kedd, május 11, 2021
Koppmincézés

Több fiú összeáll. Húznak egy vonalat a földön, s kb. 4-5 méter távolságról az egyik fiú dob egy pénzérmét a vonal felé. A pénzérme értékét előre kell egyeztetni, hogy azonos méretű és súlyú érmét használjon mindenki. Aki legközelebb dobta a pénzét a vonalhoz, az felszedi az összes pénzt, a markában jól megrázza, majd feldobja a levegőbe. Közben azt mondja: korona. A korona felé eső pénz mind az övé. Utána a megmaradt pénzeket az dobja fel, aki másodiknak volt a vonalhoz legközelebb, és így tovább.

Fiúk, leányok felállnak az udvaron. Egy gyerek kiáll eléjük és dobja a labdát. Ha lánynak dobja és azt mondja Ilon*, akkor annak nem szabad a labdát megkapni, ha fiú nevet mond, gyorsan elkapja a labdát. A fiúknál éppen így: csak a leány névre szabad labdát elkapni.

* helyettesítendő név

A földre a gyermekek felrajzolnak egy nagy kört, a méretét a játékosok létszáma határozza meg. A gyerekek kettesével állnak fel. Aki elől áll, az a ló, a háta megett lévő, a gazda. A gazdák felülnek a lovakra, és labdát dobálnak összevissza egymásnak. Ha valaki elejti, akkor a gazdák mind leugrálnak a lovakról és szertefutnak. Valamelyik ló felkapja a labdát és a szaladók után dobja, ha eltalál valakit, akkor ők lesznek a gazdák, ha nem, akkor lovak maradnak. A lovaknak, ha labda kerül hozzájuk, csak a kör széléig szabad futniok.

Tízen körbeállnak és ásnak tíz lyukat. A lyukak méretét a labda mérete határozza meg. A kör közepén áll a pásztor és annál van a „koca” (labda). A pásztor valakinek a lyukába beledobja, vagy gurítja a labdát. Akinek a lyukába beledobta, annak fel kell kapnia és a játékosok közül egyet megdobni. A játékosok előre megegyeznek, hogy számít-e a lyukból kipattanó labda is. Akit  a dobó eltalál a labdával, az lesz a pásztor. Ha senkit nem talál el, akkor ugyanaz marad továbbra is a pásztor, aki volt.

Egy gyerek a fal előtt a falra dobja a labdát, s közben megnevezi, hogy a háta mögött ki kapja el a labdát. Az illető el is kapja, de társai már futnak is tőle, mert az elkapó rájuk dob. Ha nem talál el senkit, ő áll a fal elé.

Mosdás, fésülés

Mosdás, fésülés, derék, mell csap,
hátra csap, bunda csap, kis evés, nagy esés,
leeresztés, falhoz vágás, karforgatás, megfordulás.

Eszközös játék

Kizárólag a kislányok játszották nyáron, amikor a libákra vigyáztak, vagy amikor más munka mellett jutott rá idejük.

Eszközök: 5 db egyenletes, szép sima kavics. (A patak szélén szedték, válogatták.)

A játékhoz minimálisan két játékos kellett, de játszhatták többen is. Csakis ülve játszották, amikor elég meleg volt, s a réten, a mezőn le lehetett ülni.
Azt, hogy ki kezdi a játékot, megegyezéssel vagy kiszámolással határozták meg. Az öt követ letették, felvettek belőle egyet, majd fokozatosan egyesével hozzászedték a többit úgy, hogy közben egyet feldobtak, és azalatt felvettek egyet a lerakott kövekből, illetve elkapták a visszaeső feldobott követ is. A két – marokban lévő – kavicsból az egyiket újra feldobták, és a maradék háromból újra felvettek egyet. Ezt addig csinálták, míg az összes kavicsot felvették.
Amikor az egyik játékos mindent felszedett, akkor mind az öt követ a tenyerébe fogta, egy kicsit feldobta, közben megfordította a kezét és igyekezett a kézfejével felfogni a követ. Amennyi ott maradt, annyi iskolája volt.
Ez volt az egyes játék, ezután következett a kettes, amikor kettesével kellett a köveket felszedni, majd a hármasban hármasával, a négyesben négyesével.
A köveket szépen egymás mellé lehetett rakni. Ha valaki eltévedt, tévedett vagy leejtette a követ, meg kellett szakítani a játékot. Amikor újra sorra került, ott folytatta, ahol tévedett. Ez volt az első iskola.
A játékot a gyakorlottabbak, nagyobbak nehezített formában, gurítással folytatták. Igyekeztek úgy gurítani, hogy a kövek ne guruljanak nagyon messze egymástól. Az öt kövecskét a játékos kigurította a kezéből, és ahogy szétgurultak, úgy kellett őket felszedni. A játék menete azonos volt az első iskolabeli játékkal. A játék folytatásában mindig gurítani kellett, majd a feldobás után kettesével, hármasával, négyesével kellett felszedni a köveket. Amikor ezt is sikeresen elvégezték, újra feldobták az öt követ, és a visszahullókból igyekeztek minél többet felfogni a nyitott kézfejükkel, mert a kövek száma újra hozzáadódott az iskolához.
A játékot tovább lehetett nehezíteni azzal, hogy a kezdésnél megállapodtak abban, hogy az elkapott kavicsokat nem szabad lerakni, azaz játék közben a markukban kellett tartaniuk.
Egy másfajta szigorításnál kimondták, hogy nem szabad megérinteni a kirúgott köveket, azaz a felszedéskor nem volt szabad megérinteni a másik követ, mert a játék joga úgy a következő játékosé lett.
A következő nehezítés a bal kéz volt. Mivel a bal kézzel csak nagyon kevesen tudták a leírt játékmozzanatokat megcsinálni, a játéknak ezt a változatát csak a leggyakorlottabbak játszották.
A játék győztese minden esetben az volt, akinek a legtöbb iskolát sikerült összegyűjtenie.

Leginkább a fiúk játéka, de játsszák a lányok is. Nyereményre játsszák, a tét: ki tud több golyót elnyerni a másiktól.
Két formája ismert:

  1. lyukba nyerő
  2. bankos.

Legkevesebben ketten, de kötetlen számú játékos is játszhatja.

1. Lyukba nyerő

A cipőjük sarkával egy nem túl mély lyukat formálnak, gömbölyítenek a földbe. Néhány méter távolságra a lyuktól megjelölik a kezdővonalat. A játékosok a kezdővonaltól megegyezés szerint egy, két vagy három golyót gurítanak a lyuk felé. Akinek a golyója legközelebb kerül a lyukhoz, az kezdi a célzott gurítást a lyukba. Ha betalál, addig gurítgat, míg el nem hibázza. Ha az első hibázik, következik az, aki másodiknak közelítette meg a lyukat a kezdő gurításnál és így tovább. Addig folytatták, míg van golyó a játszóterületen. Ki mennyi golyót gurít a lyukba, annyi a nyeremény.

2. Bankos

Egy kb. 10 cm átmérőjű kört rajzolnak a földre, ez a bank. Kijelölik a kezdővonalat. A bankba megegyezés szerint minden játékos beteszi a maga egy, két vagy három golyóját. A kezdőponttól mindenki gurít eggyel, és akié a bankhoz a legközelebb kerül, az kezdi a játékot. Ebben a fázisban a banktól kell kipöckölni a golyót a vonalon kívülre. A pöckölést úgy végzik, hogy a hüvelykujjat begörbítik és mutatóujjal megfogják, majd a golyó mellett hirtelen kipattintva a hüvelykujj körmével jó erősen ellövik a golyót a bank felé. Egy-egy játékos addig folytatja a játékot, amíg el nem hibázza. A bankból kilőtt golyó a játékos nyeremény.
A játékosok leleményességétől függően a játéknak igen sok változata és nehezítése van.

Kiütősdi játék

„Két csoportban voltunk, egyikek voltak a verők, a másikok a lesők. A verők voltak bent, a lesők pedig a kijelölt pályán voltak. A (lesőknek) labda elől kellett futni, nehogy eltalálja (őket a verők által eldobott labda), mert akkor már cserélni kellett, és ez már vesztésnek számított (a lesők részére). Az úton játszottuk vasárnaponként, lányok–legények.”

Megjelöltek egy vonalat, és egy bizonyos távolságról – három lépésről – dobták a vonalhoz a gombokat vagy „babasütőket” (sörösüvegkupakot). Kötetlen számú játékos játszhatta, de előre megegyeztek, hogy mennyit fognak dobni: 3,4,5. Aki a legközelebb dobta a kijelölt vonalhoz, célhoz, az volt az első, az nyert. Az összeszedte az összes odadobott gombot vagy „babasütőt”, a tenyerében összerázta, feldobta. Előre megegyeztek, hogy fej vagy írás lesz az övé. Amelyiket választotta, azt szedte föl a földről, annyit nyert, a többit a játékosok szedték fel. Kinek milyen szerencséje volt, az nyert.