Ez a kislány fésülködik, Dunára, haj

Ez a kislány fésülködik, Dunára, haj

Ez a kislyány fésűködik, Dunára, haj!
A tükörbe‘ lesekedik, Dunára, haj!
Ugyan, babám, szép vagyok-e,
Kedvedre való vagyok-e?
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!

Ez a kislyány borsót árul, Dunára, haj!
Most jött haza a vásárrúl, Dunára, haj!
Eladott vagy kilenc iccét,
Azon vette meg a legényt.
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!

Kodály Zoltán megjegyzése szerint a „kislány” szövegrésznél leánynevet, a „babám” helyett fiúnevet énekeltek régen.

 

A broszonyi

A broszonyi, a broszonyi Varga Erzsi*,
Szépszemű lyány,
Krumpli rúzsa vio, viola!

Kizárólag lányok játéka volt az „A broszonyi…” kezdetű kis soroló, táncoltató játékocska.

A lányok egyvonalba sorakoztak, s a dalban szereplő „Varga Erzsi”* módjára valamennyi lány nevét egyenként kiénekelték. Akinek a nevét énekelték, kiperdült a sorból, s csípőre tett kézzel átforgott az előzővel párhuzamos – pár méternyire alkotott – új sorba. Ha már valamennyien az új sorban álltak, befejezték vagy újrakezdték a játékot.

Kedden

Kedden kedvem kerekedett kocsikázásra,
Kocsikázás közben kedves
Komám karja kitörött,
Kilenc kiló karbolt kértem
Kedves komám karjára.

Egyedem, begyedem

Egyedem, begyedem, cukkom-párom,
Szól a rigó rikkantárom,
Cérnára, cinegére,
Ugorj macska az egérre,
Pecc ki, süsd ki, hagy száradjon oda ki!

 

Elment már a cica

Elment már a cica, siessen már a cica, hol van már a cica!

Sorban (egyvonalban), vagy körben guggolva játszották az „Elment már a cica…” kezdetű játékot.

Kiszámolással „kiküldték” az egyik játékost – ő lett a „cica”. A többiek egy összecsomózott zsebkendőt dugdostak egymást között. A „cica” a hátuk mögött járt, figyelt, mert ki kellett találnia, hogy kinél van a zsebkendő. Ha úgy vélte, hogy ott van valakinél, annak rácsapott a hátára. Ha nem talált, visszakapta a „hátast”; (háromszor próbálkozhatott), ha talált, az lett a „cica”, akinél a zsebkendő volt. A többi gyerek közben állandóan ismételve énekelte a dalt.

Ördöglovas

Az „Ördöglovas” játék máshelyütt is ugyanezen a néven ismert. A „fecskerakással” (törekkel v. ritk. szalmával kevert sárból, agyagból rendsz. döngöléssel való falrakás, építés. ) készített házak építéséhez a gyerekek segítségét is igénybe vették, ami nagyszerű játék is volt számukra. Fenyőfából készítették a felnőttek az „ördöglovat”, ennek utódját, kis átalakítással, vasból ma is megtalálhatjuk a játszótereken. Egy kb. másfél méteres tönköt beástak a földbe. Erre egy másik, (a ház nagyságától függően) három-négy méter hosszú fatörzset ékeltek rá, hogy mint a mérleg, billeghessen, és körbe-körbe is forgatható legyen. A gyerekek aztán hintáztak rajta: forgatták, s közben ledöngölték a ház homoktalapzatát.

Túrót ettem, elejtettem

Túrót ëttem, elejtëttem,
Azt së tudtam, hova tëttem,
Szél fújja pántlikámat,
Lobogtatja a szoknyámat,
Kapd szoknya.

„Kërësztëzëtt karokkal ugráltak, és úgy enekëltek.”

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: Ketten szembeállnak egymással keresztbe fogott kézfogással és hátrafeszített felsőtesttel „seregnek”, a dal végén pedig leguggolnak. Ezalatt egy harmadik gyerek kissé távolabb guggol, aki megpróbálja elkapni a sergők szoknyáját. Akiét elkapta, azzal helyet cserél.

Sem, sem, gyűrű

Pihentető játék volt a „Csön, csön, gyűrű” variánsának tekinthető „Sem, sem, gyűrű…” kezdetű gyermekjáték. Míg az egyik játékos hunyt, a többiek eldugtak egy gyűrűt valakinek az összezárt tenyerébe. Sorban ültek vagy álltak. Mindegyikük összezárta tenyerét és énekelték:

Sem, sem, gyűrű, gallan gyűrő, enné’ van az arangyűrő.
Enné”, emenné’, ettül kírem, ez adja ki!

Közben megjött a hunyó, s találgatta, kinél van a gyűrű. Háromszor találhatott. Ha harmadszorra sem talált, újra hunyó maradt. Ha talált, akkor az a gyerek lett a hunyó, akinél a gyűrűt megtalálta. Ez a játék kicsik és nagyok, lányok, fiúk egyaránt kedvelt játéka volt.

Törzsugrás

A „Törzsugrásnál” két csoport játszott egymás ellen. A gyerekek két egyenlő számú oszlopba sorakoztak. A két első a csoporttól pár lépésnyire lehajolt, a többiek sorban ugrálták át, a kezükkel érintve hátát (mint a bakugrásnál). A csoport első ugrójának akkorát kellett ugornia, hogy a csoport többi tagja mind elférjen a lehajlott gyerek és közte. Ha ez valamelyik csoportnak nem sikerült, az veszített. Az a csoport nyerte meg a játékot, amelyik elsőnek fejezte be az ugrálást, s el is fért a megadott helyen.

Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, arangyűrű,
Itt a lakat, itt a kúcs,
Találd bíró, kinél van.
Nálam is szabad!
Jöhet a bába, megfőtt a kása.

(Szóval): Piros csizmát húzott a lábára.

A gyerekek körben állnak, tenyerüket összezárják. Az osztó körbejár, a szöveg minden második szótagjára összetett tenyérrel végigsimítja a játékosok kezét és úgy tesz, mintha mindegyiküknek adna egy gyűrűt. A dal bármelyik részénél valaki tenyerébe belecsúsztatja a gyűrűt, amit a hunyónak a dal eléneklése után meg kell keresnie. Általában három lehetőség áll a rendelkezésére, s ha rámutat arra a játékosra, akinél a gyűrű volt, azzal helyet cserél. Az új játékban ő lesz az adogató, akinél pedig a gyűrű volt, abból hunyó lesz.