Biri-bari, bárány
Biri-bari, bárány, butyut visz a hátán,
ha nehéz, leteszi, ha éhes, megeszi.
Amikor már akkora a gyermek, hogy a felnőtt vagy idősebb testvér a hátára veheti és úgy viheti, cipelheti, akkor mondogatják menet közben. A dallam végére a gyermeket leteszik a földre.
Haja bíbic, ki
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.
Izeg-mozog az ágyatok,
fene tudja, mit csináltok.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.
Tarka kutya, ne hadd magad,
amit tojó, edd meg magad.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.
Gyerünk hajabíbickézni! felkiáltással hívták játszani egymást a kisebb leányok és fiúk (néha a nagyobbak is). Valamilyen vonulós játék után a körön belül leguggolnak, szoknyájukat a térdhajlásba szorítják, és az ének ütemére ugrálnak.
Pokol előtt
Pokol előtt egy nagy fa,
vargák ülnek bukorba’.
Vargák, vargák, búj a kemencébe,
verset, verset a jó szerencsébe.
Micsoda madarak járják, járják.
Mink is járjuk, mink is járjuk,
tardoskeggyi lányok,
szeretyik a mákot.
Vöröshajmát, tökmagot,
attól lépnek jó nagyot.
Cini, cini, rotty,
mosogatórongy,
mér’ nem gyüttél hamarabb,
kaptál vóna most.
A lányok körben állnak. A dallam első részére a kör befelé és kifelé megy, a szemben lévő körrészek szinte érintkeznek. „Micsoda madarak” – a kör táncolni kezd, gyorsabban, körbe-körbe.
Én vagyok a
Én vagyok a zsidógyerek,
szeretem a gömböleget.
Ötöt-hatot ha beveszek,
avval aztán elfülelek.
Naha kukorica-ca-ca.
Több fiú összefogódzik láncba, és ide-oda futkosva énekli a dalt. A dal végén az elöl állók jól megforgatják az egész sort úgy, hogy az utolsók jó messzire elrepülnek.
Eggy ángyomnak
Eggy ángyomnak egy ládája csattan,
két ángyomnak két ládája csattan,
három ángyomnak három ládája csattan,
négy ángyomnak négy ládája csattan,
öt ángyomnak öt ládája csattan,
hat ángyomnak hat ládája csattan,
hét ángyomnak hét ládája csattan,
nyolc ángyomnak nyolc ládája csattan,
kilenc ángyomnak kilenc ládája csattan.
Tizedikbe befordulunk a gyűrösi kertbe,
szarkák verekszenek.
Odamegy a sas, csak levág eggyet.
Süsd, anyám, süsd, vendégeid jönnek,
Szent Péter és Szent Pál, szürke lovon nyargal,
apró szénát eszik, fekete szurkot sz…ik*,
avval világítnak.
Szállj le, Balázs, a hintórul, nem a pénzed ára,
sem apádé, sem anyádé, sem keresztapádé.
Egy gyerek felül a hintára, egy hajtja, a többiek énekelnek. Ameddig az ének tart, addig hintázik egy-egy gyerek. A dal után odakiáltják a hintán ülő felé: Rugd meg a mestergerendát, kapsz egy piros tojást.
* szarik, a pedagógus döntse el, hogy használja-e ilyen formában. A népi társadalomban a gyermekfolklór része volt az enyhe pikantéria.
Ispiláng
A lányok kézfogással kört alkotnak s körbejárva dalolják:
Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,
rózsa volnék, piros volnék,
mégis kifordulnék.
Kék selyem ostya, veres garádicska,
dínom-dánom Kis Juliska*,
fordulj angyal útra.
Akinek a nevét „kiénekelték”, az kifelé fordul, úgyhogy az a szomszédja, aki eddig jobbkezét fogta, most a balt fogja meg. S újból kezdik. Mikor már mindnyájan kifordultak, ezt éneklik:
Ispiri pápa, ispiri,
merre viszi magát a tiri,
kalamász, kalamász,
hücs be Julis*, mit csinálsz?
* helyettesítendő név
Ciceri borsó
Cicero borsó, kis korsó,
fekete kantár, fehér ló.
Szél fújja pántlikámat,
kapd el bubus a szoknyámat,
kukurikú!
Leánykák körbe állnak, forognak, és dalolnak. A dal végén mind egyszerre leguggolnak.
A gyermek a szája szélét ujjával „pengeti” és mondja: Bija mama… Bija mama… Bij, bija, pityóka… Majd felfújt képére üt, s mondja: Putty!
(Kockákra – Iskolára – Kulinkázás)
A fenti nevek alatt ismerik és játsszák ezt az általánosan elterjedt és ismert dallam nélküli játékot.
Egy aránylag sima, egyenes tér szükséges ahhoz, hogy a játékhoz elengedhetetlenül fontos rajzot, meghatározott teret megrajzolhassák a játékosok. A „játéktérnek” háromféle alakja, formája ismert.
Két vagy több gyermek – fiú vagy leány – is játszhatja. A játékhoz szükséges egy színes cserép- vagy üvegdarab. Ez is iskola játék, versengés, ki tud több iskolát vagy házat szerezni.
A játékot fél lábon ugrálva játsszák, a másik lábat csak a kijelölt helyen lehet letenni.
A játék úgy kezdődik, hogy az első kockába bedobják a tárgyat, az üveg- vagy cserépdarabot, majd a játékos fél lábbal végigugrálja az összes kockát – a páros kockába egyszerre ugorhat két lábbal –, visszafordul és felveszi a cserepet. A folytatásban a tárgyat a 2., 3. stb. kockába kell dobni, és elvégezni az előbb leírt ugrálást a pályán oda-vissza.
Amikor a játékos végigjátszotta az első alapiskolát, háttal fordul a kijelölt pályának, a feje fölött dobja hátra a cserepet, és ahova az beleesik, az lesz az ő háza. A játé folytatásánál a saját házában megpihenhet a játékos, viszont a más házát át kell ugrania, ki kell hagynia.
Addig játsszák, amíg minden kockát elfoglalnak. A házakat megjelölik, kidíszítik.
Nehezítés: A játékosok a kezdés előtt megegyeznek, hogy hibának számít a vonalra lépés, vagy ha cserép a vonalra esik. A játék folytatása, hogy a tárgyat a test más-más részére teszik, úgy ugrálják végig az iskolát:
A játékot jó időben, kora tavasztól késő őszig a házak előtt, az udvarban vagy a falunak olyan részein játszák, ahol sima, egyenes a talaj. A nehezített változatait az idősebb és nagyon gyakorlott játékosok játszák.
Egy kerítés mellé egy sorba leülnek a gyerekek. Előttük áll két fiú. Ezek sorban megfogják az ülő gyerekek kezét (egyik bal, másik jobb kezét). Most nagyot rántanak rajtuk. Aki erre nagyot tud ugrani az „jó kenyér”, aki nehezen ugrik fel, az „keletlen”, „sületlen” kenyér.