Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, arangyűrű,
Itt a lakat, itt a kúcs,
Találd bíró, kinél van.
Nálam is szabad!
Jöhet a bába, megfőtt a kása.

(Szóval): Piros csizmát húzott a lábára.

A gyerekek körben állnak, tenyerüket összezárják. Az osztó körbejár, a szöveg minden második szótagjára összetett tenyérrel végigsimítja a játékosok kezét és úgy tesz, mintha mindegyiküknek adna egy gyűrűt. A dal bármelyik részénél valaki tenyerébe belecsúsztatja a gyűrűt, amit a hunyónak a dal eléneklése után meg kell keresnie. Általában három lehetőség áll a rendelkezésére, s ha rámutat arra a játékosra, akinél a gyűrű volt, azzal helyet cserél. Az új játékban ő lesz az adogató, akinél pedig a gyűrű volt, abból hunyó lesz.

Eltörtétek hídunk lábát

Eltörtítek hídunk lábát, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk bőrbodzábú’, magyari érsek, magyari érsek…

A bőrbodza igen büdös, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk márványkőbű’, magyari érsek, magyari érsek…

A márványkő igen kemíny, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk két szíp lyánybú’, magyari érsek, magyari érsek…

A két szíp lyány most őtözik, magyari érsek, magyari érsek…

Sajnos a faluban már csak a közölt rész maradt meg a legidősebbek emlékezetében. A játékot a „Bújj, bújj, zöld ág”-hoz hasonlóan játszották, főként lányok. A dallam pentaton, ereszkedő típusú. A szöveg is erre utal, melyekből akár egy „Kőmíves Kelemen”-féle ballada is kikerekedhetne.
Népballadáink megtörtént eseményeket örökítettek meg. A történelem – sajátos formában – nyomot hagyott a nép gyermekjátékainkban is. A következő két kicsi gyermekdal a török megszállás nehéz éveit idézi. Kisgyermekek énekelték, ha gólyát láttak, vagy csigát találtak Kisújfalun a „gátas bozótokban”.

A csikónak

A csikónak van négy lába, ötödik a farka.
Farka alatt susogója, orrod a dugója.

Szerdán viszik lányokat

Szerdán viszik lányokat, lányokat,
Legrégebbik lányokat.
Gyöngyöt, gyöngyöt asszonyának,
Gyöngykoszorút a lányának
Vesszőt, vesszőt a hátára,
Hogy senki se lássa.

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: A gyerekek egymás kezét fogva sétálnak körbe, énekelve. A kiválasztott kérő a körön kívül sétál, a körrel ellentétes irányba. A dal végén a kérő az utolsó szótagra megérinti annak a vállát, akihez ért, s az csatlakozik hozzá, így a következő játszásnál már ketten mennek. Addig játszák, míg a körben csak egy gyerek marad, ő lesz a következő játékban az új kérő.

Kelj ki, kelj ki, sípocska

A fiúk dalolászták fűzfasíp készítése közben a „Kelj ki, sípocska” kezdetű dalocskát.

Këjj ki, këjj ki, sípocska,
Sós vízbe teszlek,
Onnan is kivëszlek,
Kerék alá tëszlek,
Onnan is kivëszlek…

Fűzfasípot tavasszal készítettek zsenge fűzfaágból. Szép, egyenes ujjnyi vastag ágon körülvágták a fa bőrét, és a végétől olyan távolságnyira, amekkorára a sípot tervezték (8-10 cm). A síp egyik végére félkör alakzatú sípnyílást vágtak. Ezután mindaddig ütögették, veregették, meg-megnyálazták a sípnakvalót, míg el nem vált a bőr a fától, s azt lehúzhatták. A síp alsó felét teljesen bedugták egy fadarabbal. Erre a célra annak a fának egy része felelt meg a legjobban, amelyről a bőrt lehúzták. A síp felső részét is ennek egy darabkájával (kb. 1 cm) tömítették, de ebből milliméternyit levágtak, hogy ezáltal a befújt levegő a sípba juthasson, s megszólaltassa. A síp hangjának magassága a sípnyílás és az alsó dugasz közti távolságtól függött. Ha kisebb volt a távolság, magasabb, élesebb lett a hang.

Üsd a harmadikat

Sokan játszhatják. Egymástól pár lépésnyire kettesével kört alkotnak a játékosok. Egy futót, egy kergetőt kiszámolnak, ha nincs önként vállalkozó. Az egyik a kör külső kerületén fut, a másik kergeti. Ha a kergető meg tudja érinteni a futót, szerepet cserélnek. A futó beállhat bármely kettős elé, ebben az esetben a külső körön álló harmadik lesz az, akit kergetnek, és ha megérinti a kergető, ő lesz az új kergető. Az új pár ezt követően megigazítja a kört (lásd 3. ábra).

Lopom, lopom szőlőt

Lopom, lopom szőllőt,
Elaludt a pásztor,
Csipa nőtt a szëmibe,
Vaskalap a fejibe.
Kikiriki!

„Homokból a gazda körül kupacokat csinálnak, a gazda leül, „alszik”. A többieknek egy-egy fa az „otthonuk”. Teleszedik kötőjüket homokkal és énekelnek: a „Kikiriki” szóra mindenki szalad az „otthona” felé. Ha elérik, a kapuzárást utánozzák: „Kucskuruccs, be házam!” Akit a gazda megfogott, megbünteti.” (Bacsa Jolán, Ipolyvarbó)
Megjegyzés: A szőlő helyett a homokot „szedik”. Más változatnál a játék végén, akit a gazda megfog, azzal helyet cserélnek, vagy az új játékban ketten lesznek a gazdák (fogók).

Libapásztorjáték: Pitykövezés

A kislányok 5 egyforma kavicsot kerestek, ezeket a jobb markukban tartották, majd a magasba dobták, s a kézfejjel kellett őket elkapni. Ahány darab kavics maradt a kézfejen, annyival folytathatták a játékot. Akinek pl. 3 darab kavicsa maradt a kézfején, marokba vette azt a hármat, és így fél marokkal egyenként a földön maradt kavicsot a magosba kellett dobni és újra elkapni. (Rekonstruált játékleírás – mivel a játékleírás ezen része értelmetlen, ezért a következőt javasoljuk), majd újra feldobta, és kézfejével próbált elkapni minél több kavicsot. A játék addig tartott, amíg minden kavics a földre nem esett. Az nyert, aki a legtöbbször dobta föl a kavicsokat.

Lovasdi

Fiúk játszák. Nagyobb fiúk a kisebbeket a nyakukba veszik. Kört alkotnak és a lovasok a labdát egymásnak dobálják cselesen, hogy a másik ne tudja elkapni, de úgy, hogy az a címzetteknél kartávolságnyinál messzebb nem repülhet. Aki nem jól dobja a labdát, vagy aki nem kapja el, kiáll a játékból. Az győz, aki legtovább játszik hibátlanul.

Körtéfa, körtéfa

Körtéfa, körtéfa, kőrösi, kerepesi körtéfa.
Városi gazda, gyöngyösi tánc.
Könnyű-járó kis menyecske dobszerda.

Ej szina, szinallya, szina szakadékja.
Abba‘ forog derék lány, derék kis menyecske.
Adjon isten lassu esőt, forgassa ki mind az kettöt dobszerda.

Nincs eredeti játékleírás, az ilyen és hasonló játékok vonulós, kapuzós formát ölthetnek.