Ádám

Ádám

Ádám, nincs kenyér a hátán,
elvitte a kisjézuska Betlehembe hátán.

Elek

Elek, csípnek a legyek,
ha nem vóna Elek,
nem vónának legyek!

Zséreiek

Zséreiek vagytok,
a part alatt laktok,
azért nincsen paptok!

Tera vere

Tera vere vebara,
három krajcár cibula!

Bőgő masina

Bőgő masina,
szól a muzsika.

Katica, megharapott a cica.

Zoli, Zoli, zotyogó

Zoli, Zoli, zotyogó,
térgyig érő bugyogó.

Ácsok vagyunk

Az idősebb korosztály játékai közé tartozott. Inkább lányok játszották. Ketten egymással szembeálltak, s kezüket egybetéve alacsony „kaput” tartottak. A többiek a kapuval szemben felsorakoztak egymás mögé, és várták, hogy a „kapusok” megszólítsák őket.
A kapusok és a sor között a következő párbeszéd hangzott el:
* Ácsok vagyunk, ásétozunk,
Fenyőfábu! fönt faragunk,
Ingyen aranyozunk.
* Mivel aranyoztok?
* Rézzel és ólommal.
* Ólom igen olvadékos,
Réz igen repedékes.
Vaskapunak vámjo van.
* Micsoda vámjo van?
* Piros alma most bimbózik,
Egy szép leány most búcsúzik…
A befejező mondatot – melynél a kapusok kezüket magasabbra emelve hirtelen kinyitották a kaput – közösen mondták:
* Bújj, bújj, bukros, kukurikú!
Erre a sor gyorsan elindult, hogy a nyitott kapun minél többen átbújjanak, ugyanis a „kukurikú” elhangzása után a kapusok ismét lecsukták a kaput. Amelyik játékos a kapuban rekedt, az – a megegyezés szerint – vagy kiesett a játékból, vagy pedig beállt valamelyik kapus háta mögé, hogy hasonló sorsú társ érkezésekor ő is kaput alkosson. Ismétléskor a párbeszédet tehát egyre több kapus mondta.

1. Röviddel az indulás után.

2. A kapusok számának gyarapodása.

A játékot a jobb vagy bal oldali kapus kerülgetésével mindaddig folytatták, míg a sor el nem fogyott.

1 rész, 65. old. 203 mondóka

Etka-petka, náduborka

Etka-petka, náduborka,
kilátszik a vízipuska.

Gyula, Gyula, gyuladozik

Gyula, Gyula, gyuladozik,
tojáshajba’ fuladozik.