Kié a legnagyobb rózsa?

Ki tud nagyobb kenyeret sütni?

A lányok nagyon gyorsan perdülnek maguk körül, majd hirtelen leülnek a földre. Akinek a feldudorodó szoknyája a legnagyobb „rózsát”, „kenyeret” adja, az a győztes. Régen, amikor még hosszabb és több volt a lányok szoknyája, szép „rózsa”, „kenyér” dudorodott a hirtelen leüléstől. A mondóka:

Csiribiri, gombostű,
tányérrózsa tapasztó,
sütnivalót loptam,
az utcára dobtam,
a kakasok mind felszedték,
kukuriku!

Biri-bari, bárány

Biri-bari, bárány, butyut visz a hátán,
ha nehéz, leteszi, ha éhes, megeszi.

Amikor már akkora a gyermek, hogy a felnőtt vagy idősebb testvér a hátára veheti és úgy viheti, cipelheti, akkor mondogatják menet közben. A dallam végére a gyermeket leteszik a földre.

Ispiláng

A lányok kézfogással kört alkotnak s körbejárva dalolják:

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,
rózsa volnék, piros volnék,
mégis kifordulnék.
Kék selyem ostya, veres garádicska,
dínom-dánom Kis Juliska*,
fordulj angyal útra.

Akinek a nevét „kiénekelték”, az kifelé fordul, úgyhogy az a szomszédja, aki eddig jobbkezét fogta, most a balt fogja meg. S újból kezdik. Mikor már mindnyájan kifordultak, ezt éneklik:

Ispiri pápa, ispiri,
merre viszi magát a tiri,
kalamász, kalamász,
hücs be Julis*, mit csinálsz?

* helyettesítendő név

Fehér liliomszál

Fehér liliomszál, sej, ugorj a Dunába!
Támasztd meg oldalad, sej, kele vasvellával.

A játékosok kört alkotva, csípőre tett kézzel mozognak, de kézen fogva is haladhatnak körbe. A dal szövege alapján utánozzák az ugrást, majd a „támasztd” szövegre a támasztást, ekkor oldalra dőlnek. A „Sej kele vasvellával” szövegnél szamárfül-billegetéssel ijesztgetik egymást.

Kb. tíz fiú ül le a földre körben. Ölükbe vesznek ismét tíz fiút. Egy fiú a kör közepén áll. Az ülők ringatni kezdik az ölükben levőket és mondogatják:

Trücsköt ringatok,
trücsköt ringatok,
eb, aki nem ingatja,
ördög üsse oldalát,
kutya vigye máját.

Egyszerre csak a középen lévő fiú elkiáltja magát: Hopp! Erre az ülők felugranak. Aki legelőbb ugrott fel, az lesz a kör közepén. Hogy ki ugrott fel először, a középen álló figyeli.

Az alábbi játék a figyelem ébrentartására ideális.

(Kockákra – Iskolára – Kulinkázás)

A fenti nevek alatt ismerik és játsszák ezt az általánosan elterjedt és ismert dallam nélküli játékot.
Egy aránylag sima, egyenes tér szükséges ahhoz, hogy a játékhoz elengedhetetlenül fontos rajzot, meghatározott teret megrajzolhassák a játékosok. A „játéktérnek” háromféle alakja, formája ismert.

