Kedden

Kedden kedvem kerekedett kocsikázásra,
Kocsikázás közben kedves
Komám karja kitörött,
Kilenc kiló karbolt kértem
Kedves komám karjára.

Ispirityi Pál

Ispirityi Pál,
jóra viszi már.
Malovász, malovász,
Haris Margit*, mit csinálsz?
Hej, csinosítom magamat,
várom a galambomat.

A gyerekek vonalban állnak. Egyik játszó (a Pál) előttük áll, énekel, majd a negyedik sorban megnevez valakit. Az utolsó sort a megnevezett énekli, majd odamegy Pálhoz, s ketten kezdik előlről a dalt.

* helyettesítendő név

Kötetlen számú gyermek játszhatja ezt a játékot is. Közülük egy szobrász (tulajdonos, gazda), egy vevő, a többiek a szobrok.
A játék kezdésekor a vevő elmegy a többiekkel messzebbre.
Ezalatt a szobrász (tulajdonos) minden egyes szobrot jól megpörget a karjánál fogva. Amilyen pózba kerülnek a pörgetés végén, amikor elengedi őket, úgy kell megállniuk, megmerevedniük. Amikor a szobrász mindegyiket megformálta, jön a vevő.

Vevő: Jó napot kívánok! Vannak szobrai?
Szobrász: Vannak
Vevő: Milyenek? Megnézhetem?
Szobrász: Itt vannak!

A vevő megnézi mindegyiket közelről, és megcsiklandozza őket. Ekkor a szoboroknak énekelniük kell. A vevő mindegyiket meghallgatja. Miután mindenkit végighallgatott, odaszól a szobrásznak: Ég a háza!
A szobrász elszalad, ezalatt a vevő elvisz néhány szobrot. Amikor a gazda visszajön, megszámolja a szobrait, és látja, hogy kevesebb a szobor. Gyorsan újra megformálja őket.
Az előbbi jelenet, párbeszéd addig ismétlődik, amíg a vásárló minden szobrot el nem visz. Amikor elfogynak a szobrok, újrakezdődik a játék.

A játéknak léteznek egyéb változatai is, amikor székekre vagy virágokra játszanak.

Mese, mese, meskete,
volt egy néger, fekete.
Ha nincs néger, fekete,
nincs is mese, meskete.

Alakoskodás több főszereplővel.

Szereplői: bíró, verő, panaszló, tolvaj,
A párbeszédet a panaszló kezdi: Bíró uram, panaszom van.
Bíró: Miféle panasza?
Panaszló: Ellopták a pénzemet. (kitalál valami panaszt a kérdezett)
Bíró: Keresse meg öttől tízig (v. 6-tól 9-ig, 2-től 3-ig, stb.; a lényeg az, hogy a bíró két számot mondjon).
Erre a panaszló rámutat az egyik játékosra, és ezt mondja: Öt!
Aztán rámutat a másikra is: Tíz!
Ha a második számjeggyel sikerült a tolvajra mutatnia, akkor a verő megkérdezi: Bíró uram, mit szabjunk rá?
Ezután a bíró kitalál valamilyen büntetést, a verő pedig végrehajtja.
Amennyiben azonban a panaszló a második számjeggyel nem a tolvajra mutat, hanem például a verőre, akkor a verő ezt mondja: Hogy merték a szegény verőt félálmából fölkelteni? Bíró uram, mit szabjunk rá?
Ebben az esetben a bíró által kiszabott büntetést a panaszlónak kell elszenvednie.

Gyárból jöttünk

A szabadban szokták játszani. A csoportból ketten félremennek „mesterséget választani”, a többiek pedig leülnek egymás mellé a földre. A mesterség alatt általában cselekvést értenek, például: korcsolyázást, biciklizést, kaszálást, veszekedést, stb. A megállapodás után a két játékos visszajön, s megállva a csoport előtt, a következő mondókat szavalja:

Gyárból jöttünk,
mesterségünk címere: K – cs.
(Vagyis: kovács.)

Az utolsó sor mindig a választott mesterségnév (cselekvés) első és utolsó betűje. Jelen esetben például a „kovács”-é. A mondóka befejeztével a gyerekek a szóban forgó mesterséget, illetve cselekvést mozdulataikkal próbálják kifejezni. Ha a csoport tagjai nem találják meg a keresett szót, a két játékos visszamegy, és új mesterséget választ. Aki leghamarabb kitalálja a keresett mesterséget, annak még egy további kérdésre is válaszolnia kell. A két játékos újra visszahúzódik, s mindegyikük valamilyen tetszés szerinti nevet választ, például egyik lesz a „csoki”, másik pedig az „alma”. Aztán visszajönnek s az illető játékostól egyikük megkérdezi: Mit szeretsz: a csokit, vagy az almát?
A kérdezett tetszés szerint választhat, például: Csokit.
Ezután a csoki nevű és a kérdésre feleletet adó gyerek megy félre a többiektől újabb mesterséget választani, az alma nevű játékos pedig visszakerül a csoportba.