Aranygyűrűm elvesztettem

Aranygyűrűm elvesztettem

A gyerekek kijelölnek maguk közül egy hunyót, az a „vörösbúbi” (vagy „búbi”), és egy másik játékost, akinek az lesz a feladata, hogy a gyűrűt elrejtse. Ezután a gyerekek sorba guggolnak, tenyerüket lazán összeteszik, a kijelölt játékos pedig – két tenyere között a gyűrűvel – minden guggoló kezét megérinti, majd a játékosok egyikének a kezébe csúsztatja a gyűrűt. Közben kiszámolószerűen ezt mondja:

Aranygyűrűm elvesztettem,
Eddig hiába kerestem.
Szóljon, aki megtalálta.
Cukrot nyomok a markába.

Ezután megjelenik a vörösbúbi, hogy megkeresse a gyűrűt. A keresést a következő kiolvasóval végzi:

Itt csörög, ott csörög.
Itt add ki!

Akinél a hunyó megtalálja a gyűrűt, az lesz az új vörösbúbi. A búbinak három élete van, vagyis háromszor jöhet a gyűrűt keresni. Ha harmadszori próbálkozása is sikertelen, a gyerekek „lefejezik”: megfogják mindkét oldalról, s valaki a tenyere élével néhányszor a tarkójára üt. A lefejezés egyúttal azt is jelenti, hogy az illető búbi kiesett a játékból. Új búbinak az megy ki, akinek a kezében van a gyűrű.