Fuss le Zsuzska a pincébe

Fuss le Zsuzska a pincébe

Fuss le Zsuzska a pincébe, töltsd meg a palackot,
almát, diót, aszalt szilvát hozz fel tarisznyába’.
Érett túrót meg ëgy sajtot rakjál ëgy kosárba.
Siess hamar mézes mákos kalácsokat sütnyi,
hogyha el akarsz mi vélünk Betlehembe gyűnnyi.
Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel ottan lehessünk.
Jancsi fújja a dudát, Pista meg a furulyát.
Majd így fújunk szép nótákat a kis Jézuskának.

Karácsony este, Jézus születése ünnepén, az ablakok alatt szokták ezt énekelni, mendikálás formájában.

Régen az egyházi iskolák, intézmények és tanítók számára a mendikálás adománykérő szokás volt, annak idején a gyerekek az iskola számára gyűjtöttek adományokat. Később a paraszti hagyományban keresztény, karácsonyi ünnepköszöntő szokássá vált. A gyerekek csekélyke ajándék fejében ünnepi énekeket adtak elő a házaknál, és jókívánságokkal látták el az ott lakókat. A szép énekért és köszöntésekért, a jókívánságokat tolmácsoló versekért cserébe süteményt, pogácsát, fonott szakajtóba készített diót vagy pár pengőt kaptak.