Libapásztorjáték: Pitykövezés

A kislányok 5 egyforma kavicsot kerestek, ezeket a jobb markukban tartották, majd a magasba dobták, s a kézfejjel kellett őket elkapni. Ahány darab kavics maradt a kézfejen, annyival folytathatták a játékot. Akinek pl. 3 darab kavicsa maradt a kézfején, marokba vette azt a hármat, és így fél marokkal egyenként a földön maradt kavicsot a magosba kellett dobni és újra elkapni. (Rekonstruált játékleírás – mivel a játékleírás ezen része értelmetlen, ezért a következőt javasoljuk), majd újra feldobta, és kézfejével próbált elkapni minél több kavicsot. A játék addig tartott, amíg minden kavics a földre nem esett. Az nyert, aki a legtöbbször dobta föl a kavicsokat.

Gurgázás

Fiúk játszották, vaskarikát gurigattak utca hosszat, és kampós végű dróttal egyengették a karika útját, hogy el ne dőljön.

Gombozás

A földbe vájt lyukba kellett gombokkal betalálni. Az a gyerek nyert, aki a legtöbb gombot tudta a kijelölt helyre lőni az ujjával.

Mosdás, fésülés

Mosdás, fésülés, derék, mell csap,
hátra csap, bunda csap, kis evés, nagy esés,
leeresztés, falhoz vágás, karforgatás, megfordulás.

Amikor kora tavasszal kisütött a nap, a mezön vagy az utcán játszották a kislányok. Rongy- vagy szőrlabdáikat magasra dobták, az énekelt szöveget utánozták, majd elkapták a labdát. Minden mozdulatot akkor végeztek, amíg a labda a levegőben volt.
Mell csap – elöl tapsoltak, hátra csap – hátuk mögött tapsoltak, bunda csap – ölben tapsoltak, az esésnél leguggoltak, leeresztésnél a földre engedték a labdát.

Fiúk, leányok felállnak az udvaron. Egy gyerek kiáll eléjük és dobja a labdát. Ha lánynak dobja és azt mondja Ilon*, akkor annak nem szabad a labdát megkapni, ha fiú nevet mond, gyorsan elkapja a labdát. A fiúknál éppen így: csak a leány névre szabad labdát elkapni.

* helyettesítendő név

A földre a gyermekek felrajzolnak egy nagy kört, a méretét a játékosok létszáma határozza meg. A gyerekek kettesével állnak fel. Aki elől áll, az a ló, a háta megett lévő, a gazda. A gazdák felülnek a lovakra, és labdát dobálnak összevissza egymásnak. Ha valaki elejti, akkor a gazdák mind leugrálnak a lovakról és szertefutnak. Valamelyik ló felkapja a labdát és a szaladók után dobja, ha eltalál valakit, akkor ők lesznek a gazdák, ha nem, akkor lovak maradnak. A lovaknak, ha labda kerül hozzájuk, csak a kör széléig szabad futniok.

Tízen körbeállnak és ásnak tíz lyukat. A lyukak méretét a labda mérete határozza meg. A kör közepén áll a pásztor és annál van a „koca” (labda). A pásztor valakinek a lyukába beledobja, vagy gurítja a labdát. Akinek a lyukába beledobta, annak fel kell kapnia és a játékosok közül egyet megdobni. A játékosok előre megegyeznek, hogy számít-e a lyukból kipattanó labda is. Akit  a dobó eltalál a labdával, az lesz a pásztor. Ha senkit nem talál el, akkor ugyanaz marad továbbra is a pásztor, aki volt.

Egy gyerek a fal előtt a falra dobja a labdát, s közben megnevezi, hogy a háta mögött ki kapja el a labdát. Az illető el is kapja, de társai már futnak is tőle, mert az elkapó rájuk dob. Ha nem talál el senkit, ő áll a fal elé.

Eszközös játék

Kizárólag a kislányok játszották nyáron, amikor a libákra vigyáztak, vagy amikor más munka mellett jutott rá idejük.

Eszközök: 5 db egyenletes, szép sima kavics. (A patak szélén szedték, válogatták.)

A játékhoz minimálisan két játékos kellett, de játszhatták többen is. Csakis ülve játszották, amikor elég meleg volt, s a réten, a mezőn le lehetett ülni.
Azt, hogy ki kezdi a játékot, megegyezéssel vagy kiszámolással határozták meg. Az öt követ letették, felvettek belőle egyet, majd fokozatosan egyesével hozzászedték a többit úgy, hogy közben egyet feldobtak, és azalatt felvettek egyet a lerakott kövekből, illetve elkapták a visszaeső feldobott követ is. A két – marokban lévő – kavicsból az egyiket újra feldobták, és a maradék háromból újra felvettek egyet. Ezt addig csinálták, míg az összes kavicsot felvették.
Amikor az egyik játékos mindent felszedett, akkor mind az öt követ a tenyerébe fogta, egy kicsit feldobta, közben megfordította a kezét és igyekezett a kézfejével felfogni a követ. Amennyi ott maradt, annyi iskolája volt.
Ez volt az egyes játék, ezután következett a kettes, amikor kettesével kellett a köveket felszedni, majd a hármasban hármasával, a négyesben négyesével.
A köveket szépen egymás mellé lehetett rakni. Ha valaki eltévedt, tévedett vagy leejtette a követ, meg kellett szakítani a játékot. Amikor újra sorra került, ott folytatta, ahol tévedett. Ez volt az első iskola.
A játékot a gyakorlottabbak, nagyobbak nehezített formában, gurítással folytatták. Igyekeztek úgy gurítani, hogy a kövek ne guruljanak nagyon messze egymástól. Az öt kövecskét a játékos kigurította a kezéből, és ahogy szétgurultak, úgy kellett őket felszedni. A játék menete azonos volt az első iskolabeli játékkal. A játék folytatásában mindig gurítani kellett, majd a feldobás után kettesével, hármasával, négyesével kellett felszedni a köveket. Amikor ezt is sikeresen elvégezték, újra feldobták az öt követ, és a visszahullókból igyekeztek minél többet felfogni a nyitott kézfejükkel, mert a kövek száma újra hozzáadódott az iskolához.
A játékot tovább lehetett nehezíteni azzal, hogy a kezdésnél megállapodtak abban, hogy az elkapott kavicsokat nem szabad lerakni, azaz játék közben a markukban kellett tartaniuk.
Egy másfajta szigorításnál kimondták, hogy nem szabad megérinteni a kirúgott köveket, azaz a felszedéskor nem volt szabad megérinteni a másik követ, mert a játék joga úgy a következő játékosé lett.
A következő nehezítés a bal kéz volt. Mivel a bal kézzel csak nagyon kevesen tudták a leírt játékmozzanatokat megcsinálni, a játéknak ezt a változatát csak a leggyakorlottabbak játszották.
A játék győztese minden esetben az volt, akinek a legtöbb iskolát sikerült összegyűjtenie.

Kiütősdi játék

„Két csoportban voltunk, egyikek voltak a verők, a másikok a lesők. A verők voltak bent, a lesők pedig a kijelölt pályán voltak. A (lesőknek) labda elől kellett futni, nehogy eltalálja (őket a verők által eldobott labda), mert akkor már cserélni kellett, és ez már vesztésnek számított (a lesők részére). Az úton játszottuk vasárnaponként, lányok–legények.”