyány a szoknyámot, jujj!

Ketten keresztkézfogással összefogódzkodnak és seregnek. A harmadiknak el kell kapnia valamelyik sergőnek a szoknyáját, mielőtt a játék végén hirtelen leguggolnak.

Ej szénallya, szénallya

Ej szénallya, szénallya, széna szakadéka,
amott van egy kis házacska, abba lakik, kis menyecske,
komámasszony lyánya,
hozd el Isten, hozd el a csizmadiákot,
hagy varrjonak néki, kazsmarin csizsmákat,
zsír mondom, zsár mondom, ripidei, ropodai, ropp!

„A végére lekukorgottak, de nem tudom, hogy tovább hogy vót.”