Két vagy több gyermek – fiú vagy leány – is játszhatja. A játékhoz szükséges egy színes cserép- vagy üvegdarab. Ez is iskola játék, versengés, ki tud több iskolát vagy házat szerezni.
A játékot fél lábon ugrálva játsszák, a másik lábat csak a kijelölt helyen lehet letenni.
A játék úgy kezdődik, hogy az első kockába bedobják a tárgyat, az üveg- vagy cserépdarabot, majd a játékos fél lábbal végigugrálja az összes kockát – a páros kockába egyszerre ugorhat két lábbal –, visszafordul és felveszi a cserepet. A folytatásban a tárgyat a 2., 3. stb. kockába kell dobni, és elvégezni az előbb leírt ugrálást a pályán oda-vissza.
Amikor a játékos végigjátszotta az első alapiskolát, háttal fordul a kijelölt pályának, a feje fölött dobja hátra a cserepet, és ahova az beleesik, az lesz az ő háza. A játé folytatásánál a saját házában megpihenhet a játékos, viszont a más házát át kell ugrania, ki kell hagynia.
Addig játsszák, amíg minden kockát elfoglalnak. A házakat megjelölik, kidíszítik.
Nehezítés: A játékosok a kezdés előtt megegyeznek, hogy hibának számít a vonalra lépés, vagy ha cserép a vonalra esik. A játék folytatása, hogy a tárgyat a test más-más részére teszik, úgy ugrálják végig az iskolát:

  1. Lábfejre helyezik
  2. Fejre
  3. Vállra
  4. A térd közé szorítják, így ugrálnak fél lábon; a dupla, kettes kockánál, fél lábon mindegyikbe bele kell ugrani
  5. Háton viszik a tárgyat
  6. Az orr és felső szájrész közé kell a tárgyat szorítani, felszippantani; ez a legnehezebb, mert nem lehet közben nevetni

A játékot jó időben, kora tavasztól késő őszig a házak előtt, az udvarban vagy a falunak olyan részein játszák, ahol sima, egyenes a talaj. A nehezített változatait az idősebb és nagyon gyakorlott játékosok játszák.

A gyermek a szája szélét ujjával „pengeti” és mondja: Bija mama… Bija mama… Bij, bija, pityóka… Majd felfújt képére üt, s mondja: Putty!

A játékosok bizonyos távolságra egy vonalban, szemben állnak a játékot irányító játékvezetővel.

Játékvezető: Kelj fel, Jancsi!
1. játékos: Hány órára?
Játékvezető: Öt utcai. (Ez egy feladat. Mindegyik játékosnak más-más feladatot ad.)

Aki legelsőnek ér be a játékvezetőhöz, az lesz a győztes. Helyet cserélnek, és most ő lesz a játékvezető.

A kiszabható feladatokból néhány ízelítőül:

Óriás – olyan nagyot lép, amilyen hosszút csak bír, és annyit, amennyit feladatul kapott.
Gólya – fél lábon ugrik annyit, amennyit feladatul kapott.
Béka – guggoló helyzetből ugorja a megadott mennyiséget.
Tábla – alapállásból terpeszbe ugrik, majd a terepállásból alapállásba. Ez egy tábla. Annyi táblát ugrik, amennyit a játékvezető kiszabott.
Narancs – nagy lendülettel, forogva előugrik.
Citrom – simán forogva megy előre.
Orgona – apró szoros lépésekkel megy előre úgy, hogy a sarok közvetlenül a lábujjakhoz érjen.
Rozmaring – a sarkát a másik láb közepéhez szorítja, úgy lépegeti a kiszabott lépésszámot.

A gyermekek megegyezhetnek újabb kiszabbható feladatokban.

Egy kerítés mellé egy sorba leülnek a gyerekek. Előttük áll két fiú. Ezek sorban megfogják az ülő gyerekek kezét (egyik bal, másik jobb kezét). Most nagyot rántanak rajtuk. Aki erre nagyot tud ugrani az „jó kenyér”, aki nehezen ugrik fel, az „keletlen”, „sületlen” kenyér.

Haja bíbic, ki

Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Izeg-mozog az ágyatok,
fene tudja, mit csináltok.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Tarka kutya, ne hadd magad,
amit tojó, edd meg magad.
Haja bíbic, ki,
söpörd ki, vidd ki.

Gyerünk hajabíbickézni! felkiáltással hívták játszani egymást a kisebb leányok és fiúk (néha a nagyobbak is). Valamilyen vonulós játék után a körön belül leguggolnak, szoknyájukat a térdhajlásba szorítják, és az ének ütemére ugrálnak.