Mikor az Úr Jézus

Mikor az Úr Jézus világra született,
Először mihozzánk hasonló gyermek lett.
Mi mennyei Mester tanított sok jóra,
Itt az ostyaszínben testét nékünk adta.

Mi is nagy Uraim, kedves tanítónktul
Néktek ostyát hoztunk szíves ajándékul.
Ez alatt született Krisztus szent áldása,
Szálljon tereátok – ő szent adománya.

„Gyerekkorunkba karácsony előtt hordtuk az ostyát, ezt énekeltük.“ (Golyán Andrásné született Blaskó Ilona, Rimóc)
Az ostyahordás katolikus egyházban középkori gyökerű szokás volt, melyet a reformáció után megtartott az evangélikus egyház is.  Az ostyahordás többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte történt. A kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Ennek fejébe a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos részét képezte, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagymával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.

Komámasszony, hogy a báb?

Kislányok piacosdit játszottak, virágokat árultak. Minden kislány választott virágnevet. Egy leány a kör közepébe állt és kérdezgette:

– Komámasszony, hogy a báb?
– Három cipó. Két futás.
– Hát a tyúk?
– Az is úgy.
– Hát a kakas?
– Három garas.
– Hát a jérce?
– Fussunk érte.

A kör közepén álló lány mondott egy virágnevet a választottak közül. A játék körbefutással folytatódott, s a kör közepébe az állt, akit virágnevén szólítottak.

Lucát hoztam kendteknek

Lucát hoztam kendteknek
Cin legyen kanaluk,
Vas legyen tányérjuk
Adja Isten a gazdának
Bort, búzát,
Gazdasszonynak
Tyúkot, lúdat
Egy kas gyereket,
Egy lábossal malacot
Így heverjenek a tyúkjaik!

„Luca napkor, reggel majdnem minden házhoz elmentünk, és énekeltük ezt az éneket. A végén végighengergettünk* a földön. Utána kaptunk almát, diót, kalácsot, pénz nem igen vót. Csak fiúk jártunk.“ (Pénz Antal, Százd)

*végighengergettünk = végighemperegtek

Kapásból

Főleg kislányok játszották. Falnak dobták a labdát és elkapták. Abban versenyeztek, ki hányszor tudta elkapni a visszapattanó labdát.

Lánc, lánc, lánc

Lánc, lánc, lánc, eszterlánc a cérna,
Szép ződ garádics, gyűrűmenta, fodormenta,
*Julis mátka, fordulj angyalmódra.

“Ezt is úgy játszottuk, hogy körbe fogtuk egymás kezit, osztan mentünk sorba, míg csak minden lánynak ki nem mondták a nevit: *Örzsi, mátka, Márgit mátka… Utána sergettünk egy nagyot, hogy „lánc, lánc, lánc…“. (Itt az adatközlő dupla sebességgel énekelte még egyszer a dalt – a gyűjtő megjegyzése) “Akkor visszafordútónk memmeg**. Az úgy ment sorba, míg megint vissza nem ért.”
A megnevezettek kifordultak a körből és így mentek körbe kézfogással. Amikor mindenki kifordult, újrajátszották a játékot, de akkor már be kellett fordulni a körbe.

**memmeg= megint

Cin-cin, brumm-brumm

A gyerekek pajtásaik közül ördögöt választottak, a többiek pedig virágnevet választottak maguknak, és az ördögtől ezt kérdezgették:

– Mi zörög a padláson?
– Az ördög a hatágú vasvellájával.
– Mit akar?
– Virágot.
– Milyent?
– Tulipánt.*

Ha nem volt tulipán nevű gyerek, azt mondták:

Kiszaladt a kürtőn.

Ha talált, mentek az ördöghöz és azt mondogatták:

Cin-cin, brumm-brumm…

* helyettesítendő virágnév

Szólítsd Lőrinc sípodat

Szólítsd Lőrinc sípodat, sípodat,
Jóska furulyádat
Verd Lajos a dobodat,
Te meg Miklós a dudát,
Pengessed a lantot,
Te Pista a drombot,
Fújd a kürtöt Miska,
Tilinkózz Andriska.

Karácsony előtt énekelték Százdon az iskolás korú gyerekek.

Gurgázás

Fiúk játszották, vaskarikát gurigattak utca hosszat, és kampós végű dróttal egyengették a karika útját, hogy el ne dőljön.

Háromkirályok napja

Három királyok napja,
Országunk egy istápja,
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támad,
„Hol vagy, zsidók királya?”
Betlehemben találják,
Szép Jézust körülállják.

Állj fel, Péter, állj fel
Az én bal vállamra,
Akit onnan meglátsz,
Soha meg nem tagad.
Látom, Uram, látom
Mennyország ajtaját,
Ki van pecsételve
Aranyval, ezüstvel.

Mondva: Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Seggreverőcske

Egy gyerek a pad fölé hajolt és eltakarta a szemét. Valaki a többiek közül a fenekére csapott. A padon fekvő gyereknek fel kellett ismernie bántalmazóját, ha nem sikerült, folytatódott a seggreverőcske addig, amíg fel nem ismerte. Ha sikerült, csere történt.