Fürdés

A nyári nagy hőségben a víz mellett lakók, különösen a gyerekek a patak, tó, a folyóvíz meghatározott, kijelölt helyein fürödtek helyi szokás és körülmények szerint. Az időjárástól függően kezdték el. Ha korán kitavaszodott, felmelegedett az idő, előbb kezdtek fürödni.
A kisebb gyerekek idősebb testvérük felügyelete alatt fürödtek a folyóban. Amint nagyobbak lettek, közösen mentek a vízbe. Egyedül nem volt szórakoztató a lubickolás. Később már nemek szerint csoportosultak. A fiúk mélyebb vízbe is bemerészkedtek, a lányok csak a biztonságosabb helyen fürödtek.
Péter–Pálkor tilos volt a fürdés, mert úgy tartották, hogy az ezen a napon fürdőket lehúzzák a víz alá. Volt néhány ilyen eset, ezt intő példaként hozták fel. (Péter–Pálkor fára sem volt szabad felmászni, mert onnan meg lerázza őket.)

Ahán a Zsitva folyóban fürödtek a libapásztor gyerekek a nap folyamán.
A parton levetkőztek, s hosszabb ingben vagy fürdésre szolgáló szoknyában mentek a vízbe. A kisebbek egyszerűen csak kötényt vagy kendőt kötöttek maguk elé, ebből hólyagot csináltak olyan formán, hogy a kendő, kötény közepét a szájukba vették, két kézzel megfogták a kendő vagy kötény két szabad sarkát, és a víz felszínére tették. A kendő, kötény alá szorult levegő nagy hólyagot képzett; erre ráfeküdtek, a lábukkal dobogtak a vízben, így tartották fenn magukat a felszínén. Ez volt az úszás. (A hólyag pedig az úszógumi elődje.)
Olykor a fateknő is előkerült, és csónakáztak a vízen. Ez is nagy élménynek és kalandozásnak számított a gyerekek számra.
Halásztak is: kézzel, köténybe fogták a halakat. Néha a nagyon ügyeseknek sikerült is halat fogniuk.
Lapos kövekkel alacsonyan a vízbe céloztak, szőttek; annyi szövése volt a hajítónak, ahányat szökellt a kő a víz felszínén.
A nagylányok estefelé, munka befejeztével jártak fürödni, mosakodni a Zsitvára. Ilyenkor a víz kellemes meleg volt. Aratás és masinázás alatt is mindig ott mosakodtak, fürödtek meg.
Nyáron a szombati tisztálkodást is itt végezték. A Zsitvához közel lakóknak a rendszeres napi mosakodási helyük is volt.
Ahol folyó tó, vagy akárcsak egy kis patak is volt, kihasználták természetes tisztálkodási lehetőségként.

Egerszegen a Nyitra folyóban fürödtek Klemanné Bohácsik Margit és Bohácsikné Bernáth Emília elmondása alapján:

„Amikor a vízbe bementünk, vízzel keresztet vetettünk magunkra, és utána lebuktunk a víz alá. Szűk szárú vászongatyában fürödtünk, amikor már nagyobbak voltunk. Mikor még kicsik voltunk, vászonpendelyben. A partot jól meglocsoltuk, megöntöztük, magunk alá tettük a pendelyt, úgy csúszkáltunk le a vízbe. Egy-kettő elkoptattuk a pendelyt.”