Ez a kislány fésülködik, Dunára, haj
Ez a kislyány fésűködik, Dunára, haj!
A tükörbe‘ lesekedik, Dunára, haj!
Ugyan, babám, szép vagyok-e,
Kedvedre való vagyok-e?
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!
Ez a kislyány borsót árul, Dunára, haj!
Most jött haza a vásárrúl, Dunára, haj!
Eladott vagy kilenc iccét,
Azon vette meg a legényt.
Dunára, Tiszára, Rimára, haj!
Kodály Zoltán megjegyzése szerint a „kislány” szövegrésznél leánynevet, a „babám” helyett fiúnevet énekeltek régen.
A broszonyi
A broszonyi, a broszonyi Varga Erzsi*,
Szépszemű lyány,
Krumpli rúzsa vio, viola!
Kizárólag lányok játéka volt az „A broszonyi…” kezdetű kis soroló, táncoltató játékocska.
A lányok egyvonalba sorakoztak, s a dalban szereplő „Varga Erzsi”* módjára valamennyi lány nevét egyenként kiénekelték. Akinek a nevét énekelték, kiperdült a sorból, s csípőre tett kézzel átforgott az előzővel párhuzamos – pár méternyire alkotott – új sorba. Ha már valamennyien az új sorban álltak, befejezték vagy újrakezdték a játékot.
Üsd a harmadikat
Sokan játszhatják. Egymástól pár lépésnyire kettesével kört alkotnak a játékosok. Egy futót, egy kergetőt kiszámolnak, ha nincs önként vállalkozó. Az egyik a kör külső kerületén fut, a másik kergeti. Ha a kergető meg tudja érinteni a futót, szerepet cserélnek. A futó beállhat bármely kettős elé, ebben az esetben a külső körön álló harmadik lesz az, akit kergetnek, és ha megérinti a kergető, ő lesz az új kergető. Az új pár ezt követően megigazítja a kört (lásd 3. ábra).
A prücsök a mezőbe’
A prücsök a mezőbe’ házasodni akar,
Ölelgeti a legyet, el akarja venni.
„Elvennélek, te kis légy, ha kicsi nem vónál!”
„Hozzád mennék, te prücsök, ha görbe nem vónál!”
Ugrik-bugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Az ördög a küszöbön borsot akar törni.
Farkas-koma, mészáros, három ökröt vágott.
Hozzája meg malacot, hatvanat lerántott.
Megvolt a szent egyesség, szóltak a trombiták.
Táncba hítták a medvét, eljárták a polykát.
Kis gaólya vót a flótás, béka a trombitás.
Büdösbogár a kontrás, szunyog a szekundás.
Gyereklagzi eljátszásakor fel lehet használni.
Eltörtétek hídunk lábát
Eltörtítek hídunk lábát, magyari érsek, magyari érsek…
Majd megcsináltatjuk bőrbodzábú’, magyari érsek, magyari érsek…
A bőrbodza igen büdös, magyari érsek, magyari érsek…
Majd megcsináltatjuk márványkőbű’, magyari érsek, magyari érsek…
A márványkő igen kemíny, magyari érsek, magyari érsek…
Majd megcsináltatjuk két szíp lyánybú’, magyari érsek, magyari érsek…
A két szíp lyány most őtözik, magyari érsek, magyari érsek…
Sajnos a faluban már csak a közölt rész maradt meg a legidősebbek emlékezetében. A játékot a „Bújj, bújj, zöld ág”-hoz hasonlóan játszották, főként lányok. A dallam pentaton, ereszkedő típusú. A szöveg is erre utal, melyekből akár egy „Kőmíves Kelemen”-féle ballada is kikerekedhetne.
Népballadáink megtörtént eseményeket örökítettek meg. A történelem – sajátos formában – nyomot hagyott a nép gyermekjátékainkban is. A következő két kicsi gyermekdal a török megszállás nehéz éveit idézi. Kisgyermekek énekelték, ha gólyát láttak, vagy csigát találtak Kisújfalun a „gátas bozótokban”.
Lovasdi
Fiúk játszák. Nagyobb fiúk a kisebbeket a nyakukba veszik. Kört alkotnak és a lovasok a labdát egymásnak dobálják cselesen, hogy a másik ne tudja elkapni, de úgy, hogy az a címzetteknél kartávolságnyinál messzebb nem repülhet. Aki nem jól dobja a labdát, vagy aki nem kapja el, kiáll a játékból. Az győz, aki legtovább játszik hibátlanul.
Szerdán viszik lányokat
Szerdán viszik lányokat, lányokat,
Legrégebbik lányokat.
Gyöngyöt, gyöngyöt asszonyának,
Gyöngykoszorút a lányának
Vesszőt, vesszőt a hátára,
Hogy senki se lássa.
Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: A gyerekek egymás kezét fogva sétálnak körbe, énekelve. A kiválasztott kérő a körön kívül sétál, a körrel ellentétes irányba. A dal végén a kérő az utolsó szótagra megérinti annak a vállát, akihez ért, s az csatlakozik hozzá, így a következő játszásnál már ketten mennek. Addig játszák, míg a körben csak egy gyerek marad, ő lesz a következő játékban az új kérő.
Kelj ki, kelj ki, sípocska
A fiúk dalolászták fűzfasíp készítése közben a „Kelj ki, sípocska” kezdetű dalocskát.
Këjj ki, këjj ki, sípocska,
Sós vízbe teszlek,
Onnan is kivëszlek,
Kerék alá tëszlek,
Onnan is kivëszlek…
Fűzfasípot tavasszal készítettek zsenge fűzfaágból. Szép, egyenes ujjnyi vastag ágon körülvágták a fa bőrét, és a végétől olyan távolságnyira, amekkorára a sípot tervezték (8-10 cm). A síp egyik végére félkör alakzatú sípnyílást vágtak. Ezután mindaddig ütögették, veregették, meg-megnyálazták a sípnakvalót, míg el nem vált a bőr a fától, s azt lehúzhatták. A síp alsó felét teljesen bedugták egy fadarabbal. Erre a célra annak a fának egy része felelt meg a legjobban, amelyről a bőrt lehúzták. A síp felső részét is ennek egy darabkájával (kb. 1 cm) tömítették, de ebből milliméternyit levágtak, hogy ezáltal a befújt levegő a sípba juthasson, s megszólaltassa. A síp hangjának magassága a sípnyílás és az alsó dugasz közti távolságtól függött. Ha kisebb volt a távolság, magasabb, élesebb lett a hang.
Körtéfa, körtéfa
Körtéfa, körtéfa, kőrösi, kerepesi körtéfa.
Városi gazda, gyöngyösi tánc.
Könnyű-járó kis menyecske dobszerda.
Ej szina, szinallya, szina szakadékja.
Abba‘ forog derék lány, derék kis menyecske.
Adjon isten lassu esőt, forgassa ki mind az kettöt dobszerda.
Nincs eredeti játékleírás, az ilyen és hasonló játékok vonulós, kapuzós formát ölthetnek.
Libapásztorjáték: Pitykövezés
A kislányok 5 egyforma kavicsot kerestek, ezeket a jobb markukban tartották, majd a magasba dobták, s a kézfejjel kellett őket elkapni. Ahány darab kavics maradt a kézfejen, annyival folytathatták a játékot. Akinek pl. 3 darab kavicsa maradt a kézfején, marokba vette azt a hármat, és így fél marokkal egyenként a földön maradt kavicsot a magosba kellett dobni és újra elkapni. (Rekonstruált játékleírás – mivel a játékleírás ezen része értelmetlen, ezért a következőt javasoljuk), majd újra feldobta, és kézfejével próbált elkapni minél több kavicsot. A játék addig tartott, amíg minden kavics a földre nem esett. Az nyert, aki a legtöbbször dobta föl a kavicsokat.