Fehér liliomszál

Fehér liliomszál,
(sej) fehér liliomszál,
(sej) ugorj a Dunába.
Lázár vedd föl lábaidád,
Támaszd meg oldalaidot.
Fésülködjél, mosakodjál,
Törülközzél meg!

A dallam egyediségén kívül a gyermekjáték változatának további érdekessége a szöveg „Lázár vedd föl lábaidot“ sora, amely az ősi eredetet sejtető „két aranypálca“ helyébe lép. A játékot a ma is ismert módon játszották tavasztól őszig, hétköznapi estéken és vasárnaponként az utcán vagy a réten.
A lányok körbe álltak, kiszámolással „fehér liliomszálat“ választottak, aki beállt a kör közepébe. A dalra körben sétáltak, a kör közepén álló gyerek pedig dramatizálta a dal szövegét, tehát: ugrott, támaszkodott…, majd a játék végén – valakinek a ruhájában – megtörölte az arcát. Ezzel választott új „liliomszálat“. Így ismételték a játékot, s ha megunták, új foglalatosságot találtak ki.

Gombozás

A földbe vájt lyukba kellett gombokkal betalálni. Az a gyerek nyert, aki a legtöbb gombot tudta a kijelölt helyre lőni az ujjával.

Aludjál el, csucsuljál el!

Aludjál el, csucsuljál el,
Drága kicsim, aludjál.
Aludj, szépen, aludjál,
Csillagokról álmodjál.
Bujkáljál el, aludjál el,
Csucsuljál el, bujkáljál el,
Aludjál el, aludjál,
Csillagokról álmodjál.

Csillag Margit

Csillag Margit tudom a nevedet,
Azt is tudom, hogy szeretsz engemet.
Konkoly levél, tiszta búza,
Ha kinyílik a viola.
A violát akkor szedik,
Mikor reggel harmat esik.

Én az uram nem szeretem,
Níma csókját nem kedvelem.
Ifiúr csak kedvel engem,
Barna leginy szeret engem.

Ha szeretne, bár elvenne.
Piros papucsot venne.
Arany láncot tizenkettőt,
Meg egy aranyos fíketőt*.

Három háznál van egy nagy fa,
Piros alma terem rajta.
Olyan piros, mint az író,
Igya meg a szolgabíró!

Ez a párválasztó körjáték a fiúk és a lányok közös játéka volt, a nagyobbak is szívesen játszották.
Az első sor dallama különálló. A többi versszakot a 2. és 3. sor mintájára énekelték. A körben csípőre tett kézzel sétáló „Csillag Margit“ a szöveg „Én az uram…“ versszakára párt választ magának. A dal végéig mindkét kezüket megfogva együtt táncolnak a körben. A többi gyerek, aki a körben állóval ellenekező irányban sétált, a párválasztásnál megáll, és a dal végéig csak énekel. Aztán a párban állók helyet cserélnek, és újra kezdik a játékot.

* fíkető = főkötő

Egy, kettő, három, négy

Egy, kettő, három, négy, bolond Istók, hová mégy?
Győrbe gyöngyí’, Komáromba kontyí’, szénát veszek lovamnak,
Lovam nékem ganéjt ád, ganéjt adom földnek,
Föld nékem búzát ad, búzát adom molnárnak,
Molnár nékem lisztet ád, lisztet adom péknek,
Pék nekem cipót ád, cipót adom koldusnak,
Koldus nekem botot ád, úgy megverem a kutyát,
Végigfussa az utcát.

Méz, méz, méz

Méz, méz, méz,
termett méz
Termett annak ága,
Lehullott virága.

Ez az áldott bor,
Ki mindennap forr.
Ha jót iszol belőle,
A torkodra forr.

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé:
A gyerekek egymás kezét fogva sétálnak körbe, énekelve. A kiválasztott kérő a körön kívül sétál, a körrel ellentétes irányba. A dal végén a kérő az utolsó szótagra megérinti annak a vállát, akihez ért, s az csatlakozik hozzá, így a következő játszásnál már ketten mennek. Addig játszák, míg a körben csak egy gyerek marad, az lesz a következő játékban az új kérő.

Kiskácsa fürdik

Kicsik és nagyok egyaránt játszották legeltetés közben, utcán, iskolában az óraközti szünetekben.

Kiskácsa fürdik, fekete tóba’,
Anyjához készül Lengyelországba,
Lengyel mondja: Szép virágszál,
Akit szeretsz kapd el!
Ezt szeretëm, ezt kedvelem,
Ez az édës kedvesem.
Hajts‘ ki, mars!

A régebbi változat itt véget ér. A „hajtsd ki, mars!”-sal a régi „kácsát” kiküldték a körből, és helyébe lépett az általa választott új „kácsa”. Az újabb változatban a „hajtsd ki, mars!” elmarad, s a játékdal egy újabb sorral bővül:

Járjad, járjad jó katona, hagy dobogjon ez az utca, ez a barna szép kislány!

A játékot a „Csillag Margit“ mintájára játszották. A körben sétáló „kácsa“ az „akit szeretsz kapd el“ szövegrésznél választott magának párt. A dal maradék részére a kör közepén kézen fogva együtt forognak.

Pad alatt, pad alatt

Pad alatt, pad alatt van egy ház,
Abban lakik a kanász,
Kértem tőle vacsorát,
Azt mondta, hogy pofon vág,
Ha pofon vág, meghalok,
Kivisznek a bivalyok,
Répa földbe temetnek,
Megesznek a tehenek.

Ez a kislány fésülködik, Dunára, haj

Ez a kislyány fésűködik, Dunára, haj!
A tükörbe‘ lesekedik, Dunára, haj!
Ugyan, babám, szép vagyok-e,
Kedvedre való vagyok-e?
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!

Ez a kislyány borsót árul, Dunára, haj!
Most jött haza a vásárrúl, Dunára, haj!
Eladott vagy kilenc iccét,
Azon vette meg a legényt.
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!

Kodály Zoltán megjegyzése szerint a „kislány” szövegrésznél leánynevet, a „babám” helyett fiúnevet énekeltek régen.

A broszonyi

A broszonyi, a broszonyi Varga Erzsi*,
Szépszemű lyány,
Krumpli rúzsa vio, viola!

Kizárólag lányok játéka volt az „A broszonyi…” kezdetű kis soroló, táncoltató játékocska.

A lányok egyvonalba sorakoztak, s a dalban szereplő „Varga Erzsi”* módjára valamennyi lány nevét egyenként kiénekelték. Akinek a nevét énekelték, kiperdült a sorból, s csípőre tett kézzel átforgott az előzővel párhuzamos – pár méternyire alkotott – új sorba. Ha már valamennyien az új sorban álltak, befejezték vagy újrakezdték a játékot.