[Született 1954. február 2-án – Elhunyt 2018. október 14-én]

Mezei Lajos földműves család gyermekeként 1954. február 2-án született, a Karsztvidéknek nevezett palócföldi kistáj egyik jellegzetes falujában, Borzován. Felmenőit tekintve tősgyökeres “fennsíkinek” számított, több generációra visszamenőleg ősei e két település valamelyikén éltek. Bár szülei gazdálkodó emberek voltak, a hagyományos falusi életmód hígulásának, megszűnésének korszakában, jómaga is a város által kínált lehetőségek egyikét választotta, s egész életen keresztül a közeli mészkőfejtő és -feldolgozó üzemben dolgozott. Mindezek mellett hű maradt saját kulturális gyökereihez, ezen túlmenően a gömöri tánchagyományok kiváló ismerőjévé, tudatos ápolójává és továbbörökítőjévé vált, az évek során nemcsak szűkebb régiója, hanem a magyar táncházmozgalom jól ismert táncos egyéniségévé nőtte ki magát.

Mezei Lajos fiatal korától meghatározó tagja volt az 1967-ben megalakult nagyhírű borzovai hagyományőrző csoportnak, a gömöri tánchagyományok hű megjelenítőjeként számos hazai és magyarországi fesztiválon, néptánctáborban és egyéb szakmai fórumon szerepelt. Az 1967-től meginduló néprajzi filmezések kezdetétől, közel fél évszázadon keresztül állandó résztvevője és készséges segítője volt a térség népzenéjét és tánchagyományait dokumentáló filmezéseknek, számos néprajzkutató, koreográfus és néptáncos kötött vele szoros, baráti kapcsolatot.

A gömöri magyarság hagyományos tánckultúráján belül kiemelt helyet foglalt el a Szilicei-fennsík két települése, Szilice és Borzova, ahol a magyar tánckincs régi rétegét képviselő eszközös pásztortáncok két típusa is fennmaradt. Ugyancsak e két település táncosainak lábán jelent meg legvirtuózabban a vidék közkedvelt férfitánca a vavsári verbunk, illetve ennek bemutató jellegű változata, a lakodalmakban táncolt „tréfás verbuválás.” Mezei Lajos táncos repertoárjában a vidék páros táncain kívül ott találjuk a már említett pásztorbotolót, vasvári verbunkot és tréfás verbuválást, melyek nemcsak a helyi tánchagyományból, hanem az idősebb generáció tánctudásából is teljesen kikoptak.

Elismerést érdemlő az a tudatos hagyományőrzés és továbbadási szándék, amely mindvégig meghatározta életútját, s méltán emelte őt Palócföld és a szlovákiai magyarság kiemelkedő népi egyéniségei közé.

Varga Norbert