Körtéfa, körtéfa

Körtéfa, körtéfa, kőrösi, kerepesi körtéfa.
Városi gazda, gyöngyösi tánc.
Könnyű-járó kis menyecske dobszerda.

Ej szina, szinallya, szina szakadékja.
Abba‘ forog derék lány, derék kis menyecske.
Adjon isten lassu esőt, forgassa ki mind az kettöt dobszerda.

Nincs eredeti játékleírás, az ilyen és hasonló játékok vonulós, kapuzós formát ölthetnek.

Egy asszonynak három lánya

Egy asszonynak három lánya,
Háromnak van egy szoknyája.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Másodiknak nincs kötője,
Nincs is annak szeretője.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Harmadiknak nincs bársonya,
A testvér nénjeét hordja.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Kézfogással láncot alkotnak, hárman pedig háromszög alakban leguggolnak egymástól távol. A lánc a guggolókat kerülgetve kanyargósan halad a térben.
Javaslat: versszakonként menetirányt válthanak, így a lánc eddig utolsó tagja lesz a vezető.

Körtefán

Körtefán terëm a piros meggy,
feleségem van nekem csak egy.

De mikor még ez az egy is sok,
előbb-utóbb sírba vinni fog.

Furcsa Isten teremtése ő,
reszketek, ha közelembe jő.

Gondoltam már, hogy megverem én,
bírok vele, hiszen olyan vén.

Három ízben volt már félig holt,
jaj, istenem, de jó kedvem volt.

És az ördög mégsem vitte el,
olyan rossz, az ördögnek sem kell.

Nagyobb leányok páronként felállnak, egymással kezet fognak, és kaput tartanak. Ének közben az utolsó pár, majd a többi, a mindenkori utolsó pár a többiek feltartott keze alatt előre bújik, és kb. egy lépésre, az első pártól feláll, feltartott kézzel. A párok egymás után bújnak.

Csólika

Csólika borsó, vad lencse,
fekete szemű menyecske.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

Hosszú úton jártamba,
tüske ment a lábámba.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

A játszók két sorba állnak fel. Összefogott kezüket magasra tartják, s az egyik sor a másik sor feltartott karjai alatt kígyózva bújik át, „sövényt fonnak”. Azután a másik sor bújik.

Iglice

Iglice szívem, iglice,
aranyos lábú bakkecske,
a vár mellett jártomba,
tüske gyukott lábomba.
A cigányok sátorának
meggyulladt a hátulja,
benne igett a vajda,
vajdánénak két lánya,
piros bársony topánba’,
iglice szívem, iglice.

A leányok kézfogással kígyózó vonalban körüljárnak három leányt, akik háromszög alakban guggolnak. Egy leányka a körön kívül, kettő belül esik. A dallam ismétlésekor a járkáló sor irányt változtat. Amikor a sor első tagja utoléri a sor utolsó tagját, bezárják kézfogással a sort.

Itthon vagy-e, hidas mester

– Itthon vagy-e, hidas mester?
– Itthon vagyok, ipp most jöttem!
– Eressz átal a hídadon!
– Nem eresztlek, mer’ elszakad!
– Ha elszakad, megcsináljuk!
– Mivel tudnád, megcsinálni?
– Győri gyönggyel, gyöngyharmattal!
– Honnan veszel győri gyöngyöt, gyöngyharmatot?
– Isten adja jobb kezéből. Átmehetek rajta!

A általában 8-10 éves leányok játszották. Fiúk csak ritkán vegyültek közéjük.

Hidas-kapus játék. Két játékost kiszámolóval kiválasztanak, vagy csak megegyeznek, hogy ki lesz a játékkezdő, a „hidas mester”. A két kiválasztott játékos összefogott kézzel áll, hidat tart, szemben állva a kötetlen formában elhelyezkedő játékosokkal.
A játék első részében dalos párbeszéd hangzik el közöttük, majd annál a résznél, hogy „bújjatok rajta”, kaputartásba emelik a kezüket és kezdődik az általánosan ismert kapus játék.

Kézfogással, kígyóvonalban haladnak a gyerekek a kapu alatt és a kapu körül. A dallam végére lezárják a kaput, és akit belefogtak, az választhat aranyalma vagy aranykörte között – a kapusok előzetesen megbeszélték egymással, melyikük melyik.

Amikor a játékosok mind elkelnek, akkor az ún. húzás következik. Egy kijelölt vonalon igyekszik az egyik csoport a másikat áthúzni, és amelyiknek sikerül, az a győztes.

Bújócska

Rajta, rajta, leszakadt a pajta, bent maradt a macska.

Irem, irem, fehér irem

Irem, irem, fehér irem,
de sok kislány az irigyem,
elakarnak veszejteni,
de jaz Isten nem engedi.

Sok irigyem a faluba’,
kettő, három egy kapuba’.
Elakarnak veszejteni,
de az Isten nem engedi.

Elment Zsuzsi szolgálónak

Elment Zsuzsi szolgálónak,
gondját viselte magának.
Kükintánc, békerekeggyen, kükintánc!

Akkor búvik a bodzába,
mikor a nap süti a bába.
Kükintánc, békerekeggyen, kükintánc!

A gyerekek kézfogással láncot alkotnak. Az első, csigavonalba haladva “betekeri” a láncot. Ha a csigavonal már túl szoros, az utolsó gyerek “kitekeri”, vagyis ellenkező irányba haladva visszavezeti a láncot félkörbe.

Le-le-lefolyik a Tisza

Le-le-lefolyik a Tisza,
nem folyik az többé vissza,
rajta van a babám csókja,
ha sajnálja, vegye vissza.

Nagy hó esett a Tátrába’,
nagy szerelem van egy lányba’.
De még nagyobb a legénybe’,
megcsókolja a sötétbe’.