Mikor az Úr Jézus

Mikor az Úr Jézus világra született,
Először mihozzánk hasonló gyermek lett.
Mi mennyei Mester tanított sok jóra,
Itt az ostyaszínben testét nékünk adta.

Mi is nagy Uraim, kedves tanítónktul
Néktek ostyát hoztunk szíves ajándékul.
Ez alatt született Krisztus szent áldása,
Szálljon tereátok – ő szent adománya.

„Gyerekkorunkba karácsony előtt hordtuk az ostyát, ezt énekeltük.“ (Golyán Andrásné született Blaskó Ilona, Rimóc)
Az ostyahordás katolikus egyházban középkori gyökerű szokás volt, melyet a reformáció után megtartott az evangélikus egyház is.  Az ostyahordás többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte történt. A kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Ennek fejébe a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos részét képezte, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagymával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.

Lucát hoztam kendteknek

Lucát hoztam kendteknek
Cin legyen kanaluk,
Vas legyen tányérjuk
Adja Isten a gazdának
Bort, búzát,
Gazdasszonynak
Tyúkot, lúdat
Egy kas gyereket,
Egy lábossal malacot
Így heverjenek a tyúkjaik!

„Luca napkor, reggel majdnem minden házhoz elmentünk, és énekeltük ezt az éneket. A végén végighengergettünk* a földön. Utána kaptunk almát, diót, kalácsot, pénz nem igen vót. Csak fiúk jártunk.“ (Pénz Antal, Százd)

*végighengergettünk = végighemperegtek

Szólítsd Lőrinc sípodat

Szólítsd Lőrinc sípodat, sípodat,
Jóska furulyádat
Verd Lajos a dobodat,
Te meg Miklós a dudát,
Pengessed a lantot,
Te Pista a drombot,
Fújd a kürtöt Miska,
Tilinkózz Andriska.

Karácsony előtt énekelték Százdon az iskolás korú gyerekek.

Háromkirályok napja

Három királyok napja,
Országunk egy istápja,
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támad,
„Hol vagy, zsidók királya?”
Betlehemben találják,
Szép Jézust körülállják.

Állj fel, Péter, állj fel
Az én bal vállamra,
Akit onnan meglátsz,
Soha meg nem tagad.
Látom, Uram, látom
Mennyország ajtaját,
Ki van pecsételve
Aranyval, ezüstvel.

Mondva: Dícsértessék a Jézus Krisztus!

A gyerekek (fiúk) is ezen a napon korán keltek, mert ez az ő napjuk: parázsolásnak, szerencsézésnek mondták a köszöntést, amire jó előre készültek. Átismételték a szövegeket, vagy éppen új verset tanultak, ezzel járták végig a rokonokat, a baráti kört, néha egyedül, máskor rokon gyerekkel, testvérrel együtt. A jókívánságokért jutalmat: édességet, kisebb játékot, a nagyon közeli rokonoknál nagyobb ajándékot kaptak, és természetesen pénzt is. A kisebb gyerekek táskába gyűjtötték az ajándékot, a nagyobbak inkább csak pénzt fogadták el. Az édesapa még a nagyon pici fiúgyereket is elvitte a nagymamához, keresztmamához; ez így illett.
A gyerekeket is megkínálták. Otthon a szülők mindig figyelmeztették, hogy mit illik és mit nem illik elfogadni, de néha megtörtént, hogy bizony a gyerekek alkoholt is fogyasztottak.
Néhány általános ismert újévi vers Zoboraljáról és a Zsitva menti falvakból:

Gímes

Adjon Isten fűvet, fát,
Tele pincét, kamurát,
Sok örömét a házban,
Boldogságot hazánkban
Ebben az új évben!

Kicsi vagyok, mint a gomba,
Beállok egy nagy sarokba,
Kicsi szívem, kicsi szám
Boldog újévet kíván!

Az újévnek reggelén
Köszönteni jöttem én.
A fiúi szeretet hozott ide engemet,
Ahány csillag van az égen,
Annyi áldás szálljon magukra!
Gazdának bort, búzát,
Gazdasszonynak tyúkot, lúdat,
Egy ólba tíz malacot!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus,
Boldog újévet kívánok!

Kicsi vagyok, székre állok,
Túl nagyot kiáltok,
Hogy mindnyájan meghalljátok.
Száz koronát a zsebembe várok,
Boldog újévet kívánok!

Barslédec

Boldog újesztendőt kívánni jöttem én
Ennek az új téli napnak sugárzó reggelén.
Adjon Isten örömet, s ne adjon könnyet,
Boldog legyen minden napja az új esztendőben!
Kamrátokba sok jót, házatokba békét,
Szívetekbe boldogságot, áldott csendességet!
Kérem a jó Istent, adjon rátok áldást,
Hogy az újév napját boldogan járjátok!
(Buday Mihály)

Adjon Isten minden jót, ami tavaly szűken vót,
Friss kenyeret kemencébe, egészséget egy esztendőre.
Kövér disznót a szűk ólba, sok bárányt az új akolba.
Tyúkot, lúdat az udvarra, sok marhát az istállóba.
Fehér kenyér dagadjon nyárfa tekenőben,
Legyen szép, legyen jó, legyen minden bőven,
Ezt kívánom szívemből az új esztendőben.
(Buday Mihály)

Keljetek föl, emberek, itt az újesztendő,
Tekintsetek az égre minden bús kesergők!
Betlehemnek táján egy szép csillag támadt,
Gyerünk csak utána, nem lesz többé bánat.
Elmúlt egy esztendő, tovább, mint örökre,
Öröm és bánat mind el lesz felejtve.
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztust!
Boldog új évet kívánok!
(Száraz Ferenc)

Adjon Isten minden jót az új esztendőben,
Szántóföldek, szőlőhegyek teremjenek bőven!
Fehér kenyér dagadjon a nyárfa tekenőben!
Hús, gyümölcs és bor mindig legyen bőven!
Adjon Isten örömet, és ne adjon könnyet,
Minden napja boldog legyen az új esztendőben!
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Boldog új évet kívánok!
(Száraz Ferenc)

Hiedelmek újév napjára:

Újévkor reggel Gerencséren pénzbe mosakodtak. A mosdótálba aprópénzt tettek, arra öntöttek vizet, és abba mosakodtak, hogy sok pénzük legyen, gazdagok legyenek.

Én kis rózsa, gyenge rózsa,
nem rég jártam iskolába.
Mégis tudom azt a rigmust,
ma született Jézus Krisztus.

Karácsonynak éjszakáján

Karácsonynak éjszakáján, Krisztus születése napján,
örüljetek, örvendjetek, ma született Jézus.
Ó, szegény, de fázik, könnyei elázik,
nincsen Néki párnája, sem cifra nyoszolyája,
csak széna, meg szalma, melegíti Őt a barmok párája,
áldott Gyermek szenved már kiskorába’.

Betlehemes ének

Vedd fel pajtás a bundád,
én is veszem furulyám,
fújjunk ketten egy nótát,
vigasztaljuk Jézuskát,
Jézuskának szent anyját.
Csip-csupp, ide fuss,
itt fekszik a kis Jézus.
Gombos nyoszolyába’,
fehér kabátkába’.

Karácsonyi éccakája

Karácsonyi éccakája. Krisztus születése napja.
Öröljünk és örvendezzünk, ma született Krisztus nekünk.
Jaj, szegénykém, de fázik. Könnyei elázik.
Nincsen néki párnája. Sem ékes palotája.
Csak széna, meg szalma. Melegíti őt a barmok párája.
Áldott gyermek szenved mán kiskorába’.

Éneklők: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Háziak: Mindörökké Ammen!
Éneklők: Amennyi széna, szalma van az udvarba’, annyi marhácska szaporodjon az istállójukba’!
Háziak: Hanyan vagytok?
Éneklők: Hatan!
Háziak: Akkor annyifelé szaladjatok!
Éneklők: Nem lehet!
Háziak: Hát mé’?
Éneklők: Mer’ kolbászbó’ van a kerítésük!
Háziak: Hát egyétek meg!
Éneklők: A’ se lehet, mer’ karácsony estéjin nem szoktunk húst ennyi!
Háziak: Akkor gyertek be!

„A gyerekek akkor mentek énekelnyi, mikor mán kezdett besötétednyi karácsony estéjin – Ádám–Évakor. Három, négy csoportba is jártak, attó’ függ, hogy milyen gyerekek vótak. Egy csoportba’ a kisebbek, másikba’ megint a nagyobbak mentek. Akkor má’ hangos vót a falu, mer’ mán itt egy csoport énekölt, ott egy csoport énekelt. Aztán, ugye akinek hozzátartozója vót, akik énekeltek, akkor azok a vacsorát nem kezdték el aggyig, míg el nem énekelték a gyerekek, és hazamentek, és utána kezdődött a vacsora. Adtak nekik diót, almát, pénzt, kalácsot – hol mit tudtad adnyi. A tarisznyába gyűjtötték össze amit kaptak, s utána szétosztozkodtak.
Bementek egy házho’, szétosztották egymás között, és úgy mentek haza. Nem voltak beöltözve semmibe, csak úgy ahogy otthon szoktak lennyi a rendes ruhába’. Még egy tíz évnek ezelőtt, még jártak a gyerekek énekelni. Mostan má’ nincsen.”
„És még felnőttek is jártak énekelnyi, a cigányok, de azoknak is inkább csak kalácsot szoktak adnyi. Azok is ugyanazt énekelték.”

Ég, ég, ég, jaj, de magas ég

Ég, ég, ég, jaj, de magas ég,
a ház urát köszöntsék,
hogy jövőre sok búzája teremjék.
Ég, ég, ég, jaj, de magas ég,
szalonnát adjék,
hogy még máma a tarisznyánk megteljék.
Ég, ég, ég, jaj, de magas ég,
sok bora legyék,
a pincébe’ a hordója megteljék.