Eltörtétek hídunk lábát

Eltörtítek hídunk lábát, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk bőrbodzábú’, magyari érsek, magyari érsek…

A bőrbodza igen büdös, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk márványkőbű’, magyari érsek, magyari érsek…

A márványkő igen kemíny, magyari érsek, magyari érsek…

Majd megcsináltatjuk két szíp lyánybú’, magyari érsek, magyari érsek…

A két szíp lyány most őtözik, magyari érsek, magyari érsek…

Sajnos a faluban már csak a közölt rész maradt meg a legidősebbek emlékezetében. A játékot a „Bújj, bújj, zöld ág”-hoz hasonlóan játszották, főként lányok. A dallam pentaton, ereszkedő típusú. A szöveg is erre utal, melyekből akár egy „Kőmíves Kelemen”-féle ballada is kikerekedhetne.
Népballadáink megtörtént eseményeket örökítettek meg. A történelem – sajátos formában – nyomot hagyott a nép gyermekjátékainkban is. A következő két kicsi gyermekdal a török megszállás nehéz éveit idézi. Kisgyermekek énekelték, ha gólyát láttak, vagy csigát találtak Kisújfalun a „gátas bozótokban”.

Ördöglovas

Az „Ördöglovas” játék máshelyütt is ugyanezen a néven ismert. A „fecskerakással” (törekkel v. ritk. szalmával kevert sárból, agyagból rendsz. döngöléssel való falrakás, építés. ) készített házak építéséhez a gyerekek segítségét is igénybe vették, ami nagyszerű játék is volt számukra. Fenyőfából készítették a felnőttek az „ördöglovat”, ennek utódját, kis átalakítással, vasból ma is megtalálhatjuk a játszótereken. Egy kb. másfél méteres tönköt beástak a földbe. Erre egy másik, (a ház nagyságától függően) három-négy méter hosszú fatörzset ékeltek rá, hogy mint a mérleg, billeghessen, és körbe-körbe is forgatható legyen. A gyerekek aztán hintáztak rajta: forgatták, s közben ledöngölték a ház homoktalapzatát.

Törzsugrás

A „Törzsugrásnál” két csoport játszott egymás ellen. A gyerekek két egyenlő számú oszlopba sorakoztak. A két első a csoporttól pár lépésnyire lehajolt, a többiek sorban ugrálták át, a kezükkel érintve hátát (mint a bakugrásnál). A csoport első ugrójának akkorát kellett ugornia, hogy a csoport többi tagja mind elférjen a lehajlott gyerek és közte. Ha ez valamelyik csoportnak nem sikerült, az veszített. Az a csoport nyerte meg a játékot, amelyik elsőnek fejezte be az ugrálást, s el is fért a megadott helyen.

Lánc, lánc, lánc

Lánc, lánc, lánc, eszterlánc a cérna,
Szép ződ garádics, gyűrűmenta, fodormenta,
*Julis mátka, fordulj angyalmódra.

“Ezt is úgy játszottuk, hogy körbe fogtuk egymás kezit, osztan mentünk sorba, míg csak minden lánynak ki nem mondták a nevit: *Örzsi, mátka, Márgit mátka… Utána sergettünk egy nagyot, hogy „lánc, lánc, lánc…“. (Itt az adatközlő dupla sebességgel énekelte még egyszer a dalt – a gyűjtő megjegyzése) “Akkor visszafordútónk memmeg**. Az úgy ment sorba, míg megint vissza nem ért.”
A megnevezettek kifordultak a körből és így mentek körbe kézfogással. Amikor mindenki kifordult, újrajátszották a játékot, de akkor már be kellett fordulni a körbe.

**memmeg= megint

Fehér liliomszál

Fehér liliomszál,
(sej) fehér liliomszál,
(sej) ugorj a Dunába.
Lázár vedd föl lábaidád,
Támaszd meg oldalaidot.
Fésülködjél, mosakodjál,
Törülközzél meg!

A dallam egyediségén kívül a gyermekjáték változatának további érdekessége a szöveg „Lázár vedd föl lábaidot“ sora, amely az ősi eredetet sejtető „két aranypálca“ helyébe lép. A játékot a ma is ismert módon játszották tavasztól őszig, hétköznapi estéken és vasárnaponként az utcán vagy a réten.
A lányok körbe álltak, kiszámolással „fehér liliomszálat“ választottak, aki beállt a kör közepébe. A dalra körben sétáltak, a kör közepén álló gyerek pedig dramatizálta a dal szövegét, tehát: ugrott, támaszkodott…, majd a játék végén – valakinek a ruhájában – megtörölte az arcát. Ezzel választott új „liliomszálat“. Így ismételték a játékot, s ha megunták, új foglalatosságot találtak ki.

A broszonyi

A broszonyi, a broszonyi Varga Erzsi*,
Szépszemű lyány,
Krumpli rúzsa vio, viola!

Kizárólag lányok játéka volt az „A broszonyi…” kezdetű kis soroló, táncoltató játékocska.

A lányok egyvonalba sorakoztak, s a dalban szereplő „Varga Erzsi”* módjára valamennyi lány nevét egyenként kiénekelték. Akinek a nevét énekelték, kiperdült a sorból, s csípőre tett kézzel átforgott az előzővel párhuzamos – pár méternyire alkotott – új sorba. Ha már valamennyien az új sorban álltak, befejezték vagy újrakezdték a játékot.

Haja bíbic, ki

Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Izeg-mozog az ágyatok,
fene tudja, mit csináltok.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Tarka kutya, ne hadd magad,
amit tojó, edd meg magad.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Gyerünk hajabíbickézni! felkiáltással hívták játszani egymást a kisebb leányok és fiúk (néha a nagyobbak is). Valamilyen vonulós játék után a körön belül leguggolnak, szoknyájukat a térdhajlásba szorítják, és az ének ütemére ugrálnak.

Pokol előtt

Pokol előtt egy nagy fa,
vargák ülnek bukorba’.
Vargák, vargák, búj a kemencébe,
verset, verset a jó szerencsébe.
Micsoda madarak járják, járják.
Mink is járjuk, mink is járjuk,
tardoskeggyi lányok,
szeretyik a mákot.
Vöröshajmát, tökmagot,
attól lépnek jó nagyot.
Cini, cini, rotty,
mosogatórongy,
mér’ nem gyüttél hamarabb,
kaptál vóna most.

A lányok körben állnak. A dallam első részére a kör befelé és kifelé megy, a szemben lévő körrészek szinte érintkeznek. „Micsoda madarak” – a kör táncolni kezd, gyorsabban, körbe-körbe.

Én vagyok a

Én vagyok a zsidógyerek,
szeretem a gömböleget.
Ötöt-hatot ha beveszek,
avval aztán elfülelek.
Naha kukorica-ca-ca.

Több fiú összefogódzik láncba, és ide-oda futkosva énekli a dalt. A dal végén az elöl állók jól megforgatják az egész sort úgy, hogy az utolsók jó messzire elrepülnek.

Eggy ángyomnak

Eggy ángyomnak egy ládája csattan,
két ángyomnak két ládája csattan,
három ángyomnak három ládája csattan,
négy ángyomnak négy ládája csattan,
öt ángyomnak öt ládája csattan,
hat ángyomnak hat ládája csattan,
hét ángyomnak hét ládája csattan,
nyolc ángyomnak nyolc ládája csattan,
kilenc ángyomnak kilenc ládája csattan.
Tizedikbe befordulunk a gyűrösi kertbe,
szarkák verekszenek.
Odamegy a sas, csak levág eggyet.
Süsd, anyám, süsd, vendégeid jönnek,
Szent Péter és Szent Pál, szürke lovon nyargal,
apró szénát eszik, fekete szurkot sz…ik*, 
avval világítnak.
Szállj le, Balázs, a hintórul, nem a pénzed ára,
sem apádé, sem anyádé, sem keresztapádé.

Egy gyerek felül a hintára, egy hajtja, a többiek énekelnek. Ameddig az ének tart, addig hintázik egy-egy gyerek. A dal után odakiáltják a hintán ülő felé: Rugd meg a mestergerendát, kapsz egy piros tojást.

* szarik, a pedagógus döntse el, hogy használja-e ilyen formában. A népi társadalomban a gyermekfolklór része volt az enyhe pikantéria.