Lucát hoztam kendteknek
Lucát hoztam kendteknek
Cin legyen kanaluk,
Vas legyen tányérjuk
Adja Isten a gazdának
Bort, búzát,
Gazdasszonynak
Tyúkot, lúdat
Egy kas gyereket,
Egy lábossal malacot
Így heverjenek a tyúkjaik!
„Luca napkor, reggel majdnem minden házhoz elmentünk, és énekeltük ezt az éneket. A végén végighengergettünk* a földön. Utána kaptunk almát, diót, kalácsot, pénz nem igen vót. Csak fiúk jártunk.“ (Pénz Antal, Százd)
*végighengergettünk = végighemperegtek
Sem, sem, gyűrű
Pihentető játék volt a „Csön, csön, gyűrű” variánsának tekinthető „Sem, sem, gyűrű…” kezdetű gyermekjáték. Míg az egyik játékos hunyt, a többiek eldugtak egy gyűrűt valakinek az összezárt tenyerébe. Sorban ültek vagy álltak. Mindegyikük összezárta tenyerét és énekelték:
Sem, sem, gyűrű, gallan gyűrő, enné’ van az arangyűrő.
Enné”, emenné’, ettül kírem, ez adja ki!
Közben megjött a hunyó, s találgatta, kinél van a gyűrű. Háromszor találhatott. Ha harmadszorra sem talált, újra hunyó maradt. Ha talált, akkor az a gyerek lett a hunyó, akinél a gyűrűt megtalálta. Ez a játék kicsik és nagyok, lányok, fiúk egyaránt kedvelt játéka volt.
Lánc, lánc, lánc
Lánc, lánc, lánc, eszterlánc a cérna,
Szép ződ garádics, gyűrűmenta, fodormenta,
*Julis mátka, fordulj angyalmódra.
“Ezt is úgy játszottuk, hogy körbe fogtuk egymás kezit, osztan mentünk sorba, míg csak minden lánynak ki nem mondták a nevit: *Örzsi, mátka, Márgit mátka… Utána sergettünk egy nagyot, hogy „lánc, lánc, lánc…“. (Itt az adatközlő dupla sebességgel énekelte még egyszer a dalt – a gyűjtő megjegyzése) “Akkor visszafordútónk memmeg**. Az úgy ment sorba, míg megint vissza nem ért.”
A megnevezettek kifordultak a körből és így mentek körbe kézfogással. Amikor mindenki kifordult, újrajátszották a játékot, de akkor már be kellett fordulni a körbe.
**memmeg= megint
Eltörtétek hídunk lábát
Eltörtítek hídunk lábát, magyari érsek, magyari érsek…
Majd megcsináltatjuk bőrbodzábú’, magyari érsek, magyari érsek…
A bőrbodza igen büdös, magyari érsek, magyari érsek…
Majd megcsináltatjuk márványkőbű’, magyari érsek, magyari érsek…
A márványkő igen kemíny, magyari érsek, magyari érsek…
Majd megcsináltatjuk két szíp lyánybú’, magyari érsek, magyari érsek…
A két szíp lyány most őtözik, magyari érsek, magyari érsek…
Sajnos a faluban már csak a közölt rész maradt meg a legidősebbek emlékezetében. A játékot a „Bújj, bújj, zöld ág”-hoz hasonlóan játszották, főként lányok. A dallam pentaton, ereszkedő típusú. A szöveg is erre utal, melyekből akár egy „Kőmíves Kelemen”-féle ballada is kikerekedhetne.
Népballadáink megtörtént eseményeket örökítettek meg. A történelem – sajátos formában – nyomot hagyott a nép gyermekjátékainkban is. A következő két kicsi gyermekdal a török megszállás nehéz éveit idézi. Kisgyermekek énekelték, ha gólyát láttak, vagy csigát találtak Kisújfalun a „gátas bozótokban”.
Szólítsd Lőrinc sípodat
Szólítsd Lőrinc sípodat, sípodat,
Jóska furulyádat
Verd Lajos a dobodat,
Te meg Miklós a dudát,
Pengessed a lantot,
Te Pista a drombot,
Fújd a kürtöt Miska,
Tilinkózz Andriska.
Karácsony előtt énekelték Százdon az iskolás korú gyerekek.
Kelj ki, kelj ki, sípocska
A fiúk dalolászták fűzfasíp készítése közben a „Kelj ki, sípocska” kezdetű dalocskát.
Këjj ki, këjj ki, sípocska,
Sós vízbe teszlek,
Onnan is kivëszlek,
Kerék alá tëszlek,
Onnan is kivëszlek…
Fűzfasípot tavasszal készítettek zsenge fűzfaágból. Szép, egyenes ujjnyi vastag ágon körülvágták a fa bőrét, és a végétől olyan távolságnyira, amekkorára a sípot tervezték (8-10 cm). A síp egyik végére félkör alakzatú sípnyílást vágtak. Ezután mindaddig ütögették, veregették, meg-megnyálazták a sípnakvalót, míg el nem vált a bőr a fától, s azt lehúzhatták. A síp alsó felét teljesen bedugták egy fadarabbal. Erre a célra annak a fának egy része felelt meg a legjobban, amelyről a bőrt lehúzták. A síp felső részét is ennek egy darabkájával (kb. 1 cm) tömítették, de ebből milliméternyit levágtak, hogy ezáltal a befújt levegő a sípba juthasson, s megszólaltassa. A síp hangjának magassága a sípnyílás és az alsó dugasz közti távolságtól függött. Ha kisebb volt a távolság, magasabb, élesebb lett a hang.
Háromkirályok napja
Három királyok napja,
Országunk egy istápja,
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támad,
„Hol vagy, zsidók királya?”
Betlehemben találják,
Szép Jézust körülállják.
Állj fel, Péter, állj fel
Az én bal vállamra,
Akit onnan meglátsz,
Soha meg nem tagad.
Látom, Uram, látom
Mennyország ajtaját,
Ki van pecsételve
Aranyval, ezüstvel.
Mondva: Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Libapásztorjáték: Pitykövezés
A kislányok 5 egyforma kavicsot kerestek, ezeket a jobb markukban tartották, majd a magasba dobták, s a kézfejjel kellett őket elkapni. Ahány darab kavics maradt a kézfejen, annyival folytathatták a játékot. Akinek pl. 3 darab kavicsa maradt a kézfején, marokba vette azt a hármat, és így fél marokkal egyenként a földön maradt kavicsot a magosba kellett dobni és újra elkapni. (Rekonstruált játékleírás – mivel a játékleírás ezen része értelmetlen, ezért a következőt javasoljuk), majd újra feldobta, és kézfejével próbált elkapni minél több kavicsot. A játék addig tartott, amíg minden kavics a földre nem esett. Az nyert, aki a legtöbbször dobta föl a kavicsokat.
Aludjál el, csucsuljál el!
Aludjál el, csucsuljál el,
Drága kicsim, aludjál.
Aludj, szépen, aludjál,
Csillagokról álmodjál.
Bujkáljál el, aludjál el,
Csucsuljál el, bujkáljál el,
Aludjál el, aludjál,
Csillagokról álmodjál.
Jó napot, jó napot
„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“
Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek!
Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre,
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!
„De nem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“
Nem megyek, nem biz én,
Gazdag lány vagyok én,
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag lány vagyok én,
De van szomszédomba‘,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!
„Jó napot, jó napot
Szegény ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény ember lánya!“
Adjon Isten önnek,
Szép kocsislegénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegénynek,
Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!
„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,
Hanem azért jöttem:
Jöszz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jöszz-e hozzám, vagy sem?“
Elmegyek én, biz én,
Szegény lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Szegény lány vagyok én!
„Jó napot, jó napot,
Gazdag ember lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Gazdag ember lánya!“
Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,
Kerüljön előre,
Üljön bársonyszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön bársonyszékre!
„De nem azért jöttem:
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,
Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“
Elmegyek, el biz én,
Hisz gazdag lány vagyok én!
Ha, ha, ha, haj,
Hisz gazdag lány vagyok én!
„Nem jöttél el hozzám,
Kocsisi ruhába‘,
Ha, ha, ha, haj,
Kocsisi ruhába‘!“
„Jó napot, jó napot,
Kosárkötő lánya!
Ha, ha, ha, haj,
Kosárkötő lánya!“
Adjon Isten önnek,
Szép grófi legénynek,
Ha, ha, ha, haj,
Szép grófi legénynek,
Kerüljön előre,
Üljön szegényszékre!
Ha, ha, ha, haj,
Üljön szegényszékre!
„De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Ha, ha, ha, haj,
Hogy én itt leüljek,
Hanem azért jöttem:
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Ha, ha, ha, haj,
Jössz-e hozzám, vagy sem?“
Van nékem jegyesem,
Szép kocsislegényem!
Ha, ha, ha, haj,
Szép kocsislegényem!
„Hisz, én vagyok az, nem más,
Öleljük meg egymást!
Ha, ha, ha, haj,
Öleljük meg egymást!“
Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, külföldön ismeretlen. A mi kultúránkban keletkezett, a 14-19. század között bármikor – állítja Vargyas Lajos (Vargyas 1996. 178).
Egyszer egy királyfi… kezdetű dal változata