hétfő, április 12, 2021
Ne nézz hátra

Ne nézz hátra

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

A játékosok közül egyet kiszámolnak, az lesz a tűzvivő. Zsebkendőt vagy bármilyen más tárgyat – amit együtt határoztak meg, és mindnyájan felismernek – tart a kezében.
A játékosok egymás kezét fogva kört alkotnak, majd elengedik a kezüket és leguggolnak.
A tűzvivő a körön kívül jár, kezében a tárggyal. Igyekszik azt észrevétlenül leengedni valamelyik játékos háta mögé, de amikor a játszótárs azt észreveszi, felveszi és futásnak ered, kergeti a tüzest, abban az irányban, ahogy az korábban is haladt. A tűzvivő igyekszik gyorsabban futni, hogy a helyére érjen. Ha sikerült, akkor ezzel a cserével folytatódik a játék, ha nem, és a kergető elkapja a tűzvivőt, akkor ő „záptojás” lesz, akinek be kell mennie a kör közepébe. Ha az, akinek a háta mögé dobták a tárgyat, azt nem veszi észre, amíg a tüzes újra odaér, akkor az szintén „záptojás” lesz. A „záptojások” mindaddig ott maradnak, míg valaki ki nem váltja őket, vagyis nem kerül egy újabb a helyükre.
„Záptojás” lehet valaki akkor is, ha körbefutásnál utolérik. Ez a tüzesre is vonatkozik. Ő a körben ülő „záptojással” cserél helyet. Aki sokszor volt „záp”, azt csúfolni szokták. Az éneket szakadatlanul éneklik, csupán csak a futáskor hallgatnak el.

A tardoskeddi gyerekek a békafű (nádi boglárka – Ranunculus lingua) húsos levelét nyomkodják, azután belefújnak s az úgy „felfuvalkodik, mint a béka”.

A kemencét miért csinálják a házba?

Ötven szeme is van, mégse lát?

Varjú voltam, földre szálltam,
búzaszemet kapargattam.
Mondd meg, hány szem kell!

Az illető mond egy számot. Akire az a szám jut, az lesz a fogó.

Ennek a kislánynak

Ennek a kislánynak nem jutott párja,
jaj, de megharagszik, majd máskor jut neki,
jobban iparkodik. Kácsa, kácsa, piros kácsa,
ki a párját nem találja, keressen magának!

Ezt a párválasztó, szerepcserélő körjátékot leányok játsszák.
Akit a páratlan számú játékosok közül kiszámolnak, az a kör közepére áll, a többiek sétálva körbejárnak.
A „Kácsa, kácsa…” résznél a kör közepén álló gyermek párt választ. A dallam végéig párosan forognak, táncolnak, közben a többiek tapsolnak.
Ezután – és a játék folytatása során mindig – annak kell a kör közepére állnia, akit a középső kiválaszt.

Ki tud nagyobb kenyeret sütni?

A lányok nagyon gyorsan perdülnek maguk körül, majd hirtelen leülnek a földre. Akinek a feldudorodó szoknyája a legnagyobb „rózsát”, „kenyeret” adja, az a győztes. Régen, amikor még hosszabb és több volt a lányok szoknyája, szép „rózsa”, „kenyér” dudorodott a hirtelen leüléstől. A mondóka:

Csiribiri, gombostű,
tányérrózsa tapasztó,
sütnivalót loptam,
az utcára dobtam,
a kakasok mind felszedték,
kukuriku!

Úton, útfélen úrfiak ugrálnak?

Körben áll

Körben áll egy kis barna,
lássuk ki lesz a párja.
Kit választ, kit szeret legjobban,
azzal forduljon gyorsan.

Ezt szeretem a legjobban,
ezzel fordulok gyorsan.
Tira-ra-rom, tira-ra-ra-rom,
ezzel fordulok gyorsan.

A lányok kezet fogva álló kört alkotnak. Egy leány a körben áll. A „kit választ”-ra választ egy valakit a körben állók közül. A második versszak éneklésekor gyorsabb párosforgót járnak. A tánc után, az eredetileg kör közepén egyedül álló lány áll be a kört alkotók közé, a másik pedig a kör közepén marad. A második versszak gyorsabb ütemű.

A kisebbek a kukorica bibeszálaiból (Maydis stigma, kukoricabajusz) bajuszt, szakállt ragasztanak. Egy nagy kalapot tesznek a fejükre, s mint nagyapák vagy koldusok, vagy vásári zsidók mókáznak a fosztók között.

Kukorica gulajsza: a gyerekek a lefosztott kukorica héjának a végét úgy törik le, hogy a sustya mellett a csutkából is letörjön egy darabka. Most ezt a levegőbe dobálják. Aki a legmagasabbra dobta fel, az a győztes.