kedd, május 11, 2021
Ugrálósdi

(Kockákra – Iskolára – Kulinkázás)

A fenti nevek alatt ismerik és játsszák ezt az általánosan elterjedt és ismert dallam nélküli játékot.
Egy aránylag sima, egyenes tér szükséges ahhoz, hogy a játékhoz elengedhetetlenül fontos rajzot, meghatározott teret megrajzolhassák a játékosok. A „játéktérnek” háromféle alakja, formája ismert.

Két vagy több gyermek – fiú vagy leány – is játszhatja. A játékhoz szükséges egy színes cserép- vagy üvegdarab. Ez is iskola játék, versengés, ki tud több iskolát vagy házat szerezni.
A játékot fél lábon ugrálva játsszák, a másik lábat csak a kijelölt helyen lehet letenni.
A játék úgy kezdődik, hogy az első kockába bedobják a tárgyat, az üveg- vagy cserépdarabot, majd a játékos fél lábbal végigugrálja az összes kockát – a páros kockába egyszerre ugorhat két lábbal –, visszafordul és felveszi a cserepet. A folytatásban a tárgyat a 2., 3. stb. kockába kell dobni, és elvégezni az előbb leírt ugrálást a pályán oda-vissza.
Amikor a játékos végigjátszotta az első alapiskolát, háttal fordul a kijelölt pályának, a feje fölött dobja hátra a cserepet, és ahova az beleesik, az lesz az ő háza. A játé folytatásánál a saját házában megpihenhet a játékos, viszont a más házát át kell ugrania, ki kell hagynia.
Addig játsszák, amíg minden kockát elfoglalnak. A házakat megjelölik, kidíszítik.
Nehezítés: A játékosok a kezdés előtt megegyeznek, hogy hibának számít a vonalra lépés, vagy ha cserép a vonalra esik. A játék folytatása, hogy a tárgyat a test más-más részére teszik, úgy ugrálják végig az iskolát:

  1. Lábfejre helyezik
  2. Fejre
  3. Vállra
  4. A térd alá szorítják; a dupla, kettes kockánál, fél lábon mindegyikbe bele kell ugorni
  5. Háton viszik a tárgyat
  6. Az orr és felső szájrész közé kell a tárgyat szorítani, felszippantani; ez a legnehezebb, mert nem lehet közben nevetni

A játékot jó időben, kora tavasztól késő őszig a házak előtt, az udvarban vagy a falunak olyan részein játszák, ahol sima, egyenes a talaj. A nehezített változatait az idősebb és nagyon gyakorlott játékosok játszák.

A gyermek a szája szélét ujjával „pengeti” és mondja: Bija mama… Bija mama… Bij, bija, pityóka… Majd felfújt képére üt, s mondja: Putty!

A játékosok bizonyos távolságra egy vonalban, szemben állnak a játékot irányító játékvezetővel.

Játékvezető: Kelj fel, Jancsi!
1. játékos: Hány órára?
Játékvezető: Öt utcai. (Ez egy feladat. Mindegyik játékosnak más-más feladatot ad.)

Aki legelsőnek ér be a játékvezetőhöz, az lesz a győztes. Helyet cserélnek, és most ő lesz a játékvezető.

A kiszabható feladatokból néhány ízelítőül:

Óriás – olyan nagyot lép, amilyen hosszút csak bír, és annyit, amennyit feladatul kapott.
Gólya – fél lábon ugrik annyit, amennyit feladatul kapott.
Béka – guggoló helyzetből ugorja a megadott mennyiséget.
Tábla – alapállásból terpeszbe ugrik, majd a terepállásból alapállásba. Ez egy tábla. Annyi táblát ugrik, amennyit a játékvezető kiszabott.
Narancs – nagy lendülettel, forogva előugrik.
Citrom – simán forogva megy előre.
Orgona – apró szoros lépésekkel megy előre úgy, hogy a sarok közvetlenül a lábujjakhoz érjen.
Rozmaring – a sarkát a másik láb közepéhez szorítja, úgy lépegeti a kiszabott lépésszámot.

A gyermekek megegyezhetnek újabb kiszabbható feladatokban.

Egy kerítés mellé egy sorba leülnek a gyerekek. Előttük áll két fiú. Ezek sorban megfogják az ülő gyerekek kezét (egyik bal, másik jobb kezét). Most nagyot rántanak rajtuk. Aki erre nagyot tud ugrani az „jó kenyér”, aki nehezen ugrik fel, az „keletlen”, „sületlen” kenyér.

Haja bíbic, ki

Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Izeg-mozog az ágyatok,
fene tudja, mit csináltok.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Tarka kutya, ne hadd magad,
amit tojó, edd meg magad.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Gyerünk hajabíbickézni! felkiáltással hívták játszani egymást a kisebb leányok és fiúk (néha a nagyobbak is). Valamilyen vonulós játék után a körön belül leguggolnak, szoknyájukat a térdhajlásba szorítják, és az ének ütemére ugrálnak.

Egy erősebb fiú mind a két kezét erősen a tarkójára szorítja. A rászoruló kezére két fiú rákapaszkodik. A fiúkat tartó gyerek egyhelyben kezd forogni. A két kapaszkodó, a forgás következtében úgy megy körbe, mint a körhinta hintái. A cél, hogy leessenek, de a kapaszkodók is jó erősen tartják magukat.

Ciceri borsó

Cicero borsó, kis korsó,
fekete kantár, fehér ló.
Szél fújja pántlikámat,
kapd el bubus a szoknyámat,
kukurikú!

Leánykák körbe állnak, forognak, és dalolnak. A dal végén mind egyszerre leguggolnak.

A játszók terpeszállásban egymásnak háttal állnak. Karjaikat könyökben összefűzik, tenyerüket szorosan mellükre szorítják. Felváltva törzsdöntés (a máktörést utánozzák). Aki lehajol, a társát hátára véve kérdez: Mit látsz? A felelet: Napot, holdat, csillagot!

Pokol előtt

Pokol előtt egy nagy fa,
vargák ülnek bukorba’.
Vargák, vargák, búj a kemencébe,
verset, verset a jó szerencsébe.
Micsoda madarak járják, járják.
Mink is járjuk, mink is járjuk,
tardoskeggyi lányok,
szeretyik a mákot.
Vöröshajmát, tökmagot,
attól lépnek jó nagyot.
Cini, cini, rotty,
mosogatórongy,
mér’ nem gyüttél hamarabb,
kaptál vóna most.

A lányok körben állnak. A dallam első részére a kör befelé és kifelé megy, a szemben lévő körrészek szinte érintkeznek. „Micsoda madarak” – a kör táncolni kezd, gyorsabban, körbe-körbe.

A gyerekek össze-vissza futkosnak és kiabálják:

Fussunk, fussunk, szalaggyunk,
hogy lobogjon a hajunk…!