kedd, május 11, 2021
Itthon vagy-e, hidas mester?

Itthon vagy-e, hidas mester

– Itthon vagy-e, hidas mester?
– Itthon vagyok, ipp most jöttem!
– Eressz átal a hídadon!
– Nem eresztlek, mer’ elszakad!
– Ha elszakad, megcsináljuk!
– Mivel tudnád, megcsinálni?
– Győri gyönggyel, gyöngyharmattal!
– Honnan veszel győri gyöngyöt, gyöngyharmatot?
– Isten adja jobb kezéből. Átmehetek rajta!

A általában 8-10 éves leányok játszották. Fiúk csak ritkán vegyültek közéjük.

Hidas-kapus játék. Két játékost kiszámolóval kiválasztanak, vagy csak megegyeznek, hogy ki lesz a játékkezdő, a „hidas mester”. A két kiválasztott játékos összefogott kézzel áll, hidat tart, szemben állva a kötetlen formában elhelyezkedő játékosokkal.
A játék első részében dalos párbeszéd hangzik el közöttük, majd annál a résznél, hogy „bújjatok rajta”, kaputartásba emelik a kezüket és kezdődik az általánosan ismert kapus játék.

Kézfogással, kígyóvonalban haladnak a gyerekek a kapu alatt és a kapu körül. A dallam végére lezárják a kaput, és akit belefogtak, az választhat aranyalma vagy aranykörte között – a kapusok előzetesen megbeszélték egymással, melyikük melyik.

Amikor a játékosok mind elkelnek, akkor az ún. húzás következik. Egy kijelölt vonalon igyekszik az egyik csoport a másikat áthúzni, és amelyiknek sikerül, az a győztes.

Körtefán

Körtefán terëm a piros meggy,
feleségem van nekem csak egy.

De mikor még ez az egy is sok,
előbb-utóbb sírba vinni fog.

Furcsa Isten teremtése ő,
reszketek, ha közelembe jő.

Gondoltam már, hogy megverem én,
bírok vele, hiszen olyan vén.

Három ízben volt már félig holt,
jaj, istenem, de jó kedvem volt.

És az ördög mégsem vitte el,
olyan rossz, az ördögnek sem kell.

Nagyobb leányok páronként felállnak, egymással kezet fognak, és kaput tartanak. Ének közben az utolsó pár, majd a többi, a mindenkori utolsó pár a többiek feltartott keze alatt előre bújik, és kb. egy lépésre, az első pártól feláll, feltartott kézzel. A párok egymás után bújnak.

Csólika

Csólika borsó, vad lencse,
fekete szemű menyecske.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

Hosszú úton jártamba,
tüske ment a lábámba.
Nosza pap, rajtakap,
talán bizony meg is kap.

A játszók két sorba állnak fel. Összefogott kezüket magasra tartják, s az egyik sor a másik sor feltartott karjai alatt kígyózva bújik át, „sövényt fonnak”. Azután a másik sor bújik.

Iglice

Iglice szívem, iglice,
aranyos lábú bakkecske,
a vár mellett jártomba,
tüske gyukott lábomba.
A cigányok sátorának
meggyulladt a hátulja,
benne igett a vajda,
vajdánénak két lánya,
piros bársony topánba’,
iglice szívem, iglice.

A leányok kézfogással kígyózó vonalban körüljárnak három leányt, akik háromszög alakban guggolnak. Egy leányka a körön kívül, kettő belül esik. A dallam ismétlésekor a járkáló sor irányt változtat. Amikor a sor első tagja utoléri a sor utolsó tagját, bezárják kézfogással a sort.

Bújj, bújj medve

Bújj, bújj medve, bújj ki a zöld gyepre.
Ha kijöttél légy csendesen, hogy a vadász meg ne lessen! Bum!

Meghajolva, mintha bújnának, mennek körbe. A bum-ra leguggolnak.

Dombon törik a diót

Tácok – Forgó kör

Óvodás korú gyerekek játéka. Megfogják egymás kezét, majd körbe járva énekelnek:

Dombon törik a diót, a diót,
és aztán a mogyorót,
rajta, vissza,
tessék kérem megbecsülni,
és a földre lecsücsülni,
csüccs!

Amikor a „vissza” szóhoz érnek, ellentétes irányban kezdenek járni, az ének végén pedig leguggolnak.

Azért jöttünk ide karikázni

Azért jöttünk ide karikázni,
hogy szeretőnk itt találna lenni.

Ha a lábunk ki találna törni,
talán tudna rajta szánakozni.

Ne sajnáljunk Visegrádra menni,
a molnártól a láncot elkérni,

egy kis leány derekára kötni,
barna legényt neki letartani.

Hárman letérdelnek, vagy leguggolnak, és azok körül a többiek láncban „kacskaringósan” járnak.

Innet-tunnat a Tiszán

Innet-tunnat a Tiszán, Fehérvárnak alatta,
kapitány úr izente, izenetét küldötte,
kéressük, kéressük a kendtek lányukat,
szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat.
Kard kezemben, jobb kezemben,
Marcsa lányom, tanulj elmesélni.
Már mink evvel elmehetünk,
többé vissza sem jöhetünk.
Uccu legények mentek sári sarkantyúban,
utánuk a leányok aranykoszorúban.
Ha jó lányok volnátok, nekem köszönnétek.
Köszönjön a kiskutya, mert kövérek vagytok.
Az ágyulis kismadár nem száll minden ágra,
én sem fekszem mindenkor a paplanos ágyba.
Felpuhítom földemet, ott aluszom egyet,
az én kedves vacsorám csak egy vörös hagyma.

Mért küldött az úrasszony

Mért küldött az úrasszony? Haja gyöngyöm, hája.
Nektek hidat csinálni, haja gyöngyöm, hája.
Minek nektek az a híd? Haja gyöngyöm, hája.
Nektek azon átjárni, haja gyöngyöm, hája.
Megnyitottam kapumat, kapumat,
kerüljétek váramat, váramat.
Szita, szita péntek,
siralom csütörtök,
dob szerda.

Virágvasárnap délután, amikor a leányok a kiszebábot bedobják a vízbe, két csoportba állnak, és énekelnek. „Megnyitottam kapumat”: kezeiket összefonják és kaput nyitnak: az első pár feltartott kezei alatt átbújnak. Ezt ismételgetve mennek vissza a faluba.

Bújócska

Rajta, rajta, leszakadt a pajta, bent maradt a macska.