Jó napot, jó napot

„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek!

Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre,
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!

„De nem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Nem megyek, nem biz én,
Gazdag lány vagyok én,
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag lány vagyok én,

De van szomszédomba‘,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!

„Jó napot, jó napot
Szegény ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek,

Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!

„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem:
Jöszz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jöszz-e hozzám, vagy sem?“

Elmegyek én, biz én,
Szegény lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény lány vagyok én!

„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,

Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!

„De nem azért jöttem:
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Elmegyek, el biz én,
Hisz gazdag lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Hisz gazdag lány vagyok én!

„Nem jöttél el hozzám,
Kocsisi ruhába‘,
Ha, ha, ha, haj,
Kocsisi ruhába‘!“
„Jó napot, jó napot,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!“

Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,

Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!

„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“

Van nékem jegyesem,
Szép kocsislegényem!
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegényem!

„Hisz, én vagyok az, nem más,
Öleljük meg egymást!
Ha, ha, ha, haj,
Öleljük meg egymást!“

Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, külföldön ismeretlen. A mi kultúránkban keletkezett, a 14-19. század között bármikor – állítja Vargyas Lajos (Vargyas 1996. 178).

Egyszer egy királyfi… kezdetű dal változata

Gombozás

A földbe vájt lyukba kellett gombokkal betalálni. Az a gyerek nyert, aki a legtöbb gombot tudta a kijelölt helyre lőni az ujjával.

Ó, ó, farsang

Ó, ó, farsang, kedves idő,
Elmúlt már az óesztendő.
Az újakban vígadjonak,
Nékünk szalonnát adjonak,
Ha nincsen a házba‘,
Van a kiskomrába‘,
Igyonak, egyenek,
Csak nekem is hagyjonak.

A farsangi napokba‘
Innánk, ennénk, ha vóna,
Ha a gazdasszony adna,
Egy nagy darab szalonnát,
Sutty a nyársamra.

Farsang idején este nagy zajjal járták a falut a fiatalok. Az ablakok alatt ostorral pattogtattak, kolompot ráztak, csengőztek, trombitáltak, éleseket fütyültek. Majd elkezdték az éneklést, melyért szalonnát, kolbászt vagy pálinkát kaptak.

Egy, kettő, három, négy

Egy, kettő, három, négy, bolond Istók, hová mégy?
Győrbe gyöngyí’, Komáromba kontyí’, szénát veszek lovamnak,
Lovam nékem ganéjt ád, ganéjt adom földnek,
Föld nékem búzát ad, búzát adom molnárnak,
Molnár nékem lisztet ád, lisztet adom péknek,
Pék nekem cipót ád, cipót adom koldusnak,
Koldus nekem botot ád, úgy megverem a kutyát,
Végigfussa az utcát.

Addig a házunkból el nem mégy

Addig a házunkból el nem mégy,
Míg három szál gyertya el nem ég,
Elégett már kettő, három is,
Elmehettek, lányok, tovább is.

Farsangolás alkalmával ezzel a dallal búcsúztak a háziaktól. Előtte a „Ma vagyon, ma vagyon“ kezdetű dalt szokták énekelni.

Pad alatt, pad alatt

Pad alatt, pad alatt van egy ház,
Abban lakik a kanász,
Kértem tőle vacsorát,
Azt mondta, hogy pofon vág,
Ha pofon vág, meghalok,
Kivisznek a bivalyok,
Répa földbe temetnek,
Megesznek a tehenek.

Egy asszonynak három lánya

Egy asszonynak három lánya,
Háromnak van egy szoknyája.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Másodiknak nincs kötője,
Nincs is annak szeretője.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Harmadiknak nincs bársonya,
A testvér nénjeét hordja.
Ó, jaj, mámili,
Jaj, de czermeli,
Czirkum czelleri,
Rozmarint, viola!

Kézfogással láncot alkotnak, hárman pedig háromszög alakban leguggolnak egymástól távol. A lánc a guggolókat kerülgetve kanyargósan halad a térben.
Javaslat: versszakonként menetirányt válthanak, így a lánc eddig utolsó tagja lesz a vezető.

Kedden

Kedden kedvem kerekedett kocsikázásra,
Kocsikázás közben kedves
Komám karja kitörött,
Kilenc kiló karbolt kértem
Kedves komám karjára.

Kiskomárom, nagykomárom

Kiskomárom, nagykomárom,
De szép kislány ez a három.
De szeretném az egyiket,
Három közül legszebbiket,
Három közül legszebbiket!

Hárman állnak a kör közepén, a többiek nagy körben énekelve körüljárják őket. Ének után a kör közepén álló három választja a három „legszebbiket“, akik most azok helyükre lépnek.

Ördöglovas

Az „Ördöglovas” játék máshelyütt is ugyanezen a néven ismert. A „fecskerakással” (törekkel v. ritk. szalmával kevert sárból, agyagból rendsz. döngöléssel való falrakás, építés. ) készített házak építéséhez a gyerekek segítségét is igénybe vették, ami nagyszerű játék is volt számukra. Fenyőfából készítették a felnőttek az „ördöglovat”, ennek utódját, kis átalakítással, vasból ma is megtalálhatjuk a játszótereken. Egy kb. másfél méteres tönköt beástak a földbe. Erre egy másik, (a ház nagyságától függően) három-négy méter hosszú fatörzset ékeltek rá, hogy mint a mérleg, billeghessen, és körbe-körbe is forgatható legyen. A gyerekek aztán hintáztak rajta: forgatták, s közben ledöngölték a ház homoktalapzatát.