Itthon vagy-e, hidas mester?

Itthon vagy-e, hidas mester

– Itthon vagy-e, hidas mester?
– Itthon vagyok, ipp most jöttem!
– Eressz átal a hídadon!
– Nem eresztlek, mer’ elszakad!
– Ha elszakad, megcsináljuk!
– Mivel tudnád, megcsinálni?
– Győri gyönggyel, gyöngyharmattal!
– Honnan veszel győri gyöngyöt, gyöngyharmatot?
– Isten adja jobb kezéből. Átmehetek rajta!

A általában 8-10 éves leányok játszották. Fiúk csak ritkán vegyültek közéjük.

Hidas-kapus játék. Két játékost kiszámolóval kiválasztanak, vagy csak megegyeznek, hogy ki lesz a játékkezdő, a „hidas mester”. A két kiválasztott játékos összefogott kézzel áll, hidat tart, szemben állva a kötetlen formában elhelyezkedő játékosokkal.
A játék első részében dalos párbeszéd hangzik el közöttük, majd annál a résznél, hogy „bújjatok rajta”, kaputartásba emelik a kezüket és kezdődik az általánosan ismert kapus játék.

Kézfogással, kígyóvonalban haladnak a gyerekek a kapu alatt és a kapu körül. A dallam végére lezárják a kaput, és akit belefogtak, az választhat aranyalma vagy aranykörte között – a kapusok előzetesen megbeszélték egymással, melyikük melyik.

Amikor a játékosok mind elkelnek, akkor az ún. húzás következik. Egy kijelölt vonalon igyekszik az egyik csoport a másikat áthúzni, és amelyiknek sikerül, az a győztes.

Azért jöttünk ide karikázni

Azért jöttünk ide karikázni,
hogy szeretőnk itt találna lenni.

Ha a lábunk ki találna törni,
talán tudna rajta szánakozni.

Ne sajnáljunk Visegrádra menni,
a molnártól a láncot elkérni,

egy kis leány derekára kötni,
barna legényt neki letartani.

Hárman letérdelnek, vagy leguggolnak, és azok körül a többiek láncban „kacskaringósan” járnak.

Irem, irem, fehér irem

Irem, irem, fehér irem,
de sok kislány az irigyem,
elakarnak veszejteni,
de jaz Isten nem engedi.

Sok irigyem a faluba’,
kettő, három egy kapuba’.
Elakarnak veszejteni,
de az Isten nem engedi.

Mért küldött az úrasszony

Mért küldött az úrasszony? Haja gyöngyöm, hája.
Nektek hidat csinálni, haja gyöngyöm, hája.
Minek nektek az a híd? Haja gyöngyöm, hája.
Nektek azon átjárni, haja gyöngyöm, hája.
Megnyitottam kapumat, kapumat,
kerüljétek váramat, váramat.
Szita, szita péntek,
siralom csütörtök,
dob szerda.

Virágvasárnap délután, amikor a leányok a kiszebábot bedobják a vízbe, két csoportba állnak, és énekelnek. „Megnyitottam kapumat”: kezeiket összefonják és kaput nyitnak: az első pár feltartott kezei alatt átbújnak. Ezt ismételgetve mennek vissza a faluba.

Le-le-lefolyik a Tisza

Le-le-lefolyik a Tisza,
nem folyik az többé vissza,
rajta van a babám csókja,
ha sajnálja, vegye vissza.

Nagy hó esett a Tátrába’,
nagy szerelem van egy lányba’.
De még nagyobb a legénybe’,
megcsókolja a sötétbe’.

Liliom, liliom

Liliom, liliom,
hányat terem a mogyoró?
Tízet terem a mogyoró.

Párosával egymás mögé állunk, a párok feltartják összefogott kezüket, és a hátulsó pár elindul előre a kapuk alatt bújva.
Amikor az oszlop elejére érnek, beállnak első párnak, és ők is föltartják a kezüket. Aki hátulsó pár lesz, az máris bújik, így folyamatosan haladunk az oszloppal előre.
Közben egyfolytában énekeljük.

Zöld, zöld, zöld ág

Zöld, zöld, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van a városkapu, által bújhatsz rajta.

Gyerünk hidat csinálni

Kiválasztjuk a hidasokat, vagyis azt a párt, akik a hidat tartják, majd párosával oszlopba állunk, és megfogjuk egymás kezét. Szemben állnak a hidasok magasra emelt kézzel. A csoport kezdi az éneklést, a hidasok folytatják:

Csoport: Gyerünk hidat csinálni, haja, gyöngyöm, haja!
Hidasok: Minek néktek az a híd, haja, gyöngyöm, haja!
Csoport: Nékünk azon átjárni, haja, gyöngyöm, haja!
Hidasok: Miből lesz a híd lába, haja, gyöngyöm, haja!
Csoport: Két szál rozmaringból, haja, gyöngyöm, haja!

Ekkor a csoport elindul a híd felé, majd átbújuk alatta. Közben mindenki énekel:

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.
Nyisd ki aranykapudat,
hadd kerüljem váradat,
liliomszál.

A végén a hidasok lecsapják a kezüket és kettőt levágnak. A következő játékban azok lesznek a hidasok.

Az idősebb korosztály játékai közé tartozott. Inkább lányok játszották. Ketten egymással szembeálltak, s kezüket egybetéve alacsony „kaput” tartottak. A többiek a kapuval szemben felsorakoztak egymás mögé, és várták, hogy a „kapusok” megszólítsák őket.

A kapusok és a sor között a következő párbeszéd hangzott el:

Kapusok: Ácsok vagyunk, ásétozunk, fenyőfábu! fönt faragunk, ingyen aranyozunk.
Sor: Mivel aranyoztok?
Kapusok: Rézzel és ólommal.
Sor: Ólom igen olvadékos, réz igen repedékes, vaskapunak vámjo van.
Kapusok: Micsoda vámjo van?
Sor: Piros alma most bimbózik, egy szép leány most búcsúzik…

A befejező mondatot – melynél a kapusok kezüket magasabbra emelve hirtelen kinyitották a kaput – közösen mondták: Bújj, bújj, bukros, kukurikú!

Erre a sor gyorsan elindult, hogy a nyitott kapun minél többen átbújjanak, ugyanis a „kukurikú” elhangzása után a kapusok ismét lecsukták a kaput. Amelyik játékos a kapuban rekedt, az – a megegyezés szerint – vagy kiesett a játékból, vagy pedig beállt valamelyik kapus háta mögé, hogy hasonló sorsú társ érkezésekor ő is kaput alkosson. Ismétléskor a párbeszédet tehát egyre több kapus mondta.

A játékot a jobb vagy bal oldali kapus kerülgetésével mindaddig folytatták, míg a sor el nem fogyott.

 

Hej, vári, vári

Hej, vári, vári, Egri vári,
jártatjuk a kedvesével, kívánjuk, hej, vári.

Párosával egymás mögé oszlopba állunk, a párok egymással szembefordulva összefogják mindkét kezüket. Az összekulcsolt kezeken egy kisebb lány sétál végig, aki a lányok fejére támaszkodva egyensúlyoz. Akinek a kezén már átlépett, azok az oszlop két oldalán előreszaladnak, és az elején ismét összekapaszkodnak. Ilyenformán akármilyen hosszan tudunk sétálni. Közben folyamatosan énekeljük.