Katica

Katica, megharapott a cica.

Bőgő masina

Bőgő masina,
szól a muzsika.

Ádám

Ádám, nincs kenyér a hátán,
elvitte a kisjézuska Betlehembe hátán.

Elek

Elek, csípnek a legyek,
ha nem vóna Elek,
nem vónának legyek!

Zséreiek

Zséreiek vagytok,
a part alatt laktok,
azért nincsen paptok!

Tera vere

Tera vere vebara,
három krajcár cibula!

Lityi-lityi bableves

Lityi-lityi bableves, cigányasszony, ne nevess, lotty!

A kisgyermeket felemelik. Majd előre-hátra lóbálják, s a „lotty”-nál leteszik „letottyantják” a földre.

Miki, Miki, Mikulás,
nem szereti a gulást.
Mert a gulás paprikás,
Miki, Miki, Mikulás.

Lányok szokták játszani, babával a kezükben. Minden játékos fadarabkákkal vagy kavicsokkal kijelöli a „házát’, egy négyzet vagy kör alakú területet. Az „asszonyok” – körülbelül fele-fele arányban – babájukkal sétálni mennek, majd valamelyik játszótárs előtt megállva csúfolni kezdik egymás kicsinyét. Például:
Jaj, milyen randa haja van! Milyen vörös ez a baba!
A másik sem hagyja annyiban, visszavág:
– A te babádnak meg milyen karikás lábo van!
Természetesen a párbeszéd még tovább is folytatódhat. A szóváltás befejeztével azonban minden anya visszamegy a házába, s ki-ki saját babáját gyöngéden simogatni, cirógatni kezdi, és meghatottan szavalja neki:
– Ó, te csöppség, kicsi baba, még azt mondják a faluba’, hogy a lábad girbe-görbe, hajad olyan, mint a sörte, orrod lapos, mint a gomba, szemed kicsi cipő gombja. (De) én csókollak, dédelgetlek, nekem szép vagy, mert szeretlek.
A játékot a leírt módon ismételgetik.

Sándor, kenyérhajé’ táncol,
hagymaszáré’ fütyörész,
szép lányokér’ könyörész.