Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű

Szem, szem gyűrű, korlát gyűrű,
nálad ezüst az aranynál,
kérd ki, kérd ki kisfiától,
arany bélű szomszédjától.

A gyerekek választottak egy “bábát”, aki a játékosoknak háttal kissé távolabb állt és egy adogatót, akit “szem-szem gyűrű”-nek neveztek, majd az összezárt tenyerébe kavicsot adtak. A többiek félkörbe álltak, tenyerüket összezárták és a dal ritmusára az adogató sorra érintette a gyerekek kezét s valakiébe beleejtette a kavicsot. Ekkor hívták a bábát: “Gyöhet a bába, megfőtt a kása, má’ trotyog!” A bábának a következő mondókával ki kellett találnia, hol a “gyűrű”: “Ettől kérem, ez adja ki!” Ha eltalálta, helyet cserélt azzal, akinél a kavics volt, ha nem, ismét ő lett a bába. Ha harmadszorra sem találta el, megbüntették a bábát.

“De eccer majnem megjártam! Majnem meffútam a kőbe! Én vótam a szem-szem gyűrű, nem attam a kavicsot senkinek, ha betettem a számba. Nem találták senkinél, kacagott mindenki, én is nevettem, a kő meg leszalatt a torkomba. Leszalattam az Ipolyra, vizet vettem a számba, oszt úgy valahogy kigyött a kő.”