Tetőtől talpig viseletben címmel rendezett konferenciát a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja Beregszászon, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban február utolsó hétvégéjén. A találkozóról Vörös Zsuzsanna, az Intézmény szakreferense számol be.

„Február 22-én, Beregszászon rendezett konferenciát a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja.  A szimpózium az elmúlt évben a Hagyományok Házában rendezett szakmai találkozó szerves folytatása volt. A tanácskozás vezérmotívuma a viselet, annak készítése és kiválasztása, valamint annak megfelelő módon való alkalmazása volt. A témát a szervezők olyan aktuális és időszerű kérdésnek tekintették, ami széles érdeklődésre tarthat számot. Az egybegyűltek a néphagyomány területén aktívan dolgozó tánccsoportvezetők, pedagógusok, óvodai pedagógusok és viseletkészítők köréből kerültek ki.

A nagy érdeklődéssel kísért elméleti előadást dr. Ratkó Lujza néprajzkutató tartotta, felszólalásában viselettörténeti és kronológiai áttekintést osztott meg a hallgatósággal. Külön kitért a hiteles színpadi viselet jellemzőire: a hitelességre, az esztétikusságra, az igényességre és a praktikusságra is. A történeti fejezetnél kiemelte az 1931–1944 között működő Gyöngyösbokréta mozgalom korszakalkotó szerepét, ami a pozitívumok mellett hozzájárult bizonyos sztereotípiák kialakulásához is. Megállapította, hogy a háború után a sematikus, stilizált „népi” időszak került előtérbe, s majd csak a táncházmozgalom hatására kerültek előtérbe a hiteles viseletek. Napjainkban a modern és posztmodern irányzatok korát éljük, a hagyomány mint fogalom átértékelődik. A résztvevők  megállapították, hogy Kárpátalja a már említett sematikus koraszakot éli, s lemaradásban van a többi országrésszel összevetve. Az előadó megjegyezte hogy a népszerű nemzeti színeket hangsúlyozó ’magyar ruhának’ ugyan nem sok köze volt a népi kultúrához, ugyanakkor az identitás erősítésében betöltött szerepe elvitathatatlan. A kárpátaljai helyzet – az ismert okok miatt polgárai számára – napjainkban nehezen alkalmas a hagyományok ápolására, de az előadó biztatta a jelenlévőket, hogy az almáriumokban lapuló régi fotók alapján rekonstruálják az adott tájegység viseleteit.

Különös figyelem kísérte Kácsor-Ignácz Gabriella, táncoktató gyakorlati bemutatóját: különböző korosztályokat, hogyan kell a hagyományoknak megfelelően színpadra állítani. Ezt követte Tajti Erzsébetnek, a Hagyományok Háza szakoktatójának előadása, aki a színpadi megjelenés változása köré csoportosította – gazdag fényképanyaggal illusztrálva – mondanivalóját. A konferencia a manapság sokfelé alkalmazott World-Caféval zárult, amikor a résztvevők saját véleményüknek is hangot adhattak, s különös hangsúlyt kapott az elhangzottak gyakorlati megvalósítása.”