Újévnek reggelén

A gyerekek (fiúk) is ezen a napon korán keltek, mert ez az ő napjuk: parázsolásnak, szerencsézésnek mondták a köszöntést, amire jó előre készültek. Átismételték a szövegeket, vagy éppen új verset tanultak, ezzel járták végig a rokonokat, a baráti kört, néha egyedül, máskor rokon gyerekkel, testvérrel együtt. A jókívánságokért jutalmat: édességet, kisebb játékot, a nagyon közeli rokonoknál nagyobb ajándékot kaptak, és természetesen pénzt is. A kisebb gyerekek táskába gyűjtötték az ajándékot, a nagyobbak inkább csak pénzt fogadták el. Az édesapa még a nagyon pici fiúgyereket is elvitte a nagymamához, keresztmamához; ez így illett.
A gyerekeket is megkínálták. Otthon a szülők mindig figyelmeztették, hogy mit illik és mit nem illik elfogadni, de néha megtörtént, hogy bizony a gyerekek alkoholt is fogyasztottak.
Néhány általános ismert újévi vers Zoboraljáról és a Zsitva menti falvakból:

Gímes

Adjon Isten fűvet, fát,
Tele pincét, kamurát,
Sok örömét a házban,
Boldogságot hazánkban
Ebben az új évben!

Kicsi vagyok, mint a gomba,
Beállok egy nagy sarokba,
Kicsi szívem, kicsi szám
Boldog újévet kíván!

Az újévnek reggelén
Köszönteni jöttem én.
A fiúi szeretet hozott ide engemet,
Ahány csillag van az égen,
Annyi áldás szálljon magukra!

Gazdának bort, búzát,
Gazdasszonynak tyúkot, lúdat,
Egy ólba tíz malacot!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus,
Boldog újévet kívánok!

Kicsi vagyok, székre állok,
Túl nagyot kiáltok,
Hogy mindnyájan meghalljátok.
Száz koronát a zsebembe várok,
Boldog újévet kívánok!

 

Barslédec

Boldog újesztendőt kívánni jöttem én
Ennek az új téli napnak sugárzó reggelén.
Adjon Isten örömet, s ne adjon könnyet,
Boldog legyen minden napja az új esztendőben!
Kamrátokba sok jót, házatokba békét,
Szívetekbe boldogságot, áldott csendességet!
Kérem a jó Istent, adjon rátok áldást,
Hogy az újév napját boldogan járjátok!
(Buday Mihály)

Adjon Isten minden jót, ami tavaly szűken vót,
Friss kenyeret kemencébe, egészséget egy esztendőre.
Kövér disznót a szűk ólba, sok bárányt az új akolba.
Tyúkot, lúdat az udvarra, sok marhát az istállóba.
Fehér kenyér dagadjon nyárfa tekenőben,
Legyen szép, legyen jó, legyen minden bőven,
Ezt kívánom szívemből az új esztendőben.
(Buday Mihály)

Keljetek föl, emberek, itt az újesztendő,
Tekintsetek az égre minden bús kesergők!
Betlehemnek táján egy szép csillag támadt,
Gyerünk csak utána, nem lesz többé bánat.
Elmúlt egy esztendő, tovább, mint örökre,
Öröm és bánat mind el lesz felejtve.
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztust!
Boldog új évet kívánok!
(Száraz Ferenc)

Adjon Isten minden jót az új esztendőben,
Szántóföldek, szőlőhegyek teremjenek bőven!
Fehér kenyér dagadjon a nyárfa tekenőben!
Hús, gyümölcs és bor mindig legyen bőven!
Adjon Isten örömet, és ne adjon könnyet,
Minden napja boldog legyen az új esztendőben!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Boldog új évet kívánok!
(Száraz Ferenc)

 

Hiedelmek újév napjára:

Újévkor reggel Gerencséren pénzbe mosakodtak. A mosdótálba aprópénzt tettek, arra öntöttek vizet, és abba mosakodtak, hogy sok pénzük legyen, gazdagok legyenek.

Én kis rózsa, gyenge rózsa,
nem rég jártam iskolába.
Mégis tudom azt a rigmust,
ma született Jézus Krisztus.

Uccu Jankó, Palkó, Bence

Uccu Jankó, Palkó, Bence, juhászok botjára,
Betlehemnek határába lësz maj’ utazástok.
Ott születëtt ëgy kisded, a ti vigasságtok.
Akit régën vártatok, këgyes Mësiastok.

Gombócjóslás

Általában karácsony előtt játszották fiatal, eladó leányok. A jóslást végző leány apró gombócokat gyúrt, összesen tizenhármat. Minden egyes gombóc közepébe beletett egy papírdarabkát, melyre előzőleg egy-egy fiúnevet írt. Ezután a forrásban lévő vízbe beleszórta az összes gombócot, és ezt mondta:

Gyuri, Endre, Laci, Béla,
Feri, Jóska,
Legyetek ám velem jóba.
Aki engem nagyon szeret.
Annak adom a nevemet.

A víz felszínére leghamarabb feljövő gombócot a leány kivette a fazékból, majd kettétörte. Amilyen nevet talált a gombóc közepében, olyan nevű férjre számíthatott.

Karácsonynak éjszakáján

Karácsonynak éjszakáján, Krisztus születése napján,
örüljetek, örvendjetek, ma született Jézus.
Ó, szegény, de fázik, könnyei elázik,
nincsen Néki párnája, sem cifra nyoszolyája,
csak széna, meg szalma, melegíti Őt a barmok párája,
áldott Gyermek szenved már kiskorába’.

Betlehemes ének

Vedd fel pajtás a bundád,
én is veszem furulyám,
fújjunk ketten egy nótát,
vigasztaljuk Jézuskát,
Jézuskának szent anyját.
Csip-csupp, ide fuss,
itt fekszik a kis Jézus.
Gombos nyoszolyába’,
fehér kabátkába’.

Karácsonyi éccakája

Karácsonyi éccakája. Krisztus születése napja.
Öröljünk és örvendezzünk, ma született Krisztus nekünk.
Jaj, szegénykém, de fázik. Könnyei elázik.
Nincsen néki párnája. Sem ékes palotája.
Csak széna, meg szalma. Melegíti őt a barmok párája.
Áldott gyermek szenved mán kiskorába’.

Éneklők: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Háziak: Mindörökké Ammen!
Éneklők: Amennyi széna, szalma van az udvarba’, annyi marhácska szaporodjon az istállójukba’!
Háziak: Hanyan vagytok?
Éneklők: Hatan!
Háziak: Akkor annyifelé szaladjatok!
Éneklők: Nem lehet!
Háziak: Hát mé’?
Éneklők: Mer’ kolbászbó’ van a kerítésük!
Háziak: Hát egyétek meg!
Éneklők: A’ se lehet, mer’ karácsony estéjin nem szoktunk húst ennyi!
Háziak: Akkor gyertek be!

„A gyerekek akkor mentek énekelnyi, mikor mán kezdett besötétednyi karácsony estéjin – Ádám–Évakor. Három, négy csoportba is jártak, attó’ függ, hogy milyen gyerekek vótak. Egy csoportba’ a kisebbek, másikba’ megint a nagyobbak mentek. Akkor má’ hangos vót a falu, mer’ mán itt egy csoport énekölt, ott egy csoport énekelt. Aztán, ugye akinek hozzátartozója vót, akik énekeltek, akkor azok a vacsorát nem kezdték el aggyig, míg el nem énekelték a gyerekek, és hazamentek, és utána kezdődött a vacsora. Adtak nekik diót, almát, pénzt, kalácsot – hol mit tudtad adnyi. A tarisznyába gyűjtötték össze amit kaptak, s utána szétosztozkodtak.
Bementek egy házho’, szétosztották egymás között, és úgy mentek haza. Nem voltak beöltözve semmibe, csak úgy ahogy otthon szoktak lennyi a rendes ruhába’. Még egy tíz évnek ezelőtt, még jártak a gyerekek énekelni. Mostan má’ nincsen.”
„És még felnőttek is jártak énekelnyi, a cigányok, de azoknak is inkább csak kalácsot szoktak adnyi. Azok is ugyanazt énekelték.”

Ég, ég, ég, jaj, de magas ég

Ég, ég, ég, jaj, de magas ég,
a ház urát köszöntsék,
hogy jövőre sok búzája teremjék.
Ég, ég, ég, jaj, de magas ég,
szalonnát adjék,
hogy még máma a tarisznyánk megteljék.
Ég, ég, ég, jaj, de magas ég,
sok bora legyék,
a pincébe’ a hordója megteljék.

Karácson van ma

Karácson van ma, ünnepek napja,
Krisztus urunk születése, öröme napja.
Örüljünk, örvendezzünk, a kis Jézuskának,
mëgyek, futok Dunába, fogok fényes halkát,
küldöm istenkének,
Isten tartson békességbe’,
angyal igazságba’.
Jaj, szegényke fázik, könnyeitöl ázik,
nincsen néki se dunnája, se cifra nyoszolyája.
Bárán Deci, vedd a dudát, fújj Jézusnak egy szép nótát,
hip-hop, piritom, kis Jézuskát ringatom.

Fuss le Zsuzska a pincébe

Fuss le Zsuzska a pincébe, töltsd meg a palackot,
almát, diót, aszalt szilvát hozz fel tarisznyába’.
Érett túrót meg ëgy sajtot rakjál ëgy kosárba.
Siess hamar mézes mákos kalácsokat sütnyi,
hogyha el akarsz mi vélünk Betlehembe gyűnnyi.
Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk.
Jancsi fújja a dudát, Pista meg a furulyát.
Majd így fújunk szép nótákat a kis Jézuskának.

Karácsony este, Jézus születése ünnepén, az ablakok alatt szokták ezt énekelni, mendikálás formájában.

Régen az egyházi iskolák, intézmények és tanítók számára a mendikálás adománykérő szokás volt, annak idején a gyerekek az iskola számára gyűjtöttek adományokat. Később a paraszti hagyományban keresztény, karácsonyi ünnepköszöntő szokássá vált. A gyerekek csekélyke ajándék fejében ünnepi énekeket adtak elő a házaknál, és jókívánságokkal látták el az ott lakókat. A szép énekért és köszöntésekért, a jókívánságokat tolmácsoló versekért cserébe süteményt, pogácsát, fonott szakajtóba készített diót vagy pár pengőt kaptak.