Bőgő masina

Bőgő masina,
szól a muzsika.

Ádám

Ádám, nincs kenyér a hátán,
elvitte a kisjézuska Betlehembe hátán.

Elek

Elek, csípnek a legyek,
ha nem vóna Elek,
nem vónának legyek!

Zséreiek

Zséreiek vagytok,
a part alatt laktok,
azért nincsen paptok!

Tera vere

Tera vere vebara,
három krajcár cibula!

Katica, megharapott a cica.

Lityi-lityi bableves

Lityi-lityi bableves, cigányasszony, ne nevess, lotty!

A kisgyermeket felemelik. Majd előre-hátra lóbálják, s a „lotty”-nál leteszik „letottyantják” a földre.

Miki, Miki, Mikulás,
nem szereti a gulást.
Mert a gulás paprikás,
Miki, Miki, Mikulás.

Lányok szokták játszani, babával a kezükben. Minden játékos fadarabkákkal vagy kavicsokkal kijelöli a „házát’, egy négyzet vagy kör alakú területet. Az „asszonyok” – körülbelül fele-fele arányban – babájukkal sétálni mennek, majd valamelyik játszótárs előtt megállva csúfolni kezdik egymás kicsinyét. Például:
– Jaj, milyen randa haja van! Milyen vörös ez a baba!
A másik sem hagyja annyiban, visszavág:
– A te babádnak meg milyen karikás lábo van!
Természetesen a párbeszéd még tovább is folytatódhat. A szóváltás befejeztével azonban minden anya visszamegy a házába, s ki-ki saját babáját gyöngéden simogatni, cirógatni kezdi, és meghatottan szavalja neki:
– Ó, te csöppség, kicsi baba, még azt mondják a faluba’, hogy a lábad girbe-görbe, hajad olyan, mint a sörte, orrod lapos, mint a gomba, szemed kicsi cipő gombja. (De) én csókollak, dédelgetlek, nekem szép vagy, mert szeretlek.
A játékot a leírt módon ismételgetik.

A hegysúri legényök

A hegysúri legényök találtak egy gyerököt.
Hogyha tunna, tönne rúla, hogyha tunna, tönne rúla.

El is vitték Szeredbe, szógabíró elejbe.
Hogyha tunna, tönne rúla, hogyha tunna, tönne rúla.

Szógabíró azt mondta, minek ilyen regruta.
Hogyha tunna, tönne rúla, hogyha tunna, tönne rúla.