Zöld fű, szekfű

Zöld fű, szegfű

Zöld fű, szegfű a lábom alatt,
Aki lesz a legszebb, tőlem csókot kap.

Rekonstruált játékleírás – eredeti játékleírás nem áll rendelkezésünkre, így ugyanennek a játéknak máshol gyűjtött és közölt játékleírását tesszük közzé: A gyerekek kézfogással kört alkotnak, egy pedig a kör közepére áll. Körbejárva éneklik a dalt, a középen álló a dal végén választ valakit a körből, akit megcsókol, majd helyet cserélnek, s a játékot újra kezdik.

 

Komámasszony, hogy a báb?

Kislányok piacosdit játszottak, virágokat árultak. Minden kislány választott virágnevet. Egy leány a kör közepébe állt és kérdezgette:

– Komámasszony, hogy a báb?
– Három cipó. Két futás.
– Hát a tyúk?
– Az is úgy.
– Hát a kakas?
– Három garas.
– Hát a jérce?
– Fussunk érte.

A kör közepén álló lány mondott egy virágnevet a választottak közül. A játék körbefutással folytatódott, s a kör közepébe az állt, akit virágnevén szólítottak.

Mikor az Úr Jézus

Mikor az Úr Jézus világra született,
Először mihozzánk hasonló gyermek lett.
Mi mennyei Mester tanított sok jóra,
Itt az ostyaszínben testét nékünk adta.

Mi is nagy Uraim, kedves tanítónktul
Néktek ostyát hoztunk szíves ajándékul.
Ez alatt született Krisztus szent áldása,
Szálljon tereátok – ő szent adománya.

„Gyerekkorunkba karácsony előtt hordtuk az ostyát, ezt énekeltük.“ (Golyán Andrásné született Blaskó Ilona, Rimóc)
Az ostyahordás katolikus egyházban középkori gyökerű szokás volt, melyet a reformáció után megtartott az evangélikus egyház is.  Az ostyahordás többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte történt. A kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Ennek fejébe a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos részét képezte, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagymával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.

Cin-cin, brumm-brumm

A gyerekek pajtásaik közül ördögöt választottak, a többiek pedig virágnevet választottak maguknak, és az ördögtől ezt kérdezgették:

– Mi zörög a padláson?
– Az ördög a hatágú vasvellájával.
– Mit akar?
– Virágot.
– Milyent?
– Tulipánt.*

Ha nem volt tulipán nevű gyerek, azt mondták:

Kiszaladt a kürtőn.

Ha talált, mentek az ördöghöz és azt mondogatták:

Cin-cin, brumm-brumm…

 

* helyettesítendő virágnév

Lánc, lánc, lánc

Lánc, lánc, lánc, eszterlánc a cérna,
Szép ződ garádics, gyűrűmenta, fodormenta,
*Julis mátka, fordulj angyalmódra.

“Ezt is úgy játszottuk, hogy körbe fogtuk egymás kezit, osztan mentünk sorba, míg csak minden lánynak ki nem mondták a nevit: *Örzsi, mátka, Márgit mátka… Utána sergettünk egy nagyot, hogy „lánc, lánc, lánc…“. (Itt az adatközlő dupla sebességgel énekelte még egyszer a dalt – a gyűjtő megjegyzése) “Akkor visszafordútónk memmeg**. Az úgy ment sorba, míg megint vissza nem ért.”
A megnevezettek kifordultak a körből és így mentek körbe kézfogással. Amikor mindenki kifordult, újrajátszották a játékot, de akkor már be kellett fordulni a körbe.

**memmeg= megint

Csörög-börög

A gyerekek kört alkottak és összetették a kezüket. Egy gyerek megkérdezte:

– Mi van a kezedben?
– Három szál rozmaring. – szólt a válasz.

A kérdező ráütött a választ adó kezére, s felszólította:

Nyisd ki!

Ha eltalálta, csere történt, ha nem, folytatódott a kérdezgetés.

Szólítsd Lőrinc sípodat

Szólítsd Lőrinc sípodat, sípodat,
Jóska furulyádat
Verd Lajos a dobodat,
Te meg Miklós a dudát,
Pengessed a lantot,
Te Pista a drombot,
Fújd a kürtöt Miska,
Tilinkózz Andriska.

Karácsony előtt énekelték Százdon az iskolás korú gyerekek.

Gurgázás

Fiúk játszották, vaskarikát gurigattak utca hosszat, és kampós végű dróttal egyengették a karika útját, hogy el ne dőljön.

Háromkirályok napja

Három királyok napja,
Országunk egy istápja,
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támad,
„Hol vagy, zsidók királya?”
Betlehemben találják,
Szép Jézust körülállják.

Állj fel, Péter, állj fel
Az én bal vállamra,
Akit onnan meglátsz,
Soha meg nem tagad.
Látom, Uram, látom
Mennyország ajtaját,
Ki van pecsételve
Aranyval, ezüstvel.

Mondva: Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Gombozás

A földbe vájt lyukba kellett gombokkal betalálni. Az a gyerek nyert, aki a legtöbb gombot tudta a kijelölt helyre lőni az ujjával